Előretolt posztok a menekültekért

Otto Schily belügyminiszter megelégelte, hogy a kőszívű menedékjog megtagadó szerepébe kényszerítsék, miközben néhányan az irgalmas szamaritánust alakítják – Mára az új EU tagok minden jelentősebb bankját szilárdan kezükben tartják a külföldi befektetők

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív napilapban Stefan Dietrich Schily és a farizeusok című kommentárjában elemzi a Cap Anamur által kimentett hajótöröttek kapcsán kirobbant vitát. Miként a kancellárnak, akinek egy ideje elege van a Porschén furikázó szakszervezeti vezetőkből, akik hősiesen védelmezik a jóléti állam minden áldását a szociáldemokraták takarékossági politikájával szemben. Ugyanúgy Otto Schily belügyminiszter is megelégelte, hogy egyesek a kőszívű menedékjog megtagadó szerepébe kényszerítsék, miközben maguk az irgalmas szamaritánust alakítják.

Schilyt a Cap Anamur mentőhajó személyzete hozta dühbe, melynek egész kereső és mentőakciója azt célozta, hogy előbb az olasz hatóságokat majd a német belügyminisztert megizzassza. Jól felépített médianyomással, példásan el kívánták érni az illegális bevándorlás legalizálását. A „mentők” győzelme Schily egyértelmű verségét jelentette volna. S a mentőakció meghiúsulása esetén – ez később nem teljesen megvalósult remény állt a háttérben – az erkölcsi győztesek elismerésben és adományokban reménykedhettek.

Materialista korunkban különösen elismerésre méltó a szükséget szenvedőkért hozott áldozat. Egészen más, vélekedett az FAZ-ban publikált írásában Schily „a hamadik személy kontójára gyakorolt szónoki humanitás“. Nekik gyakran elegendő mások emberségessének megkövetelése.

Az egész menekültvitát a zöldek és az SPD egy része rendkívül farizeus módon folytatja. Az államtól és a társadalomtól mindent elvárnak, maguktól azonban semmit. Hány zöld politikus lakik olyan városrészekben – kérdezi Dietrich – amelyik a korlátlan bevándorlás következtében szociális válsággóccá alakult? Hányuknál tartózkodik otthon egy menekült, akinek ellátásának és szállásának költségeit ők viselik? E politikusok, azoknak, akik a menekültektől túlterheltnek érzik magukat, csak megvetést mutatnak.

A hajókon Afrikából menekülők többsége számára táborok és kihelyezett irodák felállítása nem jelentene megoldást. Hiszen a gazdasági menekültek számára, akiknek esélyük sincs legális módon a menedékjogot elnyerni – s a többség ilyen – nagyívben elkerülnék e táborokat, s továbbra is életük kockáztatásával próbálnak Európába eljutni és ott alámerülni. Ugyanez érvényes a hitetlenek elleni harcra küldött iszlamistákra is.

Ez az áradat csak a menekülés okainak enyhítésével és megszüntetésével kezelhető. Azok az előretolt posztok, amelyekről Schily beszélt az igazi menekülteken segíthetnek, hiszen menedéket nyújthatnak az bűnöző embercsempészektől és tengeri út veszedelmeitől.

Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch)

A konzervatív svájci lap gazdasági tudósítója, Thomas Kreyenbühl Fejlesztési támogatás, vagy gyarmatosítás címmel elemzi azt a tényt, hogy sehol másutt nincs a bankok akkora hányada külföldi kézben, mint az új EU tagállamok esetében. Néhány kivételtől eltekintve – ilyen az OTP, a lett Parex Bank, a még mindig nem privatizált lengyel PKO BP – mára az új EU tagok minden jelentősebb bankját szilárdan kezükben tartják a külföldi befektetők.

Mérlegüket tekintve a külföldi bankok ellenőrzik Észtországban a piac 98 százalékát, Csehországban 93 százalékot, Szlovákiában és Litvániában 89 percentet, Magyarországon, 77 százalékot, Lengyelországban 67-t, míg Lettországban 54-t. Ez alól a szabály alól csak Szlovénia kivétel bankrendszerének 35 százalékos privatizáltságával, amire Kreyenbühl szerint a szocializmus jugoszláv modelljében található magyarázat.

A fenti tendenciához hasonló számok találhatóak, ha a közeljövőben uniós tagságra esélyes államokra tekintünk. Bulgáriában a privatizáltság elérte a 81 százalékot, Horvátországban a 91 százalékot is. Románia a jelenlegi 58 százalékos eredményével némileg lemaradni látszik, de itt még magánosítás előtt áll a piacvezető Banca Comerciala.