Kínai invázió?

Egyre nagyobb számban indulnak világot látni a kínaiak. A szeptember 1-jén életbe lépett könnyített kiutazás hatásáról hivatalos adatok még nincsenek, de a külföldi szállodák forgalmában máris érezhetőek a változások. A hatalmas ország lakói nem kis önbizalommal panaszkodnak a kínai éttermek ritkaságára és szokásaik ismeretének hiányára.

A kínai turisták utazási szokásairól, egyre nagyobb expanziójáról rajzol átfogó képet a The Tampa Tribune amerikai napilap egyik cikke.

Az írás apropója, hogy a párizsi szállodák vezetői máris a Kínából érkezett csoportok ugrásszerű növekedéséről számoltak be. A pekingi belügyminisztérium szeptember elsején érvénybe lépett könnyített vízum-rendelkezései nagyon fellendítették az óriási ország lakóinak az utazási kedvét. Az idei új szabályok hatásáról még nincsenek hivatalos adatok de a párizsi szállodák vezetői máris a Kínából érkezett csoportok ugrásszerű növekedéséről számoltak be az őszi hónapokban.

Pedig kínai turistából eddig is volt bőven: a kínai Turisztikai Hivatal idén kiadott hivatalos jelentése szerint tavaly történt meg először, hogy a kínaiak letaszították a „legtöbbet utazó nemzet” trónjáról a világjáró japánokat és 20,2 millió kiutazóval ők lettek Ázsia „legnagyobb utazó nemzete”.

Az ezredfordulóig a kínaiak számára az utazás szinte teljesen elképzelhetetlen volt. Előbb az évszázados elzártság és szegénység miatt nem is volt az utazásra igény, és később a sok millió ártatlan ember erőszakos halálért felelős kínai kommunisták útlevelet csak a hűséges pártfunkcionáriusoknak és a közvetlen családtagjaiknak adtak.

A 60-as, 70-es években a mindenható kommunista párt még a sportolók nemzetközi szerepléseit is sokszor lemondta, mert a vezetők attól féltek, hogy a kiutazott versenyzőiket „elkábítja” a Nyugaton és más ázsiai országokban tapasztalható jólét. A párt félelme nem volt alaptalan, mert a kínai versenyzők még a szocialista országokból is megtagadták a hazatérést a Nyugatra vagy az Egyesült Államokba való kijutás reményében. Ezek az idők elmúltak, és a kapitalizmus térhódításával együtt kialakuló felszabadultabb légkörben sok tízezer kínai polgár indult világot látni. Előrebecslések szerint a Kínai Népköztársaságból Franciaországba érkező csoportos túristák száma a tavalyi 350-380 ezerről jövőre az ötszörösére, több mint másfél millióra nő.

A kommunista kínai vezetés jelenleg még a csoportos utazásokat részesíti előnyben, de már nincs messze az az idő, mikor bárki a pénztárcája által megengedett mértékben utazhat külföldre. A digitális videófelvevőkkel, Sony fényképezőgépekkel és oldalukon a kikapcsolt mobil telefonokkal felszerelt kínai turisták egyenlőre a sok párizsi múzeum és egyéb látnivaló helyett inkább az áruházakban érzik jól magukat.

A kínai turisták saját elmondásuk szerint észre sem veszik, hogy nem hazájukban vannak, mivel „ a boltok nálunk is hasonló modern pénztárgépekkel vannak felszerelve, de az igaz, hogy az árak Európában sokkal drágábbak (…) és mikor mi körülnézünk a világban, akkor érezzük igazán, hogy mennyire szeretjük országunkat, a nagy Kinát„. A hivatalos propaganda ízű mondat egy egyszerű turista szájából a szerző szerint elég meglepő, különösen, hogy míg körülnézett, vajon a csoporttal levő ”mindent figyelő elvtárs„ vagy valami egyéb ok miatt viselkedett ilyen furcsán és szabályosan a hétköznapi utazó, akkor még hangosabban azzal folytatta a kérdezett, hogy: ”Kínának több mint 5000 éves történelme van, és mikor mi külföldön vagyunk, akkor válik láthatóvá, hogy a világon egy ország sem versenyezhet velünk„.

”Egyébként az ételekkel és az italokkal is jobban ki kellene minket szolgálni „ – mondta az újságíró beszélgetőtársa. ”Nem mindenhol van kínai étterem, és sehol sem találunk forró ívóvizet (…) mert itt még azt sem tudják, hogy mi nem iszunk hideg vizet„ – világosította fel a szerzőt és olvasóit a Mennyei Birodalomból érkezett büszke turista.