Lovas István

Lovas István: Dewinternek már megvan a politikai programja. Az osztrák „szélsőjobboldali” korábbi pártfőnök, Haider mintájára minden gyerekért szülői apanázs járna, hogy a szorgos fehérek számát növelje. Hogy az állam miként fizetné ki? „Az államot fogyókúrára kell fogni” – mondja Dewinter. Hogy Dewinter rasszista lenne? A vád egyetlen pillanatra sem zavarja a flamand politikai vezetőt, aki Jörg Haidert magához képest szélsőséges liberálisnak tartja. Képzeljük el, ha mindez nem Flandriában, vagyis Európa szívének azon részében történik, ahol a kontinens egyik legképzettebb, leginkább polgárosodott népcsoportja él, hanem a Brüsszelből nézve perifériának számító Magyarországon. Másnap a sokkolt magyarországi lapok szerkesztőségi cikkek tucatjaiban foglalkoznának azzal, hogy elérkezett a végveszély órája. Weimar, Arturo Ui!, indulnak a vonatok, akkor is így kezdődött… A nemzetközi sajtó visszhangozná az aggodalmat. Írók csomagolnának. Az unió kollektív szemöldökét ráncolná. „Félünk és rettegünk” címmel adnák fel hirdetésüket azok a magyar értelmiségiek, akik a volt francia szocialista miniszterelnöknek köszönték meg kollektíven, hogy befogadta a – súlyos bűncselekmények miatt Magyarországon keresett – zámolyi romákat. Az a Franciaország, amely a cigány gyerekeket az iskolai képzéstől fosztja meg.

(Magyar Nemzet, 2004. november 2.)