Deutsche Welle (dw-world.de)
A német közszolgálati rádió csatornán Szabó Tamás, az enyhén képzavaros Friss széllel több front ellen című tudósításában kommentálja a Gyurcsány-kormány megalakulását.
Gyurcsány Ferenccel új szelek fújnak a magyar politikában. Öntudatos, dinamikus és döntésképes az új miniszterelnök, akiről azt mondják, tele van ötletekkel és lerí róla a tettvágy. Erős kontraszt választja el az inkább színtelen elődjétől, Medgyessy Pétertől. Gyurcsánynak nem lesz könnyű, hiszen egyszerre több fronton kell harcolnia, hogy megerősítse pozícióját és megvalósítsa elképzeléseit. Először az MSZP-ben kell keresztülvinnie akaratát, melynek vezetése először elutasította miniszterelnökségét, s csak a bázis nyomásának engedett. Ez a régi gárda feletti győzelem volt, melynek gyökerei a kommunista korszakba nyúlnak vissza. Ezzel végre megnyílt az út, hogy az egy ideje immár nagyon hiányzó, MSZP-n belüli generációváltást a miniszterelnökkel szembeni ellenállás ismeretében is elindítsa. Gyurcsánynak fel kell készülnie az ellenzék támadásaira is, akik előtt nem maradt titok, hogy az MSZP egy tehetséges politikust tudott elővarázsolni, aki képes hosszú távon is befolyásolni az ország sorsát.
Támadási felületet Gyurcsány éppen eleget nyújt. A fordulat előtt meredeken ívelt felfele az állampárti karrierje, ahol egészen az ifjú kommunisták vezérségéig vitte. Az 1989/90-es rendszerváltás diszkvalifikálta őt, mint politikust, és a közgazdász – igen eredményesen – alámerült a pénzügyek világában. Cégével eredményesen használta ki a privatizáció zavarait és komoly vagyonra tett szert, jelenleg ő a hatvanadik leggazdagabb személy Magyarországon.
Szintén problémát jelenthet számára, hogy inkább megoszt, mint egyesít egy olyan országban, ahol igen mély árok választja el a jobb és baloldalt. Úgy tűnik Gyurcsány felismerte ezt a problémát és meghirdette a nyugodt kéz politikáját és nemzeti közép stratégiáját, hogy ezzel szélesebb választó rétegeteket érjen el.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Peter Bognar Harc a foglalkoztatásért címmel ír a magyarországi munkanélküliség jelentette növekvő problémáról.
A vezető magyarországi távközlési cég, a Matáv radikális létszámleépítésről döntött, 2006-ig a 14 700 munkavállaló negyedét, 3 750 személyt fognak elbocsátani.
Az a racionalizálási kényszer, melyet a Matáv is követ, nem sok jó jelent a magyar munkaerőpiacnak. A munkanélküliség jelenleg majd hat százalék, ami nagyjából 250 000 álláskeresőt jelent. Majd félmillió munkaképes korú azonban nem szerepel a munkanélküliek nyilvántartásában, nagyrészük illegálisan tevékenykedik a feketegazdaságban. Ez a magyarázata annak is, hogy miért csak 57 százalékos a foglalkoztatási ráta Magyarországon.
A viszonylag alacsony munkanélküliségi ráta elfedi a hatalmas regionális különbségeket. Míg a leginkább elmaradott észak-keleti területeken hivatalosan 18 százalékos (a valóságban ennél sokkal nagyobb) a fejlettebb nyugati területeken, alig öt százalék.
Mostanában megfigyelhető, hogy növekszik a fiatal diplomás munkanélküliek száma. Különösen sok informatikus, ügyvéd, közgazdász, kommunikációs szakember és pedagógus található az álláskeresők között. Egyre nő a munkanélküliek között az idős emberek száma is. Az elmúlt két évben az ötven feletti állásnélküliek száma nem kevesebb, mint 120 000 fővel növekedett.
A baloldali-liberális kormány hosszú távú programmal kívánja a munkanélküliséget leküzdeni, célzott továbbképzési programokkal kívánja az állásnélkülieket ismét a munkaerőpiacra visszavezetni. Saját továbbképzési programjuk van a magyarországi cigányoknak. Akik a rendszerváltás legfőbb veszteseiként a társadalom alján helyezkednek el, a munkanélküliség körükben meghaladja a 60 százalékot.
Frankfurter Rundschau (fr-aktuell.de)
A baloldali napilapban Horst Meier Kirekesztő reflexek című írásában bírálja a német szélsőjobboldal elleni küzdelem jelenlegi formáit.
Nem Otto Schily (a német belügyminiszter – a szerk.) az egyetlen, akinek elkerülte a figyelmét, hogy a kezdettől fogva téves betiltási politika joggal vallott kudarcot. Egyrészt, mert az NPD nem volt, és ma sincs abban a helyzetben, hogy a „szabad és demokratikus rendet csorbítsa”, vagy akár „felszámolja”, másrészt nyomós ok nélkül a titkosszolgálat olyannyira beépült az NPD-be, hogy senki sem képes megmondani, melyik cselekedet mögött áll a párt és melyik mögött az ügynököket irányító állam.
Az, hogy a betiltás nem sikerült sokan sajnálják. Pedig a tiltási politika csődje hatalmas előnnyel járhat. Lehetséges, hogy végre a valódi problémákkal foglalkozzanak, valamint hatni kezd végre a szerény belátás: A szélsőjobboldali jelöltek, valamint választóik is részei a társadalomnak. Ez banálisan hangzik és valóban az is. De a kívánság, hogy ezek az emberek ne piszkolják be oly botrányosan a világra nyitott és toleráns Németországot, széles körben elterjedt.
A személyes tapasztalatok hiányával magyarázható, hogy igazán senki sem tudja, miként viszonyuljon hozzájuk a civiltársadalom. Demokraták panaszkodhatnak azon, hogy bizonyos pártok bejutnak a parlamentbe, nem szabad megkérdőjelezniük a demokratikus játékszabályokat, mert ezek néha a „rosszaknak” hajtanak hasznot. Természetesen a demokratáknak megértést kell tanúsítaniuk a más bőrszínű és máshonnan származó polgártársaik félelmei iránt, de nem szabad az „érintettek” félelmeit saját céljaikra felhasználni.
A „politikai földrengés”, melyről a DVU és az NPD beszél még nem történt meg. Egy parlamentnek 10-30 százaléknyi radikálist el kell tudni viselni. Akkor válik valóban komollyá a helyzet, ha kormányzati részvételük kerül szóba. Eközben lehet gyakorolni, miként lehet a szélsőjobboldaliakkal értelmes kapcsolatot ápolni. Csak semmi pánik. Amíg nincs szó erőszakról, mely minden értelmes vitát lehetetlenné tesz, többet kell kommunikálna e bátor németségüket még őrizni kívánókkal.
origo.hu
Ismét beszorult egy gyerek az 56-os emlékműbe Zuglóban – videón a mentés
