Karácsony Sándor, a magyar nevelés tudósa

Karácsony Sándor jellegzetes és nagy hatású személyisége a magyar művelôdéstörténetnek. Ötven éve halt meg Budapesten. Életében sokaknak volt a magyar tudósember példája, aki nem a fellegekben járva, a világtól és a magyar élettôl elkülönülve műveli a tudományt, hanem törekszik rá, hogy a nemzetnevelés szolgálatába állítsa azt.

Földesen született 1891-ben. Budapesten végezte egyetemi tanulmányait, de tanult Genfben, Münchenben, Grazban és Bécsben is. Magyar–német szakos tanári diplomát szerzett, és elôbb Kassán tanított évekig, majd egy fôvárosi középiskolában. A Magyar Tudományos Akadémia munkatársa 1927-ben lett. Az Erô című lap szerkesztôje 1922-tôl. Másokkal együtt kezdeményezôje 1929-ben a 101 magyar népdal megjelentetésének. A cserkészmozgalomnak, melynek a két világháború között kiemelkedô szerepe volt a magyar ifjúság nevelésében, s melynek a kiváló államférfi, gróf Teleki Pál elsô számú vezetôje, egyik vezéralakja pedig Karácsony Sándor volt.
Filozófiai, neveléstudományi munkásságának kiteljesedése azokra az évekre tehetô, amikor a debreceni egyetem tanára volt (1942–51), a köztudatban neve szorosan kapcsolódik is Debrecenhez. Munkásságának irányát nagymértékben megalapozták ifjúkori néplélektani tanulmányai. Idôvel önálló és eredeti filozófiai-pedagógiai kutatást és tudományos gondolatmenetet fejlesztett ki a maga szellemi műhelyében, s mint vonzó egyéniség és hatásos elôadó, fáradhatatlanul terjesztette is eszméit, eredményeit. Munkásságából különösen nagy hatásúak voltak és máig értékes, izgalmas gondolati kísérletek, a „magyar észjárás” tárgykörében írott tanulmányai, tudományos kutatásai, valamint a magyar művelôdés és a közoktatás terén kifejtett elméleti munkássága.
A nevelésügy reformját úgy képzelte el, hogy a nevelésben központi helyet kapjon a magyar észjárás ismerete, figyelemmel többek között arra, hogy a magyar lelkialkat még a XX. században is erôsen kötôdik keleti eredetéhez, nem célszerű tehát a nyugati minták kritikátlan másolása. Németh Lászlóhoz hasonlóan azt vallotta, hogy „a magyarság nem vér, hanem lélek ügye”. Ebbôl a szemléletbôl fakadt pedagógiai optimizmusa, hogy tudniillik a nevelés által – ha az tekintettel van a tényleges adottságokra is – jobb magyar, nemesebb lelkű ember válhat a magyar ifjúságból.
A két világháború között alig volt közéleti esemény – elsôsorban a népi mozgalomhoz közel álló esemény – melyben Karácsony Sándor valamilyen szerepet ne vállalt volna. Elôadást tartott többek között az 1943-as, híres szárszói találkozón is. Erôs szálak fűzték a protestáns egyházi-művelôdési mozgalmakhoz. Amikor 1945 után megalakult a Szabadművelôdési Tanács, mely egy széles körű és nagy reményű népi művelôdési mozgalom irányító testülete volt, annak Karácsony Sándor lett az elnöke. Ennek a mozgalomnak s Karácsony Sándor munkásságának is mindössze három esztendô adatott. Rákosiék kitartó nemzet- és szellemromboló tevékenysége következtében 1950-ben még tanári katedrájáról is lemondatták, s mint a magyar szellemi élet, maga is némaságra ítéltetett. 1952. február 23-án halt meg. Néplélektani, „társlélektani” gondolatai, módszertana, a „magyar észjárás” elve csak java munkatársaiban és tanítványaiban élhetett tovább.