Néha ahhoz kell a legtöbb erô, hogy az ember a saját véleményét bírálja fölül. Ezt is megtapasztalta Tóth József, Tiszanána polgármestere, aki elôbb a szocialista nagyüzembôl, majd a téeszt „megalkotó” politikai rendszerbôl ábrándult ki. Hiába volt az édesapja három évtizedig a helyi téesz elnöke, a fiának volt bátorsága szembenézni azzal, hogy ez a szervezet bizony nem jól működik. A rendszerváltáshoz közeledve pedig felébredt benne a kíváncsiság, hogy megtudja, valójában mi is történt az elmúlt negyven évben. Nem volt rest utánanézni a Történelmi Igazságtétel Bizottság iratainak, s megdöbbenve ébredt rá, hogy intézményesen félrevezették az országot. Ezt megbocsáthatatlan bűnnek érzi…
Tóth József tôsgyökeres tiszanánainak vallja magát, ezért a hetvenes évek végén, miután diplomázott az agrártudományi egyetemen, nem is fordult meg más a fejében, mint hogy hazatérjen szülôfalujába. A helyi Petôfi téeszben gyorsan végigjárta a szamárlétrát, s néhány év múlva már termelési elnökhelyettes volt. Ma sem állítja, hogy akkoriban mindent rosszul csináltak ott. A tiszanánai tejtermelô tehenészetben például négyszáz, Amerikából vásárolt, nagy értékű szarvasmarhát tartottak. A fiatal agrármérnök nagy buzgalommal látott munkához, még arra is volt gondja, hogy a lucernát éjjel hordják be a mezôrôl, amikor nem károsodik az értékes része. A nyolcvanas években fénykorát élte a szövetkezet: az évtized elején még a megye sereghajtói közt tartották számon, az évtized végére már az elsôk közé küzdötte fel magát. A rendszerváltás megrogyasztotta a szövetkezetet. Tóth József akkor abban reménykedett, hogy az átalakulással helyére kerül minden, és korszerűbb szervezet jöhet létre. Hamarosan csalódnia kellett, ugyanis kiderült, hogy csupán a „termelô” szócskát vették ki a téesz nevébôl, valójában minden maradt a régiben. Az agrármérnök, aki akkor már világlátott embernek számított, tudta, hogy nem sokra mennek a szocialista mezôgazdaság nagyüzemi formájával.
Amikor a tagok kiváltak a szövetkezetbôl, s kivitték a vagyonukat, elemi kötelességének érezte, hogy segítsen azokon, akik önállóan keresték a boldogulás útját. Úgy érezte, tiszteletben kell tartania az egyéni gazdák döntését.
A szövetkezet idôközben csak az adósságot halmozta. A vezetôk feladata lett volna, hogy megtalálják a kiutat, emlékszik vissza Tóth József, aki hamarosan úgy döntött, nem asszisztál tovább a szövetkezet tönkretételéhez. Ma is úgy gondolja, az lett volna a megoldás, ha vállalkozásba adják a gépeket, a tagok tulajdonába került termôföldet pedig ki-ki művelje maga vagy másokkal összefogva. Termelniük a gazdáknak kell, beszerezni és értékesíteni pedig a szövetkezetnek, vélte olyan szakemberként, aki hosszú évtizedek alatt földközelben tapasztalta meg a fenti megállapítás igazságát. Noha 1993-ban újra beválasztották a vezetôségbe, mégis búcsút mondott a nagyüzemnek. Hogy a mezôgazdaság valódi átalakulásához segédkezzen, 1994 elején elment falugazdásznak. Tiszanána, Tarnaszentmiklós és Pély magukra utalt gazdaságait támogatta tanácsaival. Közben maga sem szakadt el a földtôl, testvéreivel közösen művelik kárpótlásból vásárolt, ötvenhektáros területüket. Eddig ôstermelôk voltak, most családi gazdaság létesítésén fáradoznak. Tóth József úgy gondolja, a nyugat-európai mintára létrehozott családi gazdaságoké a jövô.
Falugazdászi hivatása csak azért nem volt hosszú életű, mert már az elsô évében polgármesterré választották szülôfalujában.
A hátrányos helyzetű dél-hevesi térség munkanélküliséggel és szociális problémákkal küzdô településén bôven talált tennivalót. Ám a béke itt sem köszöntött rá. Két év múlva politikai ellenfelei ügyködése nyomán kettészakadt a tiszanánai képviselô-testület, s feloszlatta önmagát. Az idôközi választásokon azonban újra mellette voksolt a falu, megerôsödve került ki tehát a nézeteltérésbôl, s újból nekirugaszkodhatott a munkának.
– Bármilyen rossz helyzetben is lehet egy község, ha az önkormányzat képviselô-testülete összefog a polgárokkal, biztosan találnak megoldást – mondja a Tisza-tavi település elsô embere. Tiszanánán a munkahelyteremtés a legfôbb tennivaló, szívós megoldáskeresô munkába kezdtek. Néhány éve – több konkurens települést megelôzve – sikerült egy olasz befektetôt a helységbe csalogatni, akinél kétszázötven, szabásban-varrásban jártas nô dolgozik.
A Tisza-tónál megélhetési forrás lehet az idegenforgalom is, ehhez persze ki kellett váltani a földutakat, majd a vízhálózat bôvítésébe és csatornázásba kezdtek. Volt olyan év, hogy 67 pályázatot adtak be az infrastruktúra fejlesztésére. Az elnyert pályázatok eredményeképp a falu költségvetését egyik évben négyszeresére, a másikban nyolcszorosára növelték. A közeli üdülôterületen, Dinnyésháton a Tisza-tó egyik legszebb szabad strandját és kikötôjét építették ki. Arról álmodnak, hogy a szôke folyónál igazi álompart várja a turistákat.
– Sokszor felröppent már a hír, hogy elmegyek az egyetemre tanítani, itt hagyom a falut – meséli a polgármester. Tóth József azonban azt vallja, eltéphetetlen érzelmi szálak kötik szülôfalujához. Ha segíteni tud a sok gonddal, bajjal megvert település lakóin, akkor ott a helye Tiszanánán.
origo.hu
Riasztott az MNB: száznál több ügyfél nevében félmilliárd forint hitelt vettek fel csalók
