Botrány

Milos Zeman cseh és Mikulas Dzurinda szlovák miniszterelnök lemondta részvételét a visegrádi országok keszthelyi találkozóján, a hivatalos indoklás szerint Orbán Viktor szerdán Brüsszelben a benesi dekrétumokról tett nyilatkozata miatt.

Hogy tisztán lássunk nézzük meg először pontosan mit is mondott a magyar miniszterelnök az Európai Parlament Külügyi Bizottságának 2002. február 20-i ülésén:

EP-parlamenti képviselő: Egy speciális kérdésem lenne, a benesi dekrétumokra hivatkozva, mégpedig az, hogy Ön hogyan értelmezné 1945-46-ban a benesi dekrétumok németeket és magyarokat diszkrimináló érvényét?

„Az igaz, hogy a szlovákokkal, bocsánat a csehekkel való kiváló kapcsolata Magyarországnak nem tette szükségessé, hogy a kétoldalú viszonyban ezt a kérdést feszegessük, de nem is tartottam volna célravezetõnek, hiszen az Európai Uniós csatlakozástól azt várjuk, hogy ezek törölni fogják automatikusan mind Szlovákia, mind Csehország jogrendjébõl a benesi dekrétumokat. Ez egy olyan maradványa a huszadik századi történelemnek, amit nem szabadna átvinnünk a huszonegyedik századba semmiképp.”

A benesi dekrétumok ügyét Milos Zeman cseh miniszterelnök egy hónappal ezelőtti a Profil osztrák lapnak adott nyilatkozata állította ismét az érdeklődés középpontjába: A szudéta németekről szólva kijelentette, hogy Hitler ötödik hadoszlopai voltak s kitelepítésük – a hazaárulásért akkor szokásos halál helyett – tulajdonképpen humánus büntetésnek tekinthető. /

A dekrétumok nyomán jogfosztottá váltak a csehszlovákiai németek és magyarok. Mintegy 3,2 millió németet és 130.000 magyart űztek el az országból, melybe mintegy 250.000 német pusztult el./

Zemannak nem ez az első ilyen „nyelvbotlása” hiszen nem sokkal később Jasszer Arafatot a Haaretz című lapban hasonlította Adolf Hitlerhez. A cseh miniszterelnök nyilatkozata természetesen komoly tiltakozást váltott ki Németországban, az elüldözöttek szövetségének elnöke Erika Steinbach /CDU/ szerint ilyen nézetek képviselőjének fogalma sincs az emberi jogokról és az EU közös értékeiről. Igen határozottan reagált Edmund Stoiber is, hiszen Bajorország negyedik törzsének tekintik az ott otthonra lelt mintegy 2,5 millió szudétanémetet. Legutóbb a február 20-án Prágában tartózkodó Joschka Fischer volt kénytelen e félreértésekkel foglalkozni. Németország 1997. január 21-én a Csehországgal aláírt ünnepélyes nyilatkozatból kivette a benesi dekrétumok kérdését abban a reményben, hogy a csendes diplomáciával Prága legalább néhány gesztus értékű lépést tesz.

Prága általában arra hivatkozik, hogy a dekrétumok nem képezik az élő jog részét. Ennek ellentmond, hogy a közelmúltban is az ismerten Hitler ellenes Des Four Walderode grófi család kárpótlási kérelmét a benesi dekrétumok érvényességével indokolták.

A dekrétumokat 2001 októberi döntésében egyértelműen diszkriminatívnak ítélte az ENSZ genfi emberi jogi bizottsága és felszólította Prágát, hogy módosítsa az érintett jogszabályokat.

Különösen fintora a sorsnak, hogy a benesi dekrétumok miatt Genfben jogorvoslatot keresők között olyan zsidó származásúak is találhatóak akiket Csehországban a világháború után németté nyilvánítottak, s ma ezért tagadják meg kártalanításukat.

Mindezen tények alapján valószínűsíthető, hogy Zeman és Dzurinda otthon maradása mögött belpolitikai okok állnak.
Ezt valószínűsíti az a tény is, hogy a február eleje óta március 1-e már a hatodik időpontja lett volna a visegrádi miniszterelnökök találkozójának.

A kisebbségben kormányzó Zeman Joschka Fischernek a minap tett azon ígérete miatt került Prágában a támadások kereszttüzébe, hogy néhány jelképes értékű gesztussal próbálja meg kiengesztelni a szudéta németeket.

Míg Dzurinda a nemzeti tanácsban a státustörvényről lefolytatott élesen magyar ellenes vita után nehezen tudná Pozsonyban megmagyarázni magyarországi útját.