Egyetemi katedráért sem hagyná el kedves faluját

Tóth József olyan ember, aki nem szereti a félmegoldásokat. Konfliktusban volt része elég, de a legtöbb háborúságból megerôsödve került ki. Három diplomája, doktori címe dacára eszébe sem jutna, hogy elhagyja a szülôfaluját, mely polgármesterré választotta.

Palágyi Edit
2002. 02. 21. 23:01
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Néha ahhoz kell a legtöbb erô, hogy az ember a saját véleményét bírálja fölül. Ezt is megtapasztalta Tóth József, Tiszanána polgármestere, aki elôbb a szocialista nagyüzembôl, majd a téeszt „megalkotó” politikai rendszerbôl ábrándult ki. Hiába volt az édesapja három évtizedig a helyi téesz elnöke, a fiának volt bátorsága szembenézni azzal, hogy ez a szervezet bizony nem jól működik. A rendszerváltáshoz közeledve pedig felébredt benne a kíváncsiság, hogy megtudja, valójában mi is történt az elmúlt negyven évben. Nem volt rest utánanézni a Történelmi Igazságtétel Bizottság iratainak, s megdöbbenve ébredt rá, hogy intézményesen félrevezették az országot. Ezt megbocsáthatatlan bűnnek érzi…
Tóth József tôsgyökeres tiszanánainak vallja magát, ezért a hetvenes évek végén, miután diplomázott az agrártudományi egyetemen, nem is fordult meg más a fejében, mint hogy hazatérjen szülôfalujába. A helyi Petôfi téeszben gyorsan végigjárta a szamárlétrát, s néhány év múlva már termelési elnökhelyettes volt. Ma sem állítja, hogy akkoriban mindent rosszul csináltak ott. A tiszanánai tejtermelô tehenészetben például négyszáz, Amerikából vásárolt, nagy értékű szarvasmarhát tartottak. A fiatal agrármérnök nagy buzgalommal látott munkához, még arra is volt gondja, hogy a lucernát éjjel hordják be a mezôrôl, amikor nem károsodik az értékes része. A nyolcvanas években fénykorát élte a szövetkezet: az évtized elején még a megye sereghajtói közt tartották számon, az évtized végére már az elsôk közé küzdötte fel magát. A rendszerváltás megrogyasztotta a szövetkezetet. Tóth József akkor abban reménykedett, hogy az átalakulással helyére kerül minden, és korszerűbb szervezet jöhet létre. Hamarosan csalódnia kellett, ugyanis kiderült, hogy csupán a „termelô” szócskát vették ki a téesz nevébôl, valójában minden maradt a régiben. Az agrármérnök, aki akkor már világlátott embernek számított, tudta, hogy nem sokra mennek a szocialista mezôgazdaság nagyüzemi formájával.
Amikor a tagok kiváltak a szövetkezetbôl, s kivitték a vagyonukat, elemi kötelességének érezte, hogy segítsen azokon, akik önállóan keresték a boldogulás útját. Úgy érezte, tiszteletben kell tartania az egyéni gazdák döntését.
A szövetkezet idôközben csak az adósságot halmozta. A vezetôk feladata lett volna, hogy megtalálják a kiutat, emlékszik vissza Tóth József, aki hamarosan úgy döntött, nem asszisztál tovább a szövetkezet tönkretételéhez. Ma is úgy gondolja, az lett volna a megoldás, ha vállalkozásba adják a gépeket, a tagok tulajdonába került termôföldet pedig ki-ki művelje maga vagy másokkal összefogva. Termelniük a gazdáknak kell, beszerezni és értékesíteni pedig a szövetkezetnek, vélte olyan szakemberként, aki hosszú évtizedek alatt földközelben tapasztalta meg a fenti megállapítás igazságát. Noha 1993-ban újra beválasztották a vezetôségbe, mégis búcsút mondott a nagyüzemnek. Hogy a mezôgazdaság valódi átalakulásához segédkezzen, 1994 elején elment falugazdásznak. Tiszanána, Tarnaszentmiklós és Pély magukra utalt gazdaságait támogatta tanácsaival. Közben maga sem szakadt el a földtôl, testvéreivel közösen művelik kárpótlásból vásárolt, ötvenhektáros területüket. Eddig ôstermelôk voltak, most családi gazdaság létesítésén fáradoznak. Tóth József úgy gondolja, a nyugat-európai mintára létrehozott családi gazdaságoké a jövô.
Falugazdászi hivatása csak azért nem volt hosszú életű, mert már az elsô évében polgármesterré választották szülôfalujában.
A hátrányos helyzetű dél-hevesi térség munkanélküliséggel és szociális problémákkal küzdô településén bôven talált tennivalót. Ám a béke itt sem köszöntött rá. Két év múlva politikai ellenfelei ügyködése nyomán kettészakadt a tiszanánai képviselô-testület, s feloszlatta önmagát. Az idôközi választásokon azonban újra mellette voksolt a falu, megerôsödve került ki tehát a nézeteltérésbôl, s újból nekirugaszkodhatott a munkának.
– Bármilyen rossz helyzetben is lehet egy község, ha az önkormányzat képviselô-testülete összefog a polgárokkal, biztosan találnak megoldást – mondja a Tisza-tavi település elsô embere. Tiszanánán a munkahelyteremtés a legfôbb tennivaló, szívós megoldáskeresô munkába kezdtek. Néhány éve – több konkurens települést megelôzve – sikerült egy olasz befektetôt a helységbe csalogatni, akinél kétszázötven, szabásban-varrásban jártas nô dolgozik.
A Tisza-tónál megélhetési forrás lehet az idegenforgalom is, ehhez persze ki kellett váltani a földutakat, majd a vízhálózat bôvítésébe és csatornázásba kezdtek. Volt olyan év, hogy 67 pályázatot adtak be az infrastruktúra fejlesztésére. Az elnyert pályázatok eredményeképp a falu költségvetését egyik évben négyszeresére, a másikban nyolcszorosára növelték. A közeli üdülôterületen, Dinnyésháton a Tisza-tó egyik legszebb szabad strandját és kikötôjét építették ki. Arról álmodnak, hogy a szôke folyónál igazi álompart várja a turistákat.
– Sokszor felröppent már a hír, hogy elmegyek az egyetemre tanítani, itt hagyom a falut – meséli a polgármester. Tóth József azonban azt vallja, eltéphetetlen érzelmi szálak kötik szülôfalujához. Ha segíteni tud a sok gonddal, bajjal megvert település lakóin, akkor ott a helye Tiszanánán.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.