EU: az újjáéledő tervgazdaság

Óvatosan a balkáni államok Unióba való felvételével! – Ausztria rossz feltételekkel kapcsolódott, Törökország tagsága abszurd. – Milyen a német átlagválasztó? – A legunalmasabb SPD-kongresszus. Müntefering, az új pártelnök szerint az ellenzék szemét.

Frankfurter Allgemeine Zeitung

A konzervatív napilap vasárnapi számában a legújabb koszovói válság okán idézi Erhard Buseket, az Unió délkelet-európai stabilitási paktumának koordinátorát. Az osztrák politikus úgy fogalmazott, hogy mielőtt az EU egészen Törökországig, vagy az Északi sarkig kibővülne, arra is emlékeznie kell, hogy Európához tartoznak a Magyarország és Görögország között fekvő területek is. S ha az Unió képességeit meghaladja a Balkán stabilizálása, akkor érdemes óvatosnak lenni az EU határainak Irakig történő kiterjesztésénél is.

Die Presse

A bécsi lap részleteket közöl Karl-Heinz Grasser osztrák pénzügyminiszter, a svájci Weltwoche című lapnak adott interjújából. Grasser úgy véli, Bécs viszonylag rossz megállapodás következtében lépett be az Unióba, s szerinte a svájci út – kétoldalú megállapodásokkal részesülni az EU előnyeiből, annak hátrányai nélkül – sokkal inkább célravezető. A pénzügyminiszter szerint már a most csatlakozó országokkal szembeni életszínvonal különbségek is olyan hatalmasak, hogy az Uniónak erre kellene az energiáit fordítania és nem Törökország teljesen abszurd tagságára. Végül beszámol arról, hogy cseh, szlovén, vagy magyar kollégáinak az az érzése az EU kapcsán, mintha ismét életre kelne a tervgazdaság.

Die Welt

Peter Dausend gonoszkodó jegyzetében a német átlagválasztó mentalitását figurázza ki. Aki, tudja, hogy a lengyel, cseh, vagy magyar munkavállaló a német bér ötödéért ugyanazt a teljesítményt nyújtja, s az indiai is jóval többet ért a számítógépekhez. Ennek ellenére úgy véli, hogy a több pénz, szabadidő és egy garantált munkahely illeti meg.

Der Spiegel

A baloldali lap kíméletlen gúnnyal tudósít az SPD vasárnapi rendkívüli berlini kongresszusáról, mely az egy hónapja elhatározott személycserére – Franz Müntefering váltotta fel az pártelnöki poszton Gerhard Schrödert – volt hivatva áldását adni. A cikkíró Markus Deggerich szerint a kongresszus a párttörténet legunalmasabbjai közé fog tartozni, hiszen mindenki az előre eldöntött eredménynek megfelelő szerepet játszotta. A könnyeivel küzdő Schröder a tragikusat, Müntefering a fáradozót adta, míg az új főtitkár egyelőre unalmas és semmitmondó szövegének felolvasásával bajlódott. A művitában minden „tapsonc” ismerte a szerepét, a volt Elnök Hans-Jochen Vogel a gyengécske beszédeket megindítónak, a mainzi miniszterelnök Beck megrázónak, a párt balszárnyához sorolt Andrea Nahles kiválónak minősítette.
Az SPD új – 20 percnél többet valószínűleg először beszélő, ezért gyakran a szavakat kereső – elnöke megpróbálta elvtársait olyan kijelentésekkel biztatgatni, mint: „Az ellenzék szemét.” Majd közölte, „néhányan kísérletet tesznek arra, hogy árkot ássanak közénk – de ez nem fog sikerülni.”