Vakáció? Sokk-suli!

Kitört a nyári vakáció s ezzel egyidejűleg megnőtt a csellengő kisgyerekek, valamint a gyermekbalesetek száma. Több évtizedes gond ez: a magyar családok legtöbbje tanévzárástól tanévkezdésig nemigen tud mit kezdeni csemetéivel.

Az intézményesen szervezett nyári programok sokak számára – anyagi okok miatt is – elérhetetlenek, a szülők szabadsága (ha beszélhetünk ilyesmiről egyáltalán a mai vállalkozói világban) általában kurtább, mint a két és fél hónapos szünidő. A nagyszülők, a nagytestvérek, az egész rokonság fut a pénz után, ez a legnépszerűbb sport ma hazánkban. A legegyszerűbb megoldás tehát odaültetni a gyereket a tévé elé, s rázárni az ajtót, így nem eshet baja, gondolják az édesanyák, édesapák. Nem úgy, mint az utcán, a játszótéren, a vízparton…

Pedig baja eshet, még akkor is, ha csak és kizárólag a kiskorúaknak szánt adásokat nézi. A Spider Mant, a Fox Kids-et, a Pokemont (RTL Klub, tv2), a „modernizált” (azaz: elállatiasított) görög mitológiát meg a hazai körítést, amit a tonnaszámra vásárolt, vad animációs sorozatok mellé raknak a kereskedelmi televíziók.

A „királyi” Magyar Televízió úgyszólván teljesen felhagyott a gyermekek szünidei mulattatásával. (Az évközbenivel is.) Mesélni inkább csak a kevesek által fogható m2 szokott, mióta itt a vakáció: agresszív és ronda szovjet rajzfilmsorozatokkal. (No, megállj csak!)

A Duna Televíziónak még van Szünidei matinéja, egy-másfél óra minden nap. Átvette az MTV-ből kikopott Cimborát is, ezt tűzi műsorára szombatonként, vasárnaponként. Ne kárhoztassuk érte, azoknak a vállalkozóknak, akik ezt a sokat próbált gyermek-magazint a kezükben tartják, akkora a túlélési rutinjuk, hogy nagy hibákat biztosan nem követnek el. Nem úgy, mint újdondász kollégáik, például a Kölyökklub bután élcelődő műsorvezetője, szeleburdi szerkesztője, s megannyi, magyarul is rosszul beszélő közreműködője.

Rettenetes, csattogó fogak, hatalmas öklök, gyilkos fegyverek, gonosz indulatok „szórakoztatják” és „nevelgetik” az aprónépet a legnézettebb magyar tévé-adókon a reggeli órákban és este, elalvás előtt. Napközben még ennyi sem jut nekik. Akinek szerencséje van, elkaphat olykor egy-egy igényes ifjúsági filmet a Filmmúzeumban (ott futnak a 60-as, 70-es, 80-as évek híres magyar animációs filmjei, a Vili, a veréb, a Macskafogó…), az HBO-n (Nincs több suli, Harry Potter…), és végkimerülésig nézheti a Minimax és a Cartoon Network ismétléseit. Willy Fog, Lolka és Bolka, Tom és Jerry és Johnny Bravo jelenik meg ezeken a kifejezetten a gyermekek mulattatására alapított adókon, ötezer-ötszázszor akár, egymás után.

A többi televíziós látnivaló a felnőtteknek való. (Vagy nekik sem, ha szellemi-lelki integritásukra ügyelő egyedek az illetők…) Ha számon kérné valaki, hogy miért szegényes, színvonaltalan és agresszív a gyermekeknek szánt televíziós kínálat még a nyári vakáció idején is (akkor tehát, amikor közszolgálati feladat lehetne a felnövekvők szabadidejével való értelmes és hasznos gazdálkodás), gyors és határozott választ kapna alighanem az okvetetlenkedő: szerte a világban a Spider Mank, Fox Kids-ek divatja járja, a csattogó fogaké, a hatalmas öklöké, a gyilkos fegyvereké s a gonosz indulatoké. Ha akarnának sem vásárolhatnának egyebet a híres külföldi gyártóktól a magyar tévétársaságok a négy-hat-nyolc- és tízesztendős nézőközönségüknek, mondogatják.

A hiszékeny magyar tán el is fogadná ezt az érvelést, ha – véletlenszerűen, madárcsiripelés útján – nem jutna olykor egyéb információkhoz is. Ha nem hoznák tudomására, hogy a Los Angelesben harminchatodik alkalommal megrendezett, nemzetközi film- és video-fesztiválon egy erőszakmentes, kedves és okos magyar rajzfilm kapta az első díjat. 28 ország ezerötszáz filmje közül A borz utolsó ajándéka tetszett a legjobban a döntnököknek.

A Kecskemétfilm Kft. munkája, Szilágyi Varga Zoltán rendezése, amellyel hónapok óta hiába „házalnak” a forgalmazási jogokkal is rendelkező gyártók, nem igazán vevő rá egyik hazai tévétársaság sem. És ez csak az egyik nemzetközi sikere a kecskeméti animációs műhelynek. A másik a világ legrangosabb animációs filmszemléjén, a franciaországi Annecy-ben született, ott a Magyar népmesék-sorozat Az aranyszőrű bárány című epizódja kapott elismerést, valamint Ulrich Gábor Idegen test című munkája. De nem csak az Egyesült Államokban, és nem is csupán Nyugat-Európában hódított júniusban az idehaza oly kevésre tartott és kevéssé is támogatott animációs filmművészet, hanem a nagyipari sorozatgyártásra „szakosodott” Japánban is.

Koike Teruo filmesztéta válogatásának köszönhetően kizárólag kecskeméti alkotók munkái szerepeltek az oszakai rövidfilm-bemutatókon, a „népmesés” Horváth Mária, a „borzos” Szilágyi Varga Zoltán, valamint Neuberger Gizella, Molnár Péter, Miklós Árpád. Mi meg, azt sem igen tartjuk számon, hogy a világon vannak, hogy dolgoznak, nem is akárhogyan.

Albertről viszont, a madárszerű hörcsögről, a hörcsögszerű madárról nem csak a tegnapi, tegnapelőtti gyermekeknek van tudomásuk (ők még sokszori ismétlésben láthatták a német JEP céggel közösen készített, hatszor huszonnégy perces sorozatot, amelyben másról sem hallani, mint hogy a kedves, furcsa szerzet, Albert szerint hogyan lehetne megvédeni a Földet a különböző romboló hatásoktól), hanem a mai felnövekvőknek is, hiszen Albert fel-feltűnik olykor a Minimax adásaiban és egyebütt is. Nekik is, másoknak is jó hír, hogy elkészült a sorozat folytatása. Az újabb epizódokban nem természetvédőként, hanem művelődéstörténészként lép fel Albert, a bőbeszédű madár.

Híreink szerint a Magyar Televízió fontolgatja, hogy műsorába illeszti az újabb albertiádákat. A német koprodukciós partner, persze, miként a díjnyertes A borz ajándéka című film elkészülte után cselekedte, nem csak fontolgatja, de azonnal futtatja is a tehetséges magyar filmesek által gyártott sorozatot. Mert náluk adnak arra, hogy jófajta, hasznos mulatságokkal vegyék körül legifjabb nézőiket a különböző tévéadók, ne pedig futószalagon gyártott, sokkoló sorozatokkal. Csak mi, magyarok vagyunk olyan balgák, hogy olcsó pénzen kiárusítjuk még a kisgyermekek lelki békéjét, harmonikus szellemi fejlődését is.