Orosz értékelések
Az orosz sajtó kiemelt hírként kezeli Kertész Imre irodalmi Nobel-díját, valamennyi beszámoló megállapítja, hogy magyar író először részesült a legrangosabb irodalmi elismerésben. Kertész életrajzát ismertetve az orosz média a náci haláltáborok borzalmait saját tapasztalatai alapján feltáró alkotóként mutatja be a Nobel-díjjal kitüntetett magyar írót.
Az NTV televízió arra hívta fel a figyelmet, hogy a korábbi évektől eltérően idén az irodalmi Nobel-díj odaítélését nagyobb figyelem és izgalom övezte, mint a békedíjét: az esélyesek között olyan irodalmi nagyságok szerepeltek, mint az indiai Salman Rushdie, a perui Mario Vargas Llosa és az amerikai John Updike.
A Kommerszant Daily című napilap „A magyar föld nagy írója” című írásban foglalkozik Kertész Imrével. A szerző emlékeztetett arra, hogy a PEN-klub egyik moszkvai konferenciáján az ugyancsak Nobel-díjas német Günter Grass a gulágok, az orosz munkatáborok szörnyűségeit bemutató Alekszandr Szolzsenyicinhez hasonlította Kertész Imrét. A Rosszijszkaja Gazeta című orosz kormánylap nagy meglepetésnek nevezte a Nobel-díj bizottság döntését: Kertész Imre nevét – szerinte – a világ irodalombarátai csak az elmúlt tíz évben ismerték meg. A cikk szerint Magyarországon sokáig hűvösen fogadták műveit, a diktatúra minden megjelenési formája ellen tiltakozó írót nem szerette a hatalom a szocializmus időszakában.
A Nyezaviszimaja Gazeta című napilap kommentárjában keserűen jegyezte meg, hogy orosz író az idén a pletykák szintjén sem szerepelt az esélyesek között. Ennek kapcsán a szerző emlékeztetett arra, hogy a szovjet korszak nem részesítette kitüntetésben az orosz Nobel-díjasokat: csak az 1965-ben kitüntetett Mihail Solohov vehette át hazája elismerése mellett a díjat, Ivan Bunyin 1933-ban és Joszif Brodszkij 1987-ben emigrációban élt, Borisz Paszternakkal 1958-ban a hatalom visszautasíttatta a Nobel-díjat, Alekszandr Szolzsenyicint pedig nem engedték ki 1970-ben az átadási ünnepségre. A cikk szerint elképzelhető, hogy éppen ez a mártír-szerep hiányzik a mai orosz íróknak, bár – tette hozzá – Kertész Imre szabad országban él.
A magyar írótól első ízben tavaly jelent meg könyv oroszul: a Tyekszt kiadó gondozásában „Az angol lobogó” című műve.
Mindezekkel szemben az Izvesztyija orosz napilap nem tartja igazán meggyőzőnek Kertész Imre irodalmi Nobel-díját. A moszkvai újság így kommentálta a magyar író rangos kitüntetésének hírét pénteki számában: „Magyarországot már régóta ki kellett volna tüntetni egy irodalmi Nobel-díjjal. Az esélyesek listáját azonban magasan Esterházy Péter író vezette. Kertész Imre senkinek sem ötlött volna az eszébe, mégis éppen ő lett az új irodalmi Nobel-díjas.” A Németországban élő, 73 éves Kertészt aligha lehetne nagy írónak nevezni. Kitüntetését bizonyára mindenekelőtt tragikus sorsa miatt kapta... A Nobel-díjat odaítélő bizottság legutóbbi döntése világos sikere még a tárgyszerű, nem képzelet szülte prózának – írta az Izvesztyija.
Belga értékelés
Kertész Imrének a koncentrációs táborból való kiszabadulása után jó másfél évtizedre volt szüksége ahhoz, hogy képes legyen szavakba foglalni élményeit – írja pénteken a La Libre Belgique. A mérsékelten konzervatív beállítottságú belga napilap részben az AFP francia hírügynökség jelentései alapján ír Kertész Imréről. Idézi a tekintélyes Frankfurter Allgemeine Zeitungban az íróról nemrég közölt portrét, amelynek szerzője szerint Kertész tekintélye „jól illik ahhoz a filozofikus energiához, amellyel a létezés kérdéseit megközelíti. A századnak azok közé az írói közé tartozik, akik visszaadták az elbeszélés komolyságát. Történetei nem tartanak igényt a költői könnyedségre. Tisztában van az olyan elbeszélések súlyával, amelyek nem fordulnak el az élettől, hanem előtte járnak, az intellektuális nyugtalanság és feszültség útjait követve. Lankadatlan gondolati munkájának horizontját a megsemmisítő tábor szörnyű élménye adja.” Kertész következő regénye, amelynek ideiglenes címe a Megsemmisítés, a szerző szerint „régi témám folytatása lesz, még egy utolsó pillantás a holokausztra, de most már a demokratikus átalakulás magyar keretei között, tehát egy modern regény”.
Kárpátaljai író véleménye
Óriási tény, hogy Kertész Imre magyar író nyerte el az idei irodalmi Nobel-díjat, hiszen többször volt már magyar íróember felterjesztve Nobel-díjra, vagy annak közelében, hogy Nobel-díjat kapjon – nyilatkozta Horváth Sándor, a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának tagja.
Horváth Sándor idézte Kertész Imrét, aki egyik interjújában megemlítette, hogy valójában nem is ő kapta a díjat, hanem a magyar irodalom, valamint Mádl Ferenc köztársági elnököt, aki a Nobel-díj átadását kommentálva megjegyezte, hogy újra jó magyarnak lenni. Újra jó magyar irodalmárnak is lenni. Ez egyben azt is jelenti, hogy egy egységes magyar irodalom van, amelynek vannak határon túli művelői – fogalmazott Horváth Sándor. Hozzátette: szerinte ez az egész magyar irodalomnak szóló megtiszteltetés, és egészen biztos benne, hogy mindenütt, ahol magyar irodalmárok működnek, újabb fellendülést fog hozni.
Német fogadtatás
Ritkán tapasztalható egyöntetűséggel helyeslik a pénteki német sajtóban Kertész Imre irodalmi Nobel-díját. Mint a baloldali Frankfurter Rundschau írja: néhány vitatható döntés – Dario Fo (1997), Kao Hszing-csiang (2000), V. S. Naipaul (2001) – után a svéd akadémia végre remekül választott. Kétségkívül ez volt a legjobb döntés évek óta.
A Frankfurter Rundschau így folytatja méltatását: 1966-ban a Nobel-díjat Nelly Sachs költőnőnek ítélték, akinek az életműve szintén a holokauszt jegyében született. Sachs azonban még idejében elhagyta Németországot, svéd száműzetésbe vonult, s ott is maradt haláláig. Ilyen formán elmondhatjuk, hogy szűk értelemben Kertész Imre az első holokauszt-túlélő, akit a legtekintélyesebb irodalmi díjjal tüntettek ki. „Számomra nagyon érdekes, hogy a díjat a holokausztról szóló, valamint diktatúra-ellenes műveimért kapom. Ez valami nevelő célzatot is jelenthet a kelet-európai országok számára” – idézte a frankfurti lap az írót.
Kertész Imre élvezi a legtekintélyesebb német kritikus, Marcel Reich-Ranicki áldását is. Ha rajtam múlik, Philip Roth kapta volna a díjat. Ám így is nagyon boldog vagyok. Kertész kiváló, komoly szerző, megérdemelte a Nobel-díjat – mondta a német „irodalmi pápa”. A Handelsblatt című gazdasági-pénzügyi napilap idéz egy régebbi Kertész-nyilatkozatból: Kertész Imre magyar író egészen határozottan azt mondta egyszer, hogy szenilis önelégültség és nevetséges, ha valaki a dicsőségre és a halhatatlanságra gondol. Nos, Kertészt, aki a német irodalombarátok körében is nagy tekintélynek örvend, most a nemzetközi dicsőség még erősebben körbefonja.
A lap egy 2000-ben Berlinben elhangzott Kertész-beszédből is idéz, amely szerint Magyarországon a holokauszt az ország történelmi és erkölcsi tudatában egyáltalán nincs jelen, ám a náci múlttal való leszámolás Nyugaton is nagyon felszínes.
A Die Welt vezércikket szentel Kertész Imre kitüntetésének, és szélesebb összefüggésekbe ágyazza az Európai Unió bővítését: Ha valaki fel akarja mérni, mit is jelent az Európai Unió keleti bővítése a kontinens történelme számára, fel kell idéznie a megosztottságát előidéző katasztrófát... Néhány éven belül számos olyan település lesz az unió területén, amelyek nevét a civilizációs törést jelentő holokauszttal azonosítják. Ez a fejlemény minden gazdasági adatnál, jólétet bizonyító számnál inkább alátámasztja, hogy Európa sikertörténet. Az európai életformák és az egyéni szabadság európai eszméje minden totalitárius elnyomásnál és kísértésnél erősebbnek bizonyult.
Az európai történet elején szereplő katasztrófa kellős közepébe vezetnek el a magyar zsidó, Kertész Imre könyvei. Egyedülálló a holokauszt irodalmi feldolgozásának történetében az a mesterségbeli tudás, ahogy a Sorstalanságban a világgal még teljes egyetértésben élő fiatalember szemszögéből leírja a megsemmisítő tábor poklát... Azt, hogy most Kertészt irodalmi Nobel-díjjal tüntetik ki, annak jeleként lehet értékelni, hogy Európa egységét nemcsak a politikai és a gazdasági racionalitás következményének fogják fel, hanem szellemi vállalkozásként is. Az intellektuális antennákat 13 évvel a fordulat után végre ismét keleti irányba fordítják – írja a Die Welt.
Lengyel sajtó
A lengyel nyomtatott és elektronikus sajtó nagy terjedelemben, vezető hírekben számolt be arról pénteken, hogy Kertész Imre a magyar írók közül elsőként megkapta az irodalmi Nobel-díjat.
A konzervatív Rzeczpospolita kommentárja szerint a svéd Királyi Akadémia ezúttal jól döntött, akárcsak akkor, amikor Alekszandr Szolzsenyicinnek vagy Günter Grassnak ítélte a díjat. Kertész Nobel-díja azt bizonyítja, hogy a holokauszt témája nincs még kimerítve. Erre az író maga is nagyon világosan utalt, amikor arról beszélt, hogy hazájában mind ez idáig nem történt meg az elszámolás a múlttal, és a magyar antiszemitizmus egyáltalán nem lezárt fejezet. A Sorstalanság írója ennek ellenére senkit sem akar vádolni, csak arra emlékeztet, hogy a totalitarizmusban senki sem maradt bűntelen – írja a lap.
A magyar irodalom Lengyelországban nem tud áttörni, jelennek meg könyvek (jóval kevesebb, mint a rendszerváltás előtt), de általában kis példányszámban, és többnyire visszhangtalanok maradnak. A Sorstalanságot megjelentető WAB könyvkiadó főszerkesztője a Rzeczpospolitának nyilatkozva elmondta, hogy a regény mintegy 4 ezer példányban kelt el, és utánnyomás is volt belőle, ami egy ilyen „nehéz próza” esetében nagy sikernek minősíthető. Készülnek a Kertész-trilógia másik két darabja, a Kudarc és a Kaddis a meg nem született gyermekért kiadására is.
A liberális Gazeta Wyborcza, mely a legnagyobb terjedelemben, több oldalon át foglalkozik Kertész Nobel-díjával, beszámol arról, hogy milyen nagy nehézségekbe ütközött a Sorstalanság megjelentetése 27 évvel ezelőtt, és a könyv jelentőségét akkor nem is fogták fel a kortársak. Ilyen értelemben Kertész megelőzte korát, amely csak most érte be az írót. Nehéz megmondani, hogy a Nobel-díj megindít-e egy széles körű vitát azzal kapcsolatban, hogyan viselkedett a magyar társadalom a zsidókkal szemben a hitleri megszállás időszakában – írja a lap budapesti tudósítója.
A méltatások rendszerint megemlítik, hogy a magyar irodalom régen rászolgált volna a Nobel-díjra, de főleg a nyelvi elzártság okozta ismeretlenség miatt ez eddig nem következett be (a lengyeleknek négy Nobel-díjas írójuk van, ketten közülük – Czeslaw Milosz és Wislawa Szymborska – kortárs szerzők). Több cikk szerint Kertész is főként annak köszönheti világhírnevét, hogy a Sorstalanságnak német nyelvterületen hatalmas sikere volt, onnan indult el világhódító útjára. Egyes vélemények szerint azonban a Nobel-díj nemcsak a regények irodalmi értékének tudható be, hanem a „ma divatos” témának is, bár ezt a nézetet a kommentátorok nagy része nem osztja.
Csehországban nagyra becsülik Kertész műveit
Kertész Imre neve cseh szakmai-irodalmi körökben eddig sem volt ismeretlen. Bízom abban, hogy a Nobel-díj után a szélesebb közvélemény is jobban megismerheti kiváló és egyedi műveit – nyilatkozta Gál Jenő, a Károly Egyetem Hungarológiai tanszékének vezetője. Kifejtette: Kertésznek csehül eddig csak egyetlen alkotása, a Kaddis a meg nem született gyermekért jelent meg Dana Gálová fordításában, amelynek kritikai és olvasói fogadtatása is igen kedvező volt. Az irodalmi sajtóban és a vezető napilapokban is számos pozitív írás jelent meg a könyvről. Maga a szerző 1998-ban járt Csehországban, ahol a Prágai Magyar Kulturális Központban nagyon érdekes beszélgetést folytatott a cseh irodalmárokkal, s néhány lap interjút is készített vele.
Nagyon örülök Kertész kitüntetésének – mondta a Právo című lapnak Jirí Stránsky, a cseh PEN klub elnöke. Leszögezte: nagy dolognak tartja, hogy a Nobel-díjat ezúttal egy úgynevezett kis irodalom kapta, amely ráadásul nem is világnyelven íródott, s régiónkból, a visegrádi régióból, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia területéről származik. – Alig tudom már kivárni a visegrádi PEN klubok novemberi pozsonyi találkozóját. Ott a díjat méltóképpen megünnepeljük – hangsúlyozta Strásky.
A vezető cseh napilapok pénteki számaikban szalagcímek alatt, nagy terjedelemben ismertetik Kertész Imre munkásságát. Hangsúlyozzák, hogy Kertész nemcsak kitűnő író, de nagyszerű műfordító is. A lapok azt is megjegyzik, hogy magyar író most első ízben részesült Nobej-díjban.
Brüsszel: a Kaddis színpadra kerül
Egy belga rendező hamarosan színpadra viszi a Nobel-díjas Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című regényét januárban Genfben, majd Brüsszelben és Liege-ben. Isabelle Pousseur, a brüsszeli Océan-Nord színház igazgatója a belga Le Soirnak elmondta, hogy a produkció címe Füstötök felszáll az égre lesz. A darabban két kortárs író, a friss Nobel-díjas Kertész Imre Kaddisa és Heiner Müller Médea-alapanyag című műve kerül színpadra és közös témájával, annak kétféle nézőpontjával mintegy felelget egymásnak.
A belga rendezőnő nem a Nobel-díjból akar gyors sikert learatni. Először Svájcban hallott Kertész Imre regényéről, elolvasta a francia fordítást és nyomban kedvet kapott ahhoz, hogy színpadra állítsa. A belga lapban ezt mondta elképzeléséről: „A két művet összekapcsolja a közös tematika: a halál vagy a gyermekek meg nem születésének kérdése. A Kaddis narrátora nem hajlandó továbbadni az életet, amit a kiállt szenvedések következtében bekövetkezett halálhoz hasonlít. Heiner Müller Médeája ugyanilyen helyzetben van. Amennyiben a Kaddis narrátorával ellentétben ő ténylegesen megöli gyermekeit, ő is az elszenvedett szörnyűségekre válaszul teszi – nála az ember és a társadalom erőszakjáról van szó, Kertésznél a történeleméről.”
Kertész Frankfurtban is ,,nagy szám„
Ragyognak az arcok Kertész Imre németországi kiadóinál. Kettő is van: a Rowohlt, amely régebben adta ki műveit, és a Suhrkamp, ahová Kertész Imre két évvel ezelőtt átpártolt. A hétfőig tartó frankfurti könyvvásár Rowohlt- és Suhrkamp standján a stockholmi bejelentést meghallván egymás nyakába ugrottak a munkatársak, majd a raktárba rohantak, hogy a gondosan előkészített köteteket kirakják a polcokra.
Ragyognak az arcok, de a boldogság nem felhőtlen. A Rowohlt adta ki a régebbi műveket, az ő raktáraikban vannak a könyvek, de már nem az ő szerzőjük Kertész Imre. A Suhrkamp csak egy elbeszéléskötetet adott ki eddig a 2002-es év magyar irodalmi Nobel-díjasától, s igényt tart a készülő új regényre, a Felszámolásra, amely Kertész részéről utolsó pillantás lenne a holokausztra. A cselekmény Magyarországon játszódik a rendszerváltás éveiben, az író azt vizsgálja, hogy a trauma milyen nyomokat hagyott a holokauszt utáni második generáció életében.
Günter Berg, a Suhrkamp vezetője nagyszerűnek találja, hogy ők adhatják ki a már irodalmi Nobel-díjas tollából származó regényt, s a Sorstalanságból írt filmforgatókönyvet is.
A Suhrkamp más magyar szerzőkkel is büszkélkedik. Most jelent meg náluk válogatás Örkény István egyperceseiből Mora Terézia fordításában, Konrád György utószavával. A Neue Zürcher Zeitung őszi irodalmi melléklete magával ragadónak tartja az írásokat. A göttingeni Steidl kiadó Nádas Péter fényképes kötetével (A saját halál) örvendeztette meg az olvasókat, s a sokszor emlegetett újdonságok közé tartozik a magyar gyökerekkel rendelkező, Németországban élő Zsuzsa Bánk könyve, Az úszó (Der Schwimmer) is.
Kertészt nem Frankfurtban érte a stockholmi bejelentés, hanem Berlinben, ahol jövő nyárig ösztöndíjas. Az őt vendégül látó intézmény, a Wissenschaftskolleg berlin-grunewaldi villáját újságírók, forgatócsoportok rohamozzák, a vezetés kénytelen turnusokba beosztani a bejutni kívánókat. Kertész angyali türelemmel válaszol minden kérdésre, minden interjúigényt kielégít, ha nem is azonnal. A holokauszt egyik túlélője mindenki rendelkezésére áll, mottója: Mi vagyunk az utolsók, kérdezzetek bennünket.
Olasz lapvisszhangok
Kertész Imre Nobel-díját az olasz lapok megérdemeltnek minősítik pénteki kommentárjaikban, hangsúlyozva: az elismerés egyaránt szól a magyar írónak, a magyar és a kelet-közép-európai irodalomnak, s egyben figyelmeztetés is korunk közvéleményéhez, hogy ne merüljön feledésbe a holokauszt borzalma.
A díjat odaítélő bizottság nem is választhatott volna jobban – hangsúlyozza a Corriere della Sera hasábjain a magyar származású Giorgio Pressburger, aki az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb egyéniségének nevezi Kertész Imrét. Az író kétszeresen is túlélte a holokausztot – írja Pressburger -, egyrészt fizikailag, másrészt intellektuális és pszichikai értelemben. Kertész a borzalmak ellenére is megőrizte józanságát, az élethez való derűs viszonyát – hangsúlyozza Pressburger. A cikkíró szerint a Sorstalanság című könyvet – amely olaszországi megjelenése után nem aratott olyan sikert, mint amilyet megérdemelt volna – kötelező olvasmánnyá kellene tenni az olasz iskolákban.
Az Il Sole 24 Ore szerint Kertész Imre számára az írás önmagában is képes távol tartani a Gonoszt, vagy legalábbis ártalmatlanná tenni a fikció világában. E lap szerint a Nobel-díj elnyerésében közrejátszott az is, hogy Németország nagy érdeklődéssel figyeli Kertész Imre írói és fordítói munkásságát, akárcsak a magyar, illetve a kelet-közép-európai irodalmat, amelynek rendkívüli gazdagságát csak az utóbbi időben kezdik felfedezni Nyugaton.
A La Stampa így fogalmaz: itt volt az ideje, hogy ha megkésetten is, de elismerjék az európai történelemben központi szerepet játszó, mégis margóra szorult magyar irodalmat. ”Furcsa„, a nyugati nyelvek családjától elkülönülő nyelvről van szó. Ez az irodalom mégis hemzseg a zseniális tehetségektől, mint amilyen Krúdy Gyula, Esterházy Péter vagy Konrád György – írja a La Stampa.
A La Repubblica Kertész Imre szabad szellemiségére helyezi a hangsúlyt, arra, hogy az író sohasem vált bértollnokká, sosem törekedett ”rehabilitálni önmagát„ a kommunista rendszer idején. A lap szerint Kertészt a rendszerváltás utáni Magyarország sem szereti igazán, bár ismeri, sőt, elismeri, de nem számol vele. És Kertész sem szereti Magyarországot a mai állapotában, mivel úgy tartja, hogy az soha nem volt hajlandó szembesülni múltjával, továbbra sem vállalja a felelősséget a holokausztért – véli az olasz napilap.
Teljes újságoldalt szán a magyar írónak az Il Tempo és az Il Messaggero is. Ez utóbbi kifejti: a mostani elismerés nagy ”irodalomföldrajzi űrt„ hivatott betölteni, amennyiben először részesül magyar író irodalmi Nobel-díjban. A kommentár hozzáfűzi azonban, hogy Svédországban az irodalomkritikusok elámultak, amikor megtudták, hogy Kertész Imre kapta a díjat, mivel egy sort sem olvastak tőle. Az olasz újság szerint a svéd Királyi Akadémia ezzel a döntésével egyfajta figyelmeztetést is akart intézni a világ közvéleményéhez: ne hagyja feledésbe merülni a holokauszt szörnyűségeit.
Újabb kiadás franciául
Mivel Kertész Imre négy művének francia nyelvű korábbi kiadásai már elfogytak a francia könyvesboltok polcairól, az arles-i Actes Sud kiadó pénteken megkezdte e könyvek utánnyomását 10-10 ezer példányban.
Az új kiadás első szállítmányai már hétfőn a boltokba kerülnek. Francoise Nyssen, a kiadóvállalat vezetője szerint az idei Nobel-díjat olyan alkotó kapta, aki ”alapvetően fontos dolgokról ír ragyogó stílusban„. A franciául ismét megjelenő négy mű: Sorstalanság; Kaddis a meg nem született gyermekért; Kudarc; Valaki más.
Szerbiai sajtóértékelések
A belgrádi sajtó nagy terjedelemben számol be Kertész Imre irodalmi Nobel-díjáról, ismerteti a kitüntetett pályafutását és kiemeli, hogy a szerbiai olvasóközönség szinte nem ismeri a magyar író műveit. A Politika című lap részletesen ismerteti Kertész Imre életútját és műveit. A cikkíró szerint az íróról visszavonult életmódja miatt keveset lehet tudni, interjúkat is alig adott. Azok az újságírók, akiknek sikerült mikrofonvégre kapniuk, megdöbbentek az optimizmusán és rokonszenves, szerény viselkedésén.
Kertész élő szimbóluma a XX. századnak, amely az emberi civilizáció legsötétebb évszázada volt, különösen a zsidók számára – mutat rá a Politika. – Erről szól Sorstalanság című regénye, amely a leírás módja miatt az egyik legjobb mű a holokausztról. Híján van minden érzelgősségnek, mert Kertész megveti az ilyen stílust, noha maga is mély érzelmekkel írja műveit.
Kertész kelletlenül nyilvánít véleményt, de egy esetben nem hallgathatott: élesen reagált Steven Spielberg Schindler listája című filmjére, mondván: ez a legjobb példája annak, hogyan nem szabad megközelíteni a népirtást és a holokausztot. ”Spielbergnek fogalma sincs arról, hogy mi történt akkor. A könnyező szemek nem elegendőek az igazság közléséhez„ – idézi szavait a Politika, s hírül adja, hogy három napon belül Szerbiában piacra dobják az író első regényét szerb fordításban, a Sorstalanságot.
A Vecernje Novosti a Történelem viharában című írásában megjegyzi: ritka, hogy egy Nobel-díjas író teljesen ismeretlen a szerbiai olvasóközönség előtt, mert ez idáig egyetlen műve sem jelent meg szerb fordításban. Magyarországon is tíz év múlt el megrázó regénye, a Sorstalanság megjelenése után, mire ismertté vált a neve. A világ csak húsz évvel később fedezte fel az írót. A lap idézi Savo Babic belgrádi hungarológust, aki szerint svéd akadémiai körökben már tíz éve azt rebesgették, hogy ”a magyarokon a sor„, de mindenki azt hitte, hogy Esterházy Péter kapja meg a Nobel-díjat. Kertész Imre kitüntetése mindenkit meglepett, de az ilyesmi gyakran megtörténik az irodalmi Nobel-díjak odaítélésekor. A meglepetés azonban nem jelenti azt, hogy Kertész ne érdemelte volna meg a Nobel-díjat – idézi a Vecernje Novosti Savo Babicot.
Spanyol sajtóvisszhang
Az első magyar Nobel-díjas író, Kertész Imre nem ismeretlen Spanyolországban, ahol eddig három műve jelent meg. A pénteki országos napilapok mindegyike több oldalon méltatta Kertész munkásságát.
Kertész Imre művei közül Spanyolországban elsőként a Sorstalanság jelent meg, amely eddig három kiadást ért meg. Ezen kívül megjelent a Kaddis a meg nem született gyermekért és az író egy esszékötete. A Nobel-díj neki ítélése kapcsán a szocialista El Paísban Hermann Tertsch, Közép- és Kelet-Európa kitűnő ismerője értékelte Kertész munkásságát, amely ”lenyűgöző és meglepő példa az emberi lény hihetetlen képességére a felemelkedésre az élet szeretete által, és arra, hogy boldogsággal töltse meg a legrettenetesebb színhelyeket is„. Adan Kovacsics, Kertész spanyol fordítója azt hangsúlyozta, hogy az író ”a művészeten keresztül keresi a felszabadulást, és az teszi lehetővé számára az emlékekbe való alámerülést„. Jaume Vallcorba, Kertész kiadója, a barcelonai Acantilado igazgatója kijelentette, hogy a Sorstalanság a Holokausztról írt legjobb irodalmi mű.
A szociáldemokrata El Mundo közölte Vándor Jakabnak, a Barcelonai Egyetem héber irodalom professzorának értékelését, amely szerint a Nobel díj odaítélése ”nem csak a magyar nyelv és irodalom elismerése, hanem a Holokauszt túlélői utolsó generációjának a hangját is felemeli„. A konzervatív La Razón vezércikket szentelt Kertész Imre Nobel-díjának. ”Nincsenek szavak Auschwitz vagy a Gulág megmagyarázására, de Kertész mesteri tolla lehetővé teszi, hogy az olvasó betekintsen az abszolút rossz mítoszába, hogy ne felejtsen és ne mérlegelje a gyilkosok okait„ írja a lap.
A La Razónnak nyilatkozó Jaume Vallcorba elmondta: az a szándéka, hogy Kertész összes műveit megjelentesse spanyolul. Szerinte a Nobel díj hozzá fog járulni ahhoz, hogy a kelet-európai irodalom egyre ismertebbé és elfogadottabbá váljon Nyugat-Európában. Az El Mundo és a La Razón lapjain Dés Mihály, a Barcelonai Egyetem szláv irodalom professzora, a Lateral irodalmi folyóirat főszerkesztője méltatta Kertész Imre művét, a katolikus, monarchista, konzervatív ABC lapjain pedig a magyar író legértőbb kritikusa, Mercedes Monmany.
Angliai visszahangok
Kertész Imre Sorstalanság és Kaddis a meg nem született gyermekért című regényét lefordították ugyan angolra, a kortárs magyar író Nagy-Britanniában mégis teljesen ismeretlen. Gömöri György, az Angliában élő magyar költő és műfordító elmondta: ennek az az oka, hogy Angliában általában olyan külföldi írókat, költőket ismernek, akiknek műveit kiadták az Egyesült Államokban. Kertész két regénye a kilencvenes évek elején megjelent ugyan az Egyesült Államokban, de egy teljesen ismeretlen kiadó gondozásában. Sajnos a kiadó a szokásokkal ellentétben nem kötött párhuzamos szerződést angol kiadóval Kertész regényei szigetországi megjelentetésére – mondta Gömöri.
A ”nevenincs„ amerikai kiadó miatt Kertészt még az Egyesült Államokban sem ismerik igazán, annak ellenére, hogy Gömöri, aki a World Literature Today amerikai folyóirat szerkesztőségi tagja, már a kilencvenes évek elején megpróbálta népszerűsíteni Kertész munkásságát a lapban.
Kertész Imre irodalmi Nobel-díját Gömöri György a magyar irodalomnak szóló nagyon nagy megtiszteltetésnek nevezte, amire – mint mondta – a magyar írók nemzedékei már rég rászolgáltak. Egyszer már volt egy nagyon komoly esély arra, hogy Weöres Sándornak ítéljék az irodalmi Nobel-díjat, az író 1989-es halála azonban megakadályozta ezt – elmélkedett Gömöri.
Úgy vélte, hogy most a magyar irodalomnak, a kortárs magyar írók ismertségének jó ”világszele van„, ami az elmúlt 15-20 év munkájának eredménye, és amihez hozzájárultak a külföldön élő magyar írók is. Kertész Imre megismerését jól segítették műveinek kiváló német fordításai és a neki ítélt számos németországi irodalmi díj, köztük a Brandenburgi irodalmi díj vagy a lipcsei könyvvásár nagydíja – hangoztatta.
Szirtes György, az Angliában élő magyar költő és műfordító szintén ”a sok csodálatos írót felvonultató kortárs magyar irodalom„ elismeréseként értékelte Kertész Imre irodalmi Nobel-díját. ”Nagy szégyennek„ nevezte, hogy Kertész műveit Nagy-Britanniában még az irodalomszeretők sem ismerik, és a fordítók, a könyvkiadók szűklátókörűségét okolta ezért. Sajnálatos, de Németországban és a kontinens más országaiban sokkal nagyobb az érdeklődés a nem világnyelveken írt irodalmi művek fordítása iránt – mondta.
Hangoztatta, Kertész Nobel-díja egy csapásra változást hozott. Az elmúlt 24 órában folyamatosan csörög a telefonom, felkérések sorozatát kapom rádióműsoroktól, napilapoktól a magyar író bemutatására – mesélte Szirtes.
The New York Times
A The New York Times pénteki cikke szerint Kertész Imrének kicsi, de odaadó olvasótábora van Európában. A New York-i lap címoldalon kezdődő, hosszú cikkben számolt be arról, hogy a magyar regényírónak ítélték oda az idei irodalmi Nobel-díjat.
Alan Riding, a cikk írója párizsi keltezésű tudósításában számol be Kertész Imre kitüntetéséről. A cikk ismerteti a svéd akadémia indoklását, Kertész Imre pályafutását, könyveit, melyekből csak kettő jelent meg angol nyelven. A lap két fotót is közöl az íróról.
Nemzetközi ismertsége könyveinek németországi kiadásával kezdődött. Öt műve Svédországban is megjelent; ez a The New York Times szerint adalék lehet a svéd akadémia választásának magyarázatához. Kertész Imre neve még mindig nem nagyon ismert név, még Magyarországon sem az. ”A holokauszt nincs a köztudatban Magyarországon„ – idéz a lap az író csütörtöki nyilatkozatából. Kertész Imre azt is hozzátette, hogy az emberek még nem néztek szembe a holokauszttal, de reméli, hogy az elismerés fényében másként lesz ezután. A lap a cikk mellett külön keretben rövid részleteket közöl az író két angolul is olvasható művéből.
Kertész Imre két, angol nyelven megjelent könyvének egyetlen amerikai kiadója, a Northwestern University Press internetes honlapjának nyitó oldalán gratulál az írónak. A kiadó eddig két Kertész-könyvet jelentette meg: a Sorstalanság című művét 1992-ben (Fateless), a Kaddis a meg nem született gyermekért című művét pedig 1997-ben (Kaddish for a Child Not Born). Mindkét könyvet Katharina és Christopher Wilson fordította. A kiadó honlapja bemutatja nyitóoldalán a két művet, és közli az író rövid életrajzát.
Berlini nemzetközi sajtótájékoztató
Valószínűleg a németek számára van mondanivalóm. Itt könyveim betöltik azt a missziót, amire az író egész életében vágyik. Egy asszony azt mondta nekem: Ön megtalálta azt a nyelvet, amit megértünk – mondta pénteki berlini sajtóértekezletén Kertész Imre, az irodalmi Nobel-díj idei kitüntetettje arra a vissza-visszatérő kérdésre válaszolva, hogy miért népszerűbb külföldön, mint hazájában.
Kertész szerint Magyarországon még nem történt meg a holokauszt feldolgozása. Az adósság: megbeszélni, elismerni és megtanulni megbánni azt, ami történt. Az első magyar Nobel-díjas író, aki nemzetközi sajtóértekezleten találkozott újságírókkal, írótársakkal, kiadói szakemberekkel, nem tagadta: az elmúlt négy év magyarországi közélete, „a divattá vált zsidózás” bizonyos mértékben oka annak, hogy elfogadta a 2003. július 31-ig érvényes berlini ösztöndíjat, s ki is akarja tölteni az időt. – Remélhetőleg a magyar közélet átveszi az európai konszenzust – mondta Kertész Imre, s utalt a közelmúltban lezajlott német választásokra, amelyeken antiszemita hangokkal nem lehetett szavazatokat szerezni.
A Nobel-díjjal járó pénzt – a körülbelül egymillió eurót – lassan kívánja felélni. Arra kell, hogy nyugodtan dolgozhasson. Egy-egy regényen akár tíz évig is eldolgozik, új regényét, a Felszámolást Berlinben is írja. A regény cselekménye a rendszerváltás idején játszódik Magyarországon, s arról szól, hogy a holokauszt milyen nyomokat hagyott az utódok életében.
Az új regényt Németországban a Suhrkamp, Kertész új kiadója már lekötötte. Képviselője a sajtóértekezleten azt is bejelentette, hogy a Sorstalanságból készült forgatókönyv hamarosan megjelenik a német könyvpiacon, s tárgyalnak megfilmesítéséről is. A Suhrkamp előtt Kertész munkáit a Rowohlt gondozta. Ingrid Krüger, Kertész Imre német ,,felfedezője” elmesélte: a főműnek tartott Sorstalanság 1989-ben már megjelent németül az NDK-ban, de nem volt igazán visszhangja. Ez részben a viharos politikai eseményekkel, másrészt a rossz fordítással magyarázható. A Sorstalanság Christiane Viragh új fordításában 1996-ban jelent meg újra, de előtte, 1992-ben, a Kaddis a meg nem született gyermekért már áttörést jelentett, a sikerlánc kezdetét, amely most, tíz évvel később Nobel-díjban végződött.
origo.hu
Magyar Péter ezúttal a Magyar Nemzeti Bankot támadja, hogy elterelje a figyelmet a saját kényes ügyeiről
