Virul a gazdasági klíma Magyarországon

Gyorsul a gazdasági növekedés Magyarországon, nő az export, áramlik a külföldi tőke, s a vállalkozások jelentős befektetéseket eszközölnek –olvasható a Frankfurter Allgemeine Zeitung című lapban. A cikk szerzője az EP-választás kapcsán azt írja, Orbán Viktort csak a hatalomba való visszatérés érdekli.

Karola Caps tudósításából megtudhatjuk, hogy ismét gyorsul a gazdasági növekedés Magyarországon, nő az export, ismét áramlik a külföldi tőke a Duna partjához, s a vállalkozások jelentős befektetéseket eszközölnek tekintettel az EU tagságra. Ismét helyreállt a harmónia a kormány és a jegybank között. Ennek ellenére a lakosság elégedetlen a kormánnyal, és valószínűleg a 24 magyar képviselő többségét a Fidesz küldheti Brüsszelbe.

Orbán Viktor, az egykori miniszterelnök és az ellenzék mai vezére az EP-választásokat a jelenlegi kormány munkájáról tartott referendumként értékeli. Egy proteszt szavazásra számít Orbán, aki már most a győzelme tudatában követeli a pártonkívüli miniszterelnök, Medgyessy Péter lemondását. Véleménye szerint a szociál-liberalis koalíció nem képviselte eléggé Brüsszelben a magyar érdekeket, a nép bizalmát eljátszották, és ezért egy választási vereséget követően – ami a közvélemény-kutatások szerint nem is valószínűtlen – venniük kell a kalapjukat és át kell adniuk a helyüket újfent az Orbán által vezetett konzervatív polgári szövetségnek. Hogy a Medgyessy-kormányt négy évre választották, és az elveszített EP-választások után is megmarad a parlamenti többsége, az kevésbé kedvetleníti el Orbánt. Az ő célja kizárólag a hatalomba történő visszatérés, minél előbb, annál jobb.

A jövőbe mutató témáknak – például Magyarország helye Brüsszelben, az euróbevezetés módja, vagy a 2007–2013 közötti uniós költségvetés tematizálásának a belpolitikai viták okán – esélye sincs. Még reménytelenebb egy politikai konszenzus olyan kérdésekben, amelyek Magyarország fellépésének nagyobb súlyt adnának Brüsszelben. Ez részben annak következménye, hogy a kormányzó szocialisták belsőleg megosztottak és e tekintetben is nehéz közös véleményt kialakítaniuk.

Bár a kampány előtt a pártok aláírtak egy etikai kódexet, de csak a kis pártoknak – az amúgy esélytelen – SZDSZ-nek és MDF-nek sikerült igazolniuk, hogy Magyarországon még létezik a politikai józanság.

Az írásból megtudható, milyen csodálatos EU-források nyíltak meg a magyarok előtt. „Mindenek előtt a vidéki lakosság fog a mezőgazdasági támogatásokból jelentős hasznot húzni.”

A legfontosabb, hogy a kezdeti tévelygések után – amely a gazdaságot és a valutát a padlóra küldte – visszatért az erények ösvényére. Ma a költségvetés konszolidálása az elsődleges cél; export és befektetések – és nem mint eddig, a fogyasztás és a szociális jócselekedetek – ezek mind a gazdasági növekedés meghajtó erejévé léptek elő. A kormány hitelt érdemlően megígérte, hogy a takarékosságot tovább folytatja és szükség esetén további megszorításoktól sem riad vissza.

A kormány tisztában van a hiányosságokkal, még ebben az évben megvalósítja a régóta esedékes egészségügyi reformot. A hatalmas államapparátust is a szükséges mértékre kívánja visszanyesni. 2008-ig a GDP-arányos költségvetési kiadásokat 48,2-ról 43,9 százalékra kívánja csökkenteni, míg az adószintet 39-ről 37 százalékra süllyeszteni. Cél továbbá az eladósodás mértékének 59,4-ről a GDP 53,7 százalékára csökkentése. A gazdaság tapsol ennyi jószándék láttán; jobb lenne, ha a kormány felhagyna a piaci történésekbe való erőszakos beavatkozással is.

Az április 1-jén elrendelt 15 százalékos gyógyszerárcsökkentés a legutolsó példa az ilyen beavatkozásokra, amelyek elbizonytalanítják a vállalatokat és a növekedési terveiket lefékezik. Időközben az Alkotmánybíróság az árdiktátumot alkotmányellenessé nyilvánította, ami növelte a vállalatoknak a magyar igazságszolgáltatásba vetett bizalmát. A gyógyszeripar nem lélegezhet fel, hiszen a kormány egy olyan kompromisszumon dolgozik, amely az Alkotmánybíróságnak is megfelel és a célt, az árnövekedés csökkentését is eléri. Hasonló beavatkozástól szenved azonban az energiaipar is, hiszen a magyar kormányok, tartozzanak bármelyik párthoz, hajlamosak arra, hogy az áram- és gázárral szociálpolitikai célokat szolgáljanak.