Draskovics majd helyreállítja a piacok bizalmát

Draskovics Tibor következetesen rendbeteszi a magyar gazdaságot, megható elemzés a magyar politikai valóságról – Schröder figyelmezteti az "új-európaiakat" a német költségvetés érdekében

Frankfurter Allgemeine Zeitung

A frankfurti napilap olvasóinak Carola Kaps ír, érezhető kormányszimpátiával, Magyarország: Visszatérés a szoliditáshoz címmel. A cikkből megtudhatjuk, hogy az egykori éllovas Magyarország kormányai az eltelt három esztendőben megbízhatatlan költségvetési- és ellentmondásos pénzpolitikájukkal könnyelműen eljátszották a piacok bizalmát. Ezt a bizalmat kell az új pénzügyminiszternek helyreállítani.

Draskovics, Medgyessy Péter bizalmasa, a rendkívül érzékeny piacokkal szemben a helyes hangot találta meg és azt ígérte meg nekik, ami eddig hiányzott: a költségvetés következetes rendbetétele, amely nem marad meg a szónoklatok szintjén; reális makrogazdasági célkitűzések, melyeket tényleg betartanak, szoros együttműködés a jegybankkal és a közösen kidolgozott hiteles euró stratégia, amelyik nem áll ellentmondásban az aktuális költségvetési és pénzpolitikával.

Megtudhatjuk, hogy az a jegybank is kész együttműködni Draskoviccsal, amelynek nyilatkozatai az elmúlt egy évben egyenesen kiprovokálták a forint elleni spekulációs támadásokat. A 2004-es, 4,6 százalékos GDP arányos hiány csak az erre évre tervezett 450 millió eurós takarékossági csomaggal tartható. Az elemzők és a független gazdasági szakemberek megtapsolták a pénzügyminiszter azon javaslatát, hogy egy alapos vizsgálat alá vesse a közösségi kiadásokat, melyek gazdasági és szociális szempontból igazolhatóak, s melyek törölhetőek, illetve magánosíthatóak.

Kaps úgy tudja, hogy 1995-ben a pénzügyi szakadéktól Bokros Lajos takarékossági programja mentette meg Magyarországot a pénzügyi szakadéktól és helyezte arra a szolid alapra, amely a 2000-ig tartó gyors és kiegyensúlyozott növekedés alapjául szolgált. Ezt követték a hibák: először a korábbi Orbán-kormány próbálta meg a magyar gazdaságot a belső kereslet élénkítésével a nemzetközi konjunktúra lelassulásától megóvni, majd a 2002-es választási év hozott további pénzügyi jótéteményeket. S a győztes Medgyessy sem húzta be a vészféket, hanem betartotta drága választási ígéreteit.

Megtudhatjuk, hogy minden okos szervezet a magyar állam csökkentését és a rendkívül sikeres szlovák példa követését ajánlja. Különösen megható a magyar politikai valóságot bemutató kis keretes írás. Ebből kiderül, ahelyett, hogy az Európai Unió bővítésének történelmi eseményét egységesen ünnepelnék, s legalább ideiglenesen elásnák a csatabárdot, a két nagy politikai blokk, a konzervatív Fidesz és az egykori kommunista pártból létrejött szocialista MSZP között rendkívül kemény harc tombol.

A politikai ellenfél diszkreditálása sikernek számít; a közérdek azonban másodlagossá válik. Ezzel párhuzamosan az ország politikai életének perifériájára sodródnak a kis pártok. Ebben az érzelmileg felfűtött légkörben az Európa-parlamenti választások is politikai sárdobálássá, s nem az Európáról folytatott vita helyszíneivé lesznek. Ennek ellenére magyar politológusok úgy vélik, az uniós tagság jótékony hatást gyakorol az országban uralkodó politikai stílusra. Magyarország majd idővel megtanul egy értékközösségben élni és közösen másokkal egy együttes célért dolgozni. S a politikai kompromisszumok művészete is bemutatkozik majd az országban.

Der Spiegel

A hamburgi magazin szerint, ha a német költségvetés problémáinak megoldásáról van szó, akkor Gerhard Schröder a zsarolás határát súroló nyomásgyakorlástól sem riad vissza. A szövetségi kormány nem kívánja tovább tétlenül tűrni, hogy az Európai Unióba frissen csatlakozó államok alacsony adókkal csábítsák a német befektetőket. Ezért Schröder figyelmeztetni kívánja az „új-európiakat”, hogy ilyen lépésekkel ne veszélyeztessék a német költségvetés bevételeit, mert ellenkező esetben a tagjelöltek támogatására szánt források szűkösek lehetnek.