Hogyan robbantsuk ki a harmadik világháborút?

Az orosz–ukrán háború az elmúlt években egyre közelebb került ahhoz, hogy egy világháborúba csapjon át. 2014 óta számos olyan ponton átesett már a konfliktus, amelyeken mindig egy kicsit közelebb kerültünk a globális fegyveres összecsapások kirobbanásához. A lapunknak adott interjúban Földi László titkosszolgálati szakértő három lehetséges világháborús forgatókönyvet vázolt fel: az ideológiai küzdelmet, a hagyományos katonai konfliktust és a nukleáris eszkaláció lehetőségét. Elemzésében rávilágított az európai politikusok szervilizmusára, az amerikai elnökváltás okozta bizonytalanságra, valamint a nagyhatalmak közötti eszkaláció veszélyeire.

Illuszráció Fotó: AFP

A 2014 óta zajló események és politikai döntések sorozata jelentős hatással volt az orosz–ukrán kapcsolatokra, amit a szakértők a harmadik világháború kirobbanásának közeledő veszélyeivel is szoros összefüggésbe hoznak. Az eseménysorozat egyértelműen azzal kezdődött, hogy Oroszország megszállta a Krím félszigetet 2014 februárjában, amely egy stratégiailag jelentős terület. Ez az akció aláásta a nemzetközi jogot, és kiváltotta a nemzetközi közösség széles körű elítélését. Az Egyesült Államok és az Európai Unió ezt követően azonnali gazdasági szankciókat vezetett be Oroszország ellen, hogy nyomást gyakoroljon Moszkvára.

Nem telt el sok idő, mire a krími helyzet láttán oroszpárti szeparatisták Donyeck és Luhanszk megye területén felkeléseket indítottak, amelyek komoly fegyveres összecsapásokhoz vezettek, ezzel pedig kirobbant a kelet-ukrajnai háború. 

A minszki megállapodások

A politikai feszültségek és a fegyveres konfliktus közepette sikerült egy átmeneti megoldást találni, és megkötötték a minszki egyezményeket. Az első megállapodásban, amelyet 2014. szeptember 5-én írtak alá, a legfontosabb intézkedésként az azonnali tűzszünet elrendelését vállalták a háborúzó felek. Egyebeket mellett a megállapodás fontos része volt az is, hogy visszavonják a nehézfegyverzetet, amely lehetővé tette volna a katonai feszültségek csökkentését a frontvonalaktól. 

A második megállapodásban a demilitarizáció kapta a legnagyobb hangsúlyt. Politikai intézkedések részeként a helyi választások lebonyolítása és az önkormányzati hatalom decentralizálása is felmerült, amely lehetőséget biztosított volna a keleti ukrán területek számára a nagyobb autonómia megszerzésére. Ezen kívül a megállapodás szorgalmazta, hogy minden katonai és civil foglyot azonnal szabadon bocsássanak. Bár a minszki megállapodások célja a konfliktus csökkentése volt, a végrehajtásuk gyakran akadozott, és a tűzszünetet számos esetben megszegték, így a feszültség időnként újra közelebb sodorta a térséget egy háborúhoz. 

Egy baleset, mint háborús kulcsmomentum

A tragikus MH17-es járat lelövése 2014 júliusában tovább súlyosbította a helyzetet, hiszen a gép Kelet-Ukrajna felett zuhant le, és a 298 áldozat között sok holland állampolgár is volt. A nyugati kormányok Oroszországot tették felelőssé a tragédiáért, és ez tovább növelte az Oroszországgal szembeni feszültséget.

Az sem segítette elő a békességet, hogy a NATO az elmúlt években nem csak erősítette a keleti szárnyát, hanem új tagállamokat is felvett a védelmi szövetségbe. Az orosz katonai stratégiát jelentős mértékben érinti a NATO bővítése, amely során több kelet-európai ország csatlakozott a szövetséghez.

Moszkva ezt fenyegetésként értékelte, ami miatt az orosz hadsereg újra megjelent a határok közelében. 2021 végén és 2022 elején Oroszország jelentős katonai erőt vonultatott fel az Ukrajnával közös határokon, ami felerősítette a nemzetközi aggodalmakat egy esetleges invázió lehetősége miatt.

2022. február 24-én Oroszország végül megkezdte a nagyszabású invázióját Ukrajnában, ami miatt a helyzet kritikusan eszkalálódott. Ez volt az a pont, ahol igazán közel kerültünk egy újabb világháború kirobbanásához, hiszen a háború már nem csupán regionális konfliktusként jelent meg, hanem globális hatással bíró válsággá nőtte ki magát.

Így sodródik bele a Nyugat a háborúba

Az Európai Unió ekkor egy szankciós csomagot fogadott el Oroszország ellen, emellett az Európai Tanács Ukrajnával foglalkozó rendkívüli ülését megelőzően az uniós vezetők együttes nyilatkozatot adtak ki. A vezetők felszólították Oroszországot, hogy haladéktalanul szüntesse be a katonai műveleteket, feltétel nélkül vonjon vissza minden fegyveres erőt és katonai felszerelést Ukrajna teljes területéről, és teljes mértékben tartsa tiszteletben Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét. Márciusba léptünk, amikor az EU úgy döntött, hogy további 500 millió eurónyi támogatást hagy jóvá az ukrán fegyveres erők számára. Azóta egy sor olyan döntést hoztak Brüsszelben, amelyek eredményeképp összességében már 84,7 milliárd euróra, átszámítva nagyjából 32 ezer milliárd forintra dagadt a támogatások összege – és újabb 50 milliárdos segélycsomagról döntött nemrég Ursula von der Leyen bizottsági elnök. Utóbbit három évre tervezi az EU, így Brüsszel még három évig biztosan háborúzni akar.

Kezdetben a brüsszeliták is azon az állásponton voltak, mint ma Magyarország, miszerint a fegyverek és katonai eszközök Ukrajnába szállítása csak tovább fokozná a feszültséget, mellesleg az Európai Unió is belesodorná magát a háborúba. A hónapok alatt azonban – vélhetően amerikai nyomásra – Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és holdudvara fokozatosan elkezdték azt a retorikát csepegtetni, miszerint az még nem okozhat gondot, ha katonai eszközöket, például sisakokat küldenek Ukrajnába. Ezután következtek az egyéb katonai felszerelések, majd a folyamat végén már lőfegyverek, lőszerek és rakéták küldését szorgalmazták.

Ma már egyes vezetők nyíltan arról beszélnek, hogy közösen kell megnyerni a háborút Oroszország ellen.

Idén tavasszal Emmanuel Macron francia elnök indított el egy lavinát azzal, hogy azt mondta, meg kellene fontolni a nyugati katonák bevetését Ukrajna területén. Az államfő kijelentésére a háborúpárti vezetők felbátorodtak, és néhány hét leforgása alatt Európa valósággal kettészakadt ebben a kérdésben. Eközben Vlagyimir Putyin többször leszögezte, hogy egy ilyen lépés egyenlő lenne a harmadik világháború kirobbanásával. 

🚨‼️🇺🇸🇺🇦⚔️🇷🇺 After giving OK by Joe Biden “Ukraine plans to launch United States Long Range ATACMS missiles in the coming days.” - Reuters. Reminder of Russian President Vladimir Putin’s plan to respond. We need Donald Trump to stop World War 3. Nothing is worth WWIII.‼️🚨 pic.twitter.com/eoOU13Hthm

— SputnikSpreader (@VasBroughtToX) November 17, 2024

Nagy hatótávolságú rakéták

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök már egy éve igyekszik nyomást gyakorolni a nyugati szövetségesekre, hogy engedélyezzék Ukrajna számára a nagy hatótávolságú rakéták használatát oroszországi területek elleni támadásra. A nyugati vezetők hónapokig vonakodtak ezt az engedélyt megadni Zelenszkijnek, egészen addig a pontig, amíg az Egyesült Államokban Joe Biden elnök és a demokraták elbukták az elnökválasztást. Miután kihirdették Donald Trump győzelmét, Joe Biden megadta az engedélyt Ukrajnának, Zelenszkij pedig nem tétlenkedett és néhány órával később már Oroszországot lőtte az amerikai ATACMS-rakétákkal.

Ez volt az a támadás, amelytől mindenki rettegett, hiszen az oroszok ígérete szerint nagyszabású megtorló csapás követhet egy ilyen támadást. Ráadásul Oroszország néhány hete jelentette be, hogy frissíti a nukleáris doktrínáját, amely azt vetítette elő, hogy egy atomcsapás sem lehet kizárt abban az esetben, ha a Nyugat ténylegesen beavatkozik a háborúba. A világ most lélegzetvisszafojtva várja Putyin válaszát.

Az orosz elnök, Oroszország hatalmas nukleáris arzenáljának első számú döntéshozója kiemelte, hogy különösen fontos változásra szeretne rávilágítani.

„Bármelyik nukleáris hatalom által elkövetett agressziót Oroszország ellen, közös támadásnak tekintünk” – mondta Putyin.

Hozzátette, hogy különösen az esetben vetnék be a nukleáris fegyvereket, ha egy nagyszabású rakétatámadást, repülőgépek vagy drónok indítását érzékelnék Oroszország ellen.

Három konfliktustípus

A harmadik világháború lehetősége gyakran tűnik elméleti spekulációnak, ám Földi László szerint a valóság jóval árnyaltabb. A titkosszolgálati szakértő három lehetséges konfliktustípust különböztet meg. Földi az első típust egy jelenleg is zajló, ideológiai háborúként írta le, amely a „normális és abnormális világ összecsapásáról” szól. 

Európát és az Egyesült Államokat olyan ideológiák bontják le, amelyek a társadalmak stabilitását ássák alá

– mondta, utalva a genderelméletre és a migráció kérdéseire. Hozzátette, hogy ez az ütközet jelenleg a médiában és a mindennapokban zajlik, és mindkét fél győzelemre igyekszik törni. A hagyományos fegyveres világháborút Földi László kevéssé tartja valószínűnek. 

Nincsenek meg azok az erőterek, amelyek ezt lehetővé tennék. A NATO sem alkalmas egy ilyen konfliktus kezelésére, ahogy Oroszország sem

– fejtette ki. Szerinte a hagyományos fegyverek – beleértve a rakétákat és a nehéztüzérséget – nem elegendők egy világháborús méretű konfliktus végrehajtásához, mivel ezek alkalmazása nem hozna döntő fordulatot a szembenálló felek között. Ezzel szemben a nukleáris háború reális fenyegetést jelenthet. 

Az atomháborúnak nincsen taktikai bevetési formája, csupán világháborús szinten lehet elképzelni

– figyelmeztetett a szakértő. Hozzátette, hogy a modern fegyverek, például az űrfegyverek és a drónhadseregek, csak tovább növelik egy ilyen konfliktus pusztító erejét. Egy nukleáris eszkaláció szerinte beláthatatlan következményekkel járna az egész világ számára.

Földi László szerint ATACMS rakéták Ukrajnába juttatása rendkívül kockázatos lépés
(Fotó: Hír TV)

Földi László kiemelte az amerikai elnökváltás átmeneti időszakának sajátos kockázatait, amelyek szerinte különösen kiélezett helyzetet teremtenek. Az Egyesült Államokban az elnökválasztás és az új elnök hivatalba lépése között egy több hónapos átmeneti időszak áll fenn, amely normális esetben zökkenőmentes átadást tesz lehetővé. 

Az alapító atyák soha nem gondoltak arra, hogy a novembertől januárig tartó időszak a világ katasztrófájához vezethet

– mondta a szakértő, utalva arra, hogy az Egyesült Államok történetében ez az időszak általában politikai stabilitással telt. Most azonban a helyzet sokkal bonyolultabb.

A kérdés az, hogy a demokrata erők átadják-e a hatalmat, vagy inkább tovább provokálják Oroszországot?

– vetette fel, utalva arra, hogy az amerikai belpolitikai konfliktusok globális következményekkel járhatnak. Az ATACMS rakéták Ukrajnába juttatása Földi szerint rendkívül kockázatos lépés. 

Ha ezek a rakéták orosz területeket, például Moszkvát érik, Oroszország válasza pusztító lesz. Berlin és Párizs sem lesz biztonságban

– figyelmeztetett. Hozzátette, hogy a provokációk fokozódása könnyen egy végzetes spirálba taszíthatja a világot. A szakértő hangsúlyozta, hogy az egykor egypólusú világ, amelyet az Egyesült Államok gazdasági és katonai ereje uralt, mára kétpólusúvá vált. 

Az ukrajnai konfliktus nem gyengítette meg Oroszországot, sőt, bizonyos szempontból inkább erősítette, például a BRICS-országokkal való együttműködés révén

– mutatott rá Földi, hozzátéve, hogy az orosz hadiipar is alkalmazkodott a háborús körülményekhez.

Az európai politikusok […] mindig is szervilis módon az utasításokat hajtották végre

– mondta Földi, utalva arra, hogy a kontinens vezetői gyakran a nyugati mainstream iránymutatásait követik anélkül, hogy saját érdekeiket érvényesítenék. Szerinte ez különösen az energiaválság és a fegyverszállítások területén mutatkozott meg, ahol az európai országok „megfosztották magukat az olcsó energiától”, ezzel is kiszolgáltatva saját gazdaságukat. Hozzátette, hogy az európai vezetők képtelensége a helyzet önálló kezelésére csak tovább mélyítette az instabilitást, különösen Németországban és Franciaországban, amelyek geopolitikai helyzete és gazdasági súlya kulcsszerepet játszik az unióban.

Világháborús vonások

A szakértő párhuzamot vont a jelenlegi geopolitikai helyzet és az első két világháborút megelőző időszak között. 

Ugyanaz az erőtér, amelyik jelen pillanatban is napjainkat teszi tönkre, már az első és második világháború előtt is jelen volt

– mutatott rá Földi. Hozzátette, hogy ez a központosított gazdasági hatalom jelentős szerepet játszott az Egyesült Államok gazdagságának felhalmozásában a világháborúk idején, és úgy véli, hogy a háborúk eszkalációja ma is bizonyos gazdasági érdekcsoportok érdekeit szolgálhatja. Földi szerint a jelenlegi helyzetben nem látható olyan vezető vagy csoport, amely képes lenne a békefolyamatokat hitelesen irányítani. 

A pénz diktál, nem az ész

– foglalta össze. A szakértő úgy véli, hogy az ideológiai és gazdasági érdekek tovább mélyítik a szakadékot a nagyhatalmak között, ami a világ stabilitására nézve rendkívül veszélyes.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP)