Ez a lényege a napjainkban egyre népszerűbb biogazdálkodásnak, amelynek szép jövője lehet az uniós csatlakozás után. Ezek a gondolatok foglalkoztatták a közelmúltban megrendezett biokultúra napok szakembereit. A termelés felfutásának ugyanis egyik gátja, hogy a hazai fogyasztók még nem érdeklődnek igazán a biotermékek iránt, vagy ha igen, nem tudják megfizetni. Egy felmérés szerint hazánkban egy állampolgár évente csupán száz forint értékű bioélelmiszert fogyaszt. A vásárlók egy része drágállja e termékeket. A piac bővítésének egyedüli módja az export, hiszen a fejlett nyugati országokban fizetőképes kereslet mutatkozik az egészséges élelmiszerek iránt.
Az ökogazdálkodást hazánkban is támogatják. Az idén 4,5 milliárd forintot terveznek erre a célra a Nemzeti Agrárkörnyezet-védelmi Program keretén belül, bár ennek a négyszerese is elkelne. Vigyázni kellene eddigi eredményeinkre, arra, hogy a kelet-közép-európai régióban vezető szerepünket megtartsuk. A kivitelt növelni kellene, mert tőlünk keletre lévő országokban, Ukrajnában, Kazahsztánban hatalmas területeket vonnak be a biotermelésbe, és beindították az exportot is. A piaci kihívásokra reagálva a hazai biogazdák máris szövetkezetet alapítottak, megalakult az első öko-TÉSZ. Az Európai Unió tagjaként az egyéni gazdák csak TÉSZ-eken keresztül juthatnak támogatáshoz, ugyanakkor az egységes piaci megjelenés és a forgalomképes mennyiség előteremtése is megköveteli az összefogást.
Az ellenőrzött ökoterületek aránya az elmúlt három évben majdnem megháromszorozódott Magyarországon: 1999-ben tizenötezer hektárnyi szántót tartottak nyilván, ami tavalyra negyvenháromezer hektárra nőtt. A gyepterület megduplázódott, harmincegyezer hektárra bővült, de ültetvényből csupán ezerkétszáz hektárnyit jegyeznek. Egy felmérés szerint a legtöbb gazdálkodó azért áll át az ökotermelésre, mert egészséges élelmiszert akar előállítani, a környezetet szeretné védeni, jobb értékesítési lehetőséget és nagyobb árbevételt remélve.

Rejtélyes tragédia a Dunán – holtan találták meg a férfit