Vállalják a magyar hagyomány őrzését a tanyák

Molnár Melinda a nagykunsági tanyavilá got 1993-ban, még egyetemistaként kezdte kutatni, ebből a témából írta szakdolgozatát, majd doktori disszertációját is. A fiatal kutató Gödöllőn, a Szent István Egyetem Vidékfejlesztési Tanszékén dolgozik. A közelmúltban jelent meg egy izgalmas könyve A nagykunsági tanyavilágról jelen időben címmel.
– Hordoz még értéket a tanya?
– Akkor értettem meg, hogy nekünk mekkora kincsünk van, amikor Jindrich Streit cseh szociofotóst kísértem a Nagykunságban, hogy fotózhassa a tanyavilágot. Elhoztam néhány tanyás gazdához, akik elfogadták ezt az idegen embert. A fotós módszere az, hogy letelepszik egy helyen és együtt él a tanyasiakkal egy ideig, még tolmácsot sem kér. Ez gondolkodtatott el: mikor valaki annyira idegen, hogy még a nyelvünket sem beszéli, rá tud csodálkozni a tanya értékeire, ami nekünk fel sem tűnik, annyira mindennapos. Addig a nagykunsági, a magyar szemével néztem a tanyát, azóta viszont megpróbálom egy kicsit a külföldi, s egy kicsit a fotós szemével nézni ezt a világot.
– Más a nagykunsági tanyavilág, mint más tájaké?
– A Nagykunságot az különbözteti meg a környezetétől, hogy viszonylag korán tanyásodott térségről van szó, amit lehetővé tett, hogy itt a földmagántulajdon korán kialakulhatott, mégpedig a redemptio után, már az ezerhétszázas évek végén, elsősorban a távoli, jó minőségű földeken. Dinamikusan azonban akkor szaporodnak a tanyák, amikor az árvizektől mentesítik a földeket. A legtöbb tanya 1949-ben volt a Nagykunságban, ami a háború utáni földosztásnak is tulajdonítható. Ekkor körülbelül huszonkétezer tanya volt a nagykun városok határában. Az államszocializmus idején megkezdődik a tanyák nem mindig csendes felszámolása. Ezen a vidéken nagyon hamar megalakulnak a téeszek, s ezek a nagyüzemek szinte felfalják a tanyákat: 1949 és 1990 között gyakorlatilag tízévenként megfeleződik a tanyai népesség, mára háromszázhatvan tanya maradt a térségben.
– A rendszerváltozás nem hozott fordulatot?
– A földmagántulajdon újra, legálisan megjelenik, így a tanyák számára is egy új élet kezdődhet. A nagyüzemek széthullanak, az egyéni gazdaságok pedig újra megszületnek. A Nagykunságon mégsem lehetünk tanúi a tanyavilág reneszánszának, aminek legfontosabb oka, hogy szétválik a földtulajdonlás és a tanyatulajdonlás. Akinek sok földje van, nincs tanyája, akinek pedig tanyája van, nincs elegendő nagyságú földje. Tíz évvel a rendszerváltozás után sem lehet a nagykun tanyákon látni a fejlődést.
– Kiket érdekel még a tanya?
– A tanyák rendszerváltozás utáni történetéhez nagyon szorosan hozzákapcsolódik a falusi turizmus, az a fajta szuburbanizációs jelenség, hogy sok ember kiköltözik a jó levegőre, s innen ingázik. Ez főleg a homoki tanyákra jellemző. A Nagykunságon ennek a jelenségnek gyakorlatilag nincs nyoma. Aki itt tanyát vesz, tősgyökeres helybeli, s a gazdálkodó elődök nyomán haladva képzeli a tanya fejlesztését. A falusi turizmus, a hobbitanya nagyon távol esik az ő elgondolásától. Hihetetlenül erős itt a tradíció, a régi, bevált dolgokhoz való kötődés. A tanyás gazda úgy fogalmaz, hogy a nagyapám is megélt belőle, nekem is meg kell tudnom élni. Itt egy szemlélet- és értékkülönbséget érzek egy tanyai tulajdonos és egy tisztán üzleti haszon miatt az agráriummal foglalkozó tulajdonos között. Ez két külön dolog. Óriási értéke a tanyának, hogy vállalja az élő hagyományőrzést, ugyanakkor óriási hátránya is, mert ez a mai világ annak áll, aki váltani tud.
– A nagykunsági tanyák fejlődését mi gátolja?
– Van egy belső és egy külső gátja a fejlődésnek. Belső gát a föld kis mérete, és az, hogy nincsenek meg a gyarapodás feltételei. Létezik azonban egy másik nagyon súlyos gond is, ez pedig demográfiai. A tanyák felszámolódása is úgy történt meg, hogy legelőször a sorsát kezébe venni tudó ember hagyta el a tanyát, és egyúttal a mezőgazdasági szektort is. Ezek az emberek már idős korban, az ipari üzemek bezárása után tértek vissza a gazdálkodáshoz. Az Európai Unióhoz való csatlakozás sok nehézséget hoz majd, bár ez az ország a legnagyobb pofont már megkapta e tekintetben, hiszen a társulási szerződés megkötésével az unió már elért mindent, amit el akart érni. A mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek felvásárlásával gyakorlatilag már a mezőgazdaságot is uralja. A belépés után a földadásvételek mai korlátai megszűnnek. A Nagykunságnak tulajdonképpen szerencséje ebből a szempontból, hogy nincs a közelben nagyváros és autópálya. Ahol van, ott nagyon gyorsan lejátszódik majd a földtulajdonlásban a külföldiek megjelenése. A Nagykunságban mindez később következik majd be.