Csúszik a stadionrekonstrukciós program, amelyből Debrecen kimarad, a 2006-os úszó Európa-bajnokság megrendezése veszélybe került, a Bozsik-programot felszámolták, a sporttörvény tele van ellentmondásokkal, elvtelen a sportágak támogatási rendszere, és az új doppinglabor elmaradt beszerzése döntően hozzájárult az athéni magyar doppingbotrányhoz. A sportminiszter leköszönt, s miniszterelnök-jelöltként bukkant fel, de hogy kitart-e állítása mellett, vagy annak ellentmondva megszünteti korábbi minisztériumát, az lapzártáig nem derült ki.
Ígéretekből nem volt hiány két éve, ám éppen az ellenkezője valósult meg az eltelt két esztendőben. Ráadásul a tárcájáért lobbizni képtelen miniszter szemrebbenés nélkül tudomásul vette, hogy a költségvetési megszorítások eredményeként a minisztérium költségvetési főösszege az idén 17 milliárd forintra csökkent a 2002-es 32 milliárdról. Gyurcsány Ferenc bukott sportminiszter másfél éves tevékenységét legjobban az jellemezte, hogy két héttel az athéni olimpia előtt jelentette be lemondását. Bizonyítván, hogy ezt a tisztséget valóban csak ugródeszkának tekintette, és azért távozott sietve, hogy legyen elég ideje megfúrni az őt kinevező Medgyessy Pétert.
Szabotált kormányprogram
Nagy szavak hangzottak el 2002-ben, a kormányprogramból viszont szinte semmi nem valósult meg.
„1.1. A kormány megállítja a testkultúra ügyének térvesztését. Fokozatosan megvalósítja a magyar sport – egy évtizede késlekedő – európai modernizálását és esélyteremtő fordulatát.”
Mivel Európában sehol nincsenek egységes rendezőelvek a sport ügyeiről, ezért lehetetlenség európai fordulatról beszélni.
„1.2. A kormány elősegíti, hogy mindenki hozzájusson a sport színtereihez, és azok igénybevételét engedhesse is meg magának.”
A Sportfolió Kht. csődhelyzete miatt mind drágábbá és megfizethetetlenebbé válik a központi létesítmények használata, egyes klubokban 50–100 százalékkal kellett megemelni a gyermekek tagdíjait.
„1.3. A kormány visszaállítja a sportmozgalom demokratikus rendjét és a sportszervezetek önállóságát. Sportpolitikáját partneri együttműködéssel váltja valóra. Tisztességes, jól mérlegelt, decentralizált pénzügyeket támogat.”
A demokratikus önállóság miniszteri centralizációt jelentett, amikor fogadónapokon a sportszervezetek vezetői sorba álltak a miniszter kegyúri támogatásáért.
„1.4. A kormány felülvizsgálja és korszerűsíti a sporttörvényt.”
A legfontosabb kérdéseket szabályozó 2000-es törvény olyannyira korszerű, hogy a leglényegesebb elemeihez a Medgyessy-kormány sem nyúlt. A modernizálás esetünkben azt jelenti, hogy ismét szervezeti kuszaságok vannak, mert az erős minisztérium mellett erős MOB, erős Nemzeti Sportszövetség és erős Nemzeti Sporttanács működik. A sok erős szervezet között csak a sport gyengül.
„1.5. A kormány támogatja az iskolai testnevelés és versenyrendszer fejlesztését.”
A Draskovics-csomag által megkurtított költségvetés miatt lényegében semmi nem történt.
„1.6. A kormány támogatja, hogy előbb az általános iskola alsó, majd felső tagozatán is minden tanítási napon legyen testnevelés, illetőleg sport.”
Ezzel szemben az oktatási miniszter, Magyar Bálint kísérletet tett a heti három testnevelésóra kettőre (!) csökkentésére, szerencsére ezt még a kormánytöbbség is elutasította, így ha nem is nőtt, de legalább nem csökkent az iskolai testnevelés óraszáma.
„1.7. A kormány hatékony, tervezhető, ösztönző és részrehajlás nélküli támogatást juttat a sport-műhelyeknek, szakembereinknek, legjobbjainknak. A sportszakmai támogatás mindenekelőtt az utánpótlás-nevelést és a nemzetközi versenyképességet veszi alapul.”
Erről a pontról részletesebben a felszámolt Bozsik-program, a NAP-fogyatkozás, a Sport 21 utánpótlás-nevelési program és a stadionrekonstrukció kapcsán kaphatunk igazi képet, hogyan legyen tervezhetetlen és részrehajló a kormány.
„1.8. A kormány támogatja, hogy valóságos, átlátható piaci viszonyok szabják meg a hivatásos sport életképességét. A részrehajló állami szerep helyébe a törvényes rend és a befektetők ösztönzése lép. A stadion-korszerűsítési programról – és minden későbbi, jelentős elhatározásról – elfogulatlan hatástanulmány alapján dönt a kormány. A közpénzfelhasználás szigorú számadás és ellenőrzés alá kerül. Az önkormányzatok bevonásával program indul a sport érdekeit szolgáló létesítmények »kinyitására«, hasznosítására, felújítására, az új beruházásokra és a tulajdoni viszonyok korszerűsítésére.”
Ennek a rendezőelvnek az áldása, hogy az utánpótlás-nevelésben is piaci árakat kell fizetni a Sportfolió Kht.-nek, amelynek a működése azonban továbbra sem átlátható. Megfelelő ösztönzőrendszer hiányában a befektetők csupán elviekben léteznek.
Merjünk gáncsoskodni!
Azon lehet vitatkozni, hogy Magyarországnak mennyi UEFA „A” kategóriás stadionra van szüksége, ám azon aligha, hogy kellene. Az Orbán-kormány idején született tervek szerint a Puskás Ferenc Stadion mellett a Megyeri úti, a győri, a székesfehérvári és a debreceni létesítménynek kell elérnie a legmagasabb minősítést. A programhoz stadiononként 900 millió forintot ad az állam, 500 milliót a helyi önkormányzatok, 100 millió forint pedig a magántőke. Debrecenben meglenne az önkormányzati pénz, de az állam nem segít, Székesfehérvárnak már több mint 900 milliót adott, Győr viszont nem kaphat annyit. A Puskás Ferenc Stadion esetében csak tervezgetnek, de még két év után sincs befejezett A kategóriás létesítmény.
Elúszott az uszoda
Sportminiszterként Gyurcsány legnagyobb alkotása Budapest új úszókomplexuma lett, amelynek az építése a minisztérium hivatalos honlapja szerint 2003. május 29-én elkezdődött: „A mai napon elkezdődött az új, Lágymányoson épülő uszodakomplexum építésének az előkészülete. A lebonyolítással megbízott Sportfolió Kht. két pályázatot írt ki. A kormány ugyanis tegnap döntött a 2006-os úszó Európa-bajnokságra készülő létesítmény felépítéséről.” Ezt a határozatot Gyurcsány Ferenc néhány hét múlva módosította: „Van úgy, hogy egy jó döntést érdemes egy még jobb döntésért megváltoztatni. Ráadásul a három több mint egy.”
Ez nem gyurcsányul, tehát magyarul azt jelentette, hogy 7,8 milliárd forintért a kormányhatározat ellenére nem épülhet fel a főváros új büszkesége, a világversenyek lebonyolítására is alkalmas sportuszoda, hanem helyette a Hajós Alfréd és a Spartacus uszodát bővítik, Lágymányoson pedig egy kisebb létesítményt építenek. A kormány és sportminisztere azonban – sajnos – tovább számolt, és egy hónap múlva már azt próbálta megetetni a médiával – az arra fogékonnyal sikeresen –, hogy a háromnál több az egy, ami nem gyurcsányul azt jelenti: nem lesz új uszoda Lágymányoson, nem bővítik a Spartacus Kőér utcai létesítményét, csupán a Hajós Alfréd uszodában épül egy korszerű, ötvenméteres medence.
A megvalósítás azonban késik, mert ha Gyurcsány Ferenc valamit bejelent, az legtöbbször nem úgy van, vagy nem valósulhat meg. A margitszigeti létesítmény bővítéséről ugyanis kiderült, hogy a pályázatot olyan terv nyerte, amely szerint az új létesítményben nem lehet nemzetközi viadalt rendezni, és környezetvédelmi okok miatt az építési engedély is késik.
Elvtelenség
A minisztérium elvtelen kiemelési gyakorlatát mutatja a Sport 21 utánpótlás-nevelési program, amely a jövő élsportolóit kellene kiválogatnia, s ebbe a körbe az atlétika, a vízilabda, a kézilabda, a labdarúgás, a kosárlabda, a kajak-kenu és a tenisz került. A program sajátossága, hogy kapun kívül rekedt a legeredményesebb magyar olimpiai sportág, a vívás, de mellette az Athénban 3. és 4. legtöbb pontot gyűjtő úszás és súlyemelés is hátrányos megítélés alá esett.
Blöffkampány
A Gyurcsány Ferenc irányításával működő sportminisztérium legnagyobb blöffje a Sport 21 létesítményfejlesztési program, amely alapján a kormány úgy akar két év alatt 53 milliárd forintos fejlesztést végrehajtani, hogy mindehhez csak hatmilliárd forinttal járul hozzá a ciklus végéig. A gyurcsányi terv szerint hazánkban úgy épülnének sportcsarnokok, tornatermek és tanuszodák, hogy a súlyos anyagi gondokkal küszködő önkormányzatok 17 milliárd forintos önrészt vállalnának, a többi kiadást pedig vállalkozók fedezik. Gémesi György, az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottságának alelnöke diplomatikusan fogalmazott, amikor a kormány létesítményfejlesztési programját egy elhamarkodott kampányprogramnak minősítette.
Bozsik nem időszerű
Az előző kormány idején indult útjára a labdarúgás utánpótlását szélesíteni és tervszerűvé tenni akaró Bozsik-program, amelyen keresztül évi egymilliárd forintnyi támogatást kapott a sportág. A programban előbb csúsztak a kifizetések, majd a múlt esztendő végén felszámolták, mondván a Sport 21-en keresztül történik tovább az utánpótlás támogatása. Az új program szervezeti felépítése egy esztendőt vett igénybe, de az új tervre előirányzott összeg már csupán harmada a korábbinak, az idén mindössze 334 millió forint.
NAP-fogyatkozás
A Nemzeti Atlétikai Program (NAP) 1998-ban született meg, amellyel az alapsportág s így a magyar sport utánpótlását akarták szélesíteni. A kormányváltás után ugyan a minisztérium vezetői azt ígérték, hogy ami az előző kormány alatt jól működött, azt nem fogják megszüntetni. Ennek ellenére a múlt évben a NAP anyagi támogatása csökkent, mert míg 2002-ben 275 millió forintos támogatást kapott, addig az idén beépítették a Sport 21 utánpótlás-nevelési programba, s csak 106,5 millió forinttal gazdálkodhat.
Kell egy minisztérium. Gyurcsány Ferenc úgy tartja, hogy kell külön minisztérium a sportnak. Az államnak foglalkoznia kell a sporttal, és nem mindegy, hogy ezt minisztérium vagy hivatal teszi-e. A kormány érdemei között tartja számon az ifjúsági civil politika depolitizálását, a drogügyek távoltartását az erőszakos hódító politikától, valamint a készülő sportlétesítmény-fejlesztő programot. (mszp.hu)
