Bohócot csináltak a jogállamból

Az új uniós tagországokat Latin-Amerikához hasonlítják – Magyar város lehet Európa kulturális fővárosa 2010-ben – Nyomtalanul eltűnt a kölni iszlamista prédikátor, mielőtt kiutasíhatták volna – A CDU már nem konzervatív párt?

Der Standard (derstandard.at)

A baloldali osztrák lap Joaquín Roy kommentárját közli Czardas (sic) Pálmák és Szombrérók címen. A miami egyetemi tanár hasonlóságokat vél felfedezni a frissen uniós taggá vált országok és Latin-Amerika között. A most belépettek közül a fejlettebb országok, mint például Magyarország egy főre jutó 8378 dolláros GDP-jéhez közelít Mexikó, mintegy 6000 dolláros eredményével. Az örök tagjelölt Törökország gazdasági teljesítménye Argentína 3533 dolláros és Uruguay 3275 dolláros teljesítményéhez áll közel.

Der Standard (derstandard.at)

A baloldali osztrák lap beszámol, hogy az uniós művelődési miniszterek megállapodtak arról, hogy 2007-ben Liverpool lesz, Nagyszebennel közösen Európa kulturális fővárosa. 2010-ben minden valószínűség szerint egy német és egy magyar város kapja meg ezt a címet.

Der Spiegel (spiegel.de)

A baloldali hírmagazin a német bűnüldöző szervek kínos csődjéről számol be A gyűlölet prédikátora eltűnt, a felelős szintén címmel. Néhány perccel azután, hogy a münsteri közigazgatási bíróság kimondta, az iszlamista prédikátor és az általa kikiáltott Kalifa államának vezetőjét, Metin Kaplant ki lehet utasítani Németországból, hiába csöngettek a kölni prédikátor ajtaján a helyi rendőrség emberei. A Németországban többek között gyilkosságra való felbujtás miatt elítélt, magát kölni kalifának tituláló Kaplan nyomtalanul eltűnt. (A török állampolgárságú Kaplan kiadását Ankara hazaárulás miatt kérte. Mivel a közelmúltig Törökországban érvényben volt a halálbüntetés, ezért a német bíróságok folyamatosan elutasították az alkotmányos rend megdöntésére szervezkedő prédikátor kitoloncolására vonatkozó kérelmeket. Legutóbb 2003 szeptemberében a kölni közigazgatási bíróság azért adott helyt Kaplan kiutasítási végzés elleni keresetének, mert abból indult ki, hogy Törökországban kínzás vagy megalázó bánásmód várna rá.)

Mivel Németországban a rendőrség tartományi alárendeltségbe tartozik, így a szociáldemokrata észak-rajna-vesztfáliai minisztert, Fritz Behrenst keményen kritizálta bajor kollégája Günther Beckstein. Beckstein szerint megdöbbentő, hogy a rendőrség nem tartotta Kaplant szigorú megfigyelés alatt. A legmesszebb a mostanában egyre inkább rendpárti hangokat hallató FDP elnök, Guido Westerwelle ment, aki követelte Behrens lemondását.

Kaplan kedden délután még a lakásán találkozott az ügyvédjével, szerda délután háromnegyed hétkor a rendőrök már nem találták otthonában. Mivel Kaplan egy tizennégy emeletes sorházban lakik, amelyik számos kijárattal rendelkezik, így nem volt nehéz az őt megfigyelő ügynököket leráznia. ( Az első nyilatkozatok után az sem világos, hogy a Tartományi vagy a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal volt felelős a követéséért. Ráadásul sem a belső elhárítás, sem a rendőrség nem ellenőrizhette a mélygarázst elhagyó gépkocsikat a letartóztatási parancs kiállításáig, szerda fél hétig.)

Számos feltételezés látott napvilágot Kaplan tartózkodási helyét illetően. Az egyik ilyen lehetőség Rotterdam, ahova alapítványát az „Iszlám szolgáját” áttelepítette, miután azt a német belügyminiszter Otto Schily betiltotta.

A legfrissebb hírek szerint felfüggesztették a nyomozást Kaplan után, mivel a kölni külföldi ügyi hivatal elérte a helyi közigazgatási bíróságon az iszlamista vezető kiutasításának két hónapra történő felfüggesztését. Az ARD (német közszolgálati televízió első csatornája) esti híradójának nyilatkozó Behrens elismerte, Kaplan és ügyvédei ebben az esetben bohócot csináltak a jogállamból.

Die Zeit (zeit.de)

A baloldali hetilapban a szövetségi elnökválasztás ürügyén Thomas E. Schmidt arra keresi a választ, hogy hová lett a CDU-ból a konzervativizmus. A nagy igyekezetben, hogy olyan rétegek számára is választhatóvá tegyék a CDU-t, a párt legfőbb értékei a legjobb úton vannak ahhoz, hogy teljesen kilúgozódjanak, elveszítsék valódi tartalmukat. A konzervativizmus immár nem az egész életet meghatározó eszmerendszer, pusztán olyan ideológia, amelynek „választhatónak kell lennie nők, kisebbségek, természettudósok és a németországi török középosztály számára.”