A Perlentaucher (perlentaucher.de) című internetes magazinban Hilke Gerdes a Posta Oláhországból rovatban elemzi a romániai elnökválasztás második fordulójának tanulságait.
A december 1-i román ünnepnapon ronda volt az idő, a szürke ég illett az előző napok történéseikhez. Ugyan örülhettek a román szociáldemokraták (PSD) és klientúrájuk a győzelemnek, de ez nem igazán használt az imázsuknak. A számos választási visszaélés sokakban a kormánypártokkal és az állami intézményekkel szembeni eddigi bizalmatlanságát csak tovább erősítették.
Buszokkal szállították az embereket Bukarestbe, hogy itt ismételten leszavazzanak a PSD-re. Azt a matricát, amit a személyi igazolványra tettek és igazolta, hogy az illető már voksolt, könnyen el lehetett távolítani, így lehetséges volt, hogy több szavazókörben is leadják egyesek a voksukat. Állítólag az érvénytelen szavazatok megszámolása sem volt korrekt.
Az ellenzék választási csalásról beszélt és a voksolás érvénytelenítését követelte. S tette ezt pontosan az ünnepnapon. A vádakat viszontvádak követték: Az ellenzék eltúlozza a „választási eredményeket nem befolyásoló problémákat„ és ezzel – így Nastase – árt Románia európai hírének. Ismét előkerült tehát az Európa érv. Az EBESZ pusztán annyit hozott nyilvánosságra, hogy ugyan voltak problémák, de a választások összességében profi módon és hatékonyan kerültek megszervezésre. Úgy tűnik, az EU csatlakozási tárgyalások gyors befejezése fontosabb volt, mint a demokrácia szellemével ellentétes praktikák feldolgozása.
„WAZ, a törvények Romániában is léteznek, Németek legyetek Romániában is demokraták!”, áll a Romania Libera szerkesztőjének plakátján. A szerkesztő, a vele szolidáris szakszervezetekkel tüntetett a német követség előtt. Az úgynevezett „R kezdeményezés” december 9-én a WAZ médiakonszern elleni tiltakozásra szólított fel.
A WAZ ügyet megemlítette a német sajtó is, de nagyobb nyilvánosságot nem kapott, míg a kérdés Romániában állandó beszédtémává vált. A kevés, még létező a kormánnyal szemben kritikus napilap egyikét, a WAZ konszern arra utasította, hogy ne bírálja olyan határozottan a bukaresti koalíciót. A Romania Libera igazgatójának, Petre Mihai Bacanu tiltakozása váltotta ki Romániában a felháborodás hullámát. Annak ellenére, hogy a WAZ most megpróbálja kikezdeni Bacanu hitelét, az ügy a kritikus újságírók számára világos. A Nyugat részéről gyakran emlegetett sajtószabadságot Romániában éppen a németek tapossák meg. S arról keringenek hírek, hogy az ügyben a német kormány gazdasági érdekei is szerepet játszanak.
Sok román szemében világos, hogy a befektetőknek illik jóban lenni a kormánnyal. Különösen Romániában, ahol a hatalom kedvezményeket és büntetést oszt. A média világában ez hirdetéseket, vagy pereket jelent. A Romania Libera ellen már százszámra nyújtottak be keresetet sértett politikusok. „A németek és a tulajdonos azt tesz a vagyontárgyaival, amit akar„, véli egy nyugalmazott ügyvéd a WAZ ügy kapcsán. Sokak szemében a piacgazdaság a legerősebbek túlélésért folytatott darwini küzdelem, ahol erkölcsi elveknek nincs keresnivalójuk.
A WAZ médiacsoport azért érdekes eset, mert a cég ügyvezetője Schröder egykori SPD kancellária minisztere, Bodo Hombach, aki annak idején a délkelet-európai stabilitási paktum koordinátoraként jó kapcsolatokat épített ki a balkáni államokkal. S így a WAZ az elmúlt években nem csak Romániában, hanem Horvátországban, Szerbiában, Macedóniában és Montenegróban is be tudott törni az újságpiacra. Bulgáriában a WAZ képes volt egy sajtó monopólium felépítésére, s csak bírósági döntések és több kiadó eladása után csökkent valamelyest a piaci részesedése a törvényi határ alá. Pénzügyi erejét kihasználva a konszern képes jobb elosztási lehetőségeket szervezni és alacsonyabb eladási árakat ajánlani, mint a többi újság. Ezt a helyi média képviselői aggodalommal veszik tudomásul.
A gond nem az, hogy külföldi cégek befektetnek a délkelet-európai nyomtatott sajtóba. Hiszen, az adott országban kinek lenne velük összevethető pénzügyi ereje? Akkor keletkezik probléma, ha túl sok lap összpontosul egy kézben, s ha a befektetők belemennek a helyi politikusok játszmáiba. Különösen a véleményformáló médiaterületeken, ráadásul a választások évében.
