Aki négyet vágott a szerbeknek

Kiss Gergely, az athéni olimpián diadalmaskodó férfi vízilabda-válogatott húzóemberének számított, az örökké emlékezetes szerbek elleni fináléban négy találattal segítette címvédéshez a magyar együttest. Ezekben a napokban a medencén kívül a tankönyvekre is koncentrál, hiszen már csak három záróvizsga választja el jogi diplomájától.

Kiss Gergely

Született: 1977. 09. 21., Budapest

Magasság: 199 cm

Súly: 104 kg

Poszt: szélső, balkezes

Kiemelkedő eredményei: olimpiai bajnok (2000, 2004), világbajnok
(2003), Európa-bajnok (1997, 1999), Világkupa-győztes (1999),
Világliga-győztes (2003, 2004), Bajnokok Ligája-győztes (1998,
2004), LEN-kupa-győztes (1999), magyar bajnok (2002, 2003,
2004). 2004-ben a világ legjobb játékosának választották.

– Hogyan sikerült a legutóbbi vizsgája?

– Négyest kaptam polgári jog államvizsgán, de még három tantárgy
hátra van az ötből. Ki merem jelenteni, hogy ez volt a legnehezebb
anyagrész, bár az alkotmányjog sem ígérkezik könnyűnek, úgyhogy
most még két hónapig keményen kell készülnöm.

– Érzett-e valamilyen könnyítést sikeres sportolói pályafutása
miatt a tanulmányai során?

– Természetesen volt olyan tanár, aki tudta, hogy ki vagyok, és
ezért méltányosabban bánt velem, míg más tantárgyakból háromszor-négyszer
is megbuktattak. Ha nem tudtam valamit, akkor nem kivételeztek velem.

– Mind a kettőt átélve mit tart nehezebbnek: egy olimpiára vagy egy vizsgára való felkészülést? – Talán furcsa lehet, de számomra a tanulás a nehezebb. A vízilabda jobban belém ívódott, hiszen hat éves korom óta ezzel foglalkozom. Egy olimpián feszült vagyok, de a vizsgán sokkal nagyobb bennem a drukk, mivel ott közvetlenül a tanár ül velem szemben, míg a medencében ki tudnak segíteni a társaim. – Talán furcsa lehet, de számomra a tanulás a nehezebb. A vízilabda jobban belém ívódott, hiszen hat éves korom óta ezzel foglalkozom. Egy olimpián feszült vagyok, de a vizsgán sokkal nagyobb bennem a drukk, mivel ott közvetlenül a tanár ül velem szemben, míg a medencében ki tudnak segíteni a társaim. – Az athéni olimpiára címvédőként és a legnagyobb esélyesként érkeztek. Hogyan tudták elviselni ezt a nyomást, a közvélemény által kötelezően várt aranyérem súlyát? – A magunkkal szemben megfogalmazott elvárás sokkal nagyobb volt, mint a közvélemény általi. Mi egy sima győzelem esetén is érzékeljük a hibáinkat, és ezek kijavítása lebeg célként előttünk. Ha csak a közvélemény elvárására alapoznánk, a feszültség terhe alatt megroppanhatnánk könnyen, de mivel az egyéni elvárások is magasak voltak, nem hatott ránk negatívan a közvélemény nyomása. Emellett meg kell jegyezni, hogy a csapat teljesítménye erőteljesen javult az olimpia előtt. A sydneyi győzelmünk után két évig nem nyertünk aranyérmet egyik világversenyen sem. Ez a rossz sorozat 2003-ban szakadt meg, amikor diadalmaskodtunk a barcelonai világbajnokságon és begyűjtöttük a Világliga-aranyat is, majd ez utóbbi elsőségünket az olimpia előtt megvédtük. – A szerbek elleni finálé harmadik negyedében 5-7 volt az állás. Megfordult ekkor a fejében, hogy elveszíthetik a döntőt? – Az első negyedben 0-3-nál jutott az eszembe, hogy ilyen rosszul nem kezdhetünk egy döntőt. Szerencsére sikerült gyorsan kiegyenlíteni, és elmúlt a félelem. Ugyan 5-7-es állásnál eltelt néhány perc, amíg nem tudtunk gólt szerezni, de akkor is csak arra összpontosítottam, hogy nem hibázhatunk már a mérkőzés folyamán, mert az végzetes lehet. – A szövetségi kapitány, Kemény Dénes hangoztatta több alkalommal is, hogy ez a gárda remekül tud játszani, de ez még kevés lenne a diadalok eléréséhez, mert erre négy-öt csapat képes a világon. Mi az a plusz, amivel a mezőny fölé emelkedik a magyar válogatott? – Ha a játéktudásunk kilencven százalékát teljesíteni tudjuk, akkor egyik csapat ellen sem lehet különösebb gondunk. Mi tudunk annyira koncentráltan, egymást kiegészítve és segítve játszani, hogy ez a többi nemzeti együttes fölé emel minket. A többi válogatottnál a játékosok könnyen megharagudnak egymásra egy-egy hiba miatt, amik befolyásolják a teljesítményt is. Nálunk ilyen probléma nincs, hiszen akkor nem nyertünk volna ennyi címet. Mindannyian hibázunk, de a csapat érdekében akarunk cselekedni, és képesek vagyunk türelmesek maradni még hátrányban is – így sikerült fordítani az olimpiai döntőben a szerbek ellen. – Tehát olyan ez a csapat, mint egy baráti közösség? – Ez a válogatott egy olyan baráti közösség, ahol hagyják a másikat lélegezni, boldogulni, de bármikor készek vagyunk segíteni egymásnak. Ez hatványozottan igaz a vízben, hiszen egy hajóban evezünk most már régóta. – Sydneyből és Athénból is olimpiai bajnokként térhetett haza. Mégis milyen különbségeket fedezett fel a két siker között? – A két olimpia között eltelt négy év sokat számított, hiszen Sydneyben 23-24 évesen elsöprő lendülettel játszottunk, míg Athénban megfontoltabbaknak bizonyultunk. Ez a lehiggadás eredményezte azt, hogy nem arattunk nagy különbségű győzelmeket Athénban, de vereséget sem szenvedtünk. Négy éve a lendületünk okozta a döntőbeli fölényes győzelmet az oroszok ellen, a görög fővárosban pedig kilengés nélkül, rendezetten és stabilan értünk el sikert. – Esetleg ez a sor tovább is folytatható: 2008, Peking, letisztult játék, maximális teljesítmény, olimpiai siker? – Ámen! Mindenki beleegyezne a csapatból. Ennél azonban bonyolultabb lesz a helyzet. A következő olimpiáig hátralévő időből a három „töltelék” év sok mindenre választ fog adni: együtt tudunk-e maradni, az ellenfelek mennyit erősödnek majd, mennyire tudnak kielemezni minket? A mezőny egyre erősebb lesz, az amerikaiak és a görögök hatalmasat fejlődtek az elmúlt években. A vetélytársak fognak ránk vadászni továbbra is, de nekünk egy olyan vadnak kell lennünk, akik vissza tudnak lőni! – Kemény Dénes kijelentette: novemberig dönti el, hogy marad-e a sikert sikerre halmozó csapat élén. A játékosok tudják befolyásolni a szövetségi kapitányt? – A legnagyobb ráhatás, amit Kemény Dénesre gyakorolhatunk, az az együtt töltött nyolc év. Ha továbbra is együtt dolgozunk Dénessel, hiszem, hogy továbbra is ilyen szinten tudunk teljesíteni, ám megértem, és tiszteletben tartom, bárhogy is dönt. Elképzelhető, hogy egy új edző személye ad majd lökést a gárdának, ám iszonyú nehéz lenne bárkinek is Dénes munkáját akár csak megközelítenie. – A szerb együttessel mindig óriási háború dúl a vízben. Mire vezethető vissza ez a feszült viszony a két csapat között? – A szerb játékosok forrófejűek. Ezt tetézi még, hogy az utóbbi években rendre mi fosztottuk meg őket a sikerektől, így halmozódik bennük a feszültség és az ellenérzés velünk szemben. – Ez, az immár két olimpiai bajnoki címmel rendelkező generáció 27-28 éves. Hogyan látja, a pekingi olimpia után lesz megfelelő utánpótlás a magyar vízilabdasportban? – Remélem, hogy az edzők és a szponzorok nem fogják elhanyagolni az utánunk lévő korosztályokat. Emellett a fiataloknak is nehéz feladat lesz a mi örökségünket tovább vinni, hiszen a közvélemény magas elvárásainak meg kell felelniük. – A közelmúltban megrendezett Magyar Kupában a harmadik helyen végzett a válogatott gerincét adó Domino-BHSE csapata. Ennyire nehéz volt visszarázódni az olimpia után a hétköznapokba? – Egyszerűen nem tudtunk felkészülni a Magyar Kupára, mivel az olimpia után szerencsére hosszú pihenőt kaptunk. Edzés nélkül viszont nem lehet jól vízilabdázni, könnyen formán kívül kerülnek még a legjobbak is. Nekünk a bajnoki rájátszás és az Euroliga küzdelmei miatt tavasszal kell csúcsformában lennünk és nem most. – A hazai riválisok gyengülése mennyire nehezíti meg a Domino nemzetközi kupaküzdelmekre való felkészülését? – Itthon is kemény ellenfelekkel kell harcolnunk a bajnokságban. A Vasas, az Eger és a Fradi minden bizonnyal nehéz perceket fognak okozni nekünk, hiszen az Euroliga és a Len-kupa selejtezőiben is sikeresen szerepeltek. Ha a válogatotthoz hasonlóan kilencven százalékot nyújtunk, akkor ezeket az együtteseket felül tudjuk múlni, azonban közepes szereplés esetén alaposan megizzaszthatnak majd minket. – Korábban több olasz klubban is szerepelt. Tervezi, hogy újra külföldre költözik? – Ez a kérdés nem aktuális, hiszen a szerződésem a Dominónál 2007 nyaráig szól, akárcsak a csapat jelentős részének. – Bennfentesként milyennek ítéli meg a magyar vízilabda szponzorációs helyzetét? – Nekünk itt a piramis csúcsán kellemes helyzetünk van, de a vidéki városok csapatai komoly gondokkal küzdenek. A válogatottal való országjárás során kiderült, hogy a sportág hihetetlenül népszerű, így a kisebb szponzoroknak is érdemes lenne befektetni egy-egy város egyesületébe. Az utánpótlás támogatására is feltétlenül szükség van, annál is inkább, hogy ez nem látványos tevékenység. – Ön szerint megfelelően elismerik hazánkban a sikeres sportolókat? – Ebből a szempontból Magyarországon a póló speciális helyzetben van, hiszen nemzeti sportnak számít. A vízilabda eseményeit, eredményeit sokan követik hazánkban, aminek következtében a sikereinket is ismerik és elismerik. A támogatás természetesen lehetne magasabb is, de remélem, hogy a közeljövőben egyre több szponzor lát majd fantáziát a magyar vízilabdában. – Bátran kijelenthető, hogy 27 éves korára mindent elért, amit egy sportoló elérthet. Mi motiválja még? – Leginkább a sport szeretete motivál. Örülök, hogy egészséges tevékenységet művelhetek, és annak külön, hogy ezt a külvilág elismeri. Persze emellett fontos tényező a siker is, hiszen rendkívül kellemes érzés napi öt-hat órát feláldozni egy olyan dologért, amiben a legjobbnak bizonyultunk a világon. Kívánom mindenkinek, hogy megérezze, mit jelent egy nemes versenyben a többiek fölé kerekedni. Természetesen a társaim is inspirálnak. Jó érzés egymás szemébe nézni egy kemény meccs vagy egy fárasztó edzés után azzal a tudattal, hogy ezt is teljesítettük, ezt is megcsináltuk.