Az EU kénytelen lesz lemondani gazdasági célkitűzéseiről

Ha nem következik be drámai változás, akkor az EU kénytelen lesz elbúcsúzni attól a négy esztendővel ezelőtt megfogalmazott céljától, hogy 2010-ig túlszárnyalja az Egyesült Államok gazdasági teljesítményét – Jancsó Miklós újraírja a történelmet a mohácsi csatáról szóló filmjében

Neue Zürcher Zeitung

A konzervatív svájci napilapban Susi Koltai rajzol, az Uniós csatlakozás és az új filmtörvény okán alapvetően optimista képet a magyarországi filmes szakmai helyzetéről. Az írás végén megtudhatjuk, hogy Jancsó Miklós újraírja a történelmet a mohácsi csatáról szóló filmjében.
Koltai úgy tudja, hogy 1526-ban a túlerejük ellenére, az eső miatt veszítettek a magyarok, mert harci szekereik elsüllyedtek a sárban. Most Jancsó hagyja győzni a magyarokat, „ami annyit tesz, nem lesznek törökök, Habsburgok, fasiszták és oroszok.”

Frankfurter Allgemeine Zeitung

A frankfurti napilapban Werner Mussler fest majdnem vigasztalan képet az Unióról, Alacsony növekedés, alacsony foglalkoztatottság, kevés reform című cikkében. Ha nem következik be drámai változás, akkor az EU kénytelen lesz elbúcsúzni attól a négy esztendővel ezelőtt megfogalmazott céljától, hogy 2010-ig túlszárnyalja az Egyesült Államok gazdasági teljesítményét. 2003-ban az Egyesült Államok vásárlóerő paritáson mért GDP-je 39 százalékkal haladta meg az Unióét. Ráadásul 2004-ben olyan országok lépnek be az Unióba, amelyek GDP-je átlagosan éppen, hogy meghaladja az amerikai érték harmadát. Az amerikai Cato Intézet elemzése szerint súlyos hiba volt, az amúgy is túlméretezett brüsszeli bürokrácia előírásait, az „Acquis Communautaire-t” azok leegyszerűsítése helyett ráerőltetni a tagjelöltekre. Hiszen a hatalmas közösségi joganyag átvétele nem csak a frissen csatlakozó országok gazdasági növekedését lassítja, hanem a közös európai piachoz való integrációjukat is megnehezíti.

Der Spiegel

A hamburgi magazin Leszek Miller lemondása kapcsán, A kibékülési rutin vége címmel a német-lengyel kapcsolatok elhidegülésének okait elemzi. Koszorúzások, emlékhely látogatások, a politikusi találkozók megbékélési gesztusai gyorsan rutin rituálévá váltak, az unalmas politikai korrektség nyomta rá a kétoldalú kapcsolatokra bélyegét. Míg a politikusok és művészek jól megértik egymást, addig az emberek többségének a másik ország mindmáig teljesen idegen maradt.

Der Standard

Az osztrák lapban Ralf Dahrendorf A harmadik út: Egy nekrológ című írásában temeti az 1999-es Schröder-Blair papírban felvázolt, új szociáldemokrata korszakot. A szerző úgy véli, hogy az alig öt esztendőt élt baloldali harmadikutasság képtelen volt választ adni a modern kor kihívásaira. S a politikai túlélésért küzdő Blair és Schröder utódai ugyanazoknak a kihívásoknak kell, hogy megfeleljenek, melyekkel elődeik nem voltak képesek megbirkózni. Nevezetesen miként teremthetőek meg a folyamatos gazdasági növekedés alapjai és védhető meg a szabadság a fundamentalizmustól.