Trencsényi Zoltán: „Gyurcsány Feri, aztán lopol-e még tyúkot?”

Trencsényi Zoltán: És tényleg: mi értelme volna a beszélgetésnek? Mi értelme volna annak, hogy az eszmecserére szánt idő legnagyobb részében témákat egyeztessenek, aztán elbeszéljenek egymás mellett, végül megunván a süketek párbeszédét Orbán Viktor jobb híján esetleg megismételje azt a kérdést, amelyet pártja, – nem is nagyon burkoltan – Gyurcsány székfoglalója idején is feltett: Feri, aztán lopol-e még tyúkot? És mi értelme volna annak, hogy Gyurcsány meg arról érdeklődjön: mi újság a felcsúti labdazsonglőrök öltözőjében? Mi értelme volna viccelődésnek, élcelődésnek, nyájas gorombaságoknak? Országos ügyekről, valószínűleg amúgy sem esne szó, országos ügyekkel, megoldatlan kérdésekkel kapcsolatban a politikusok általában óvatosak; annál legalábbis óvatosabbak, hogy közvetlenül egymással beszéljék meg azokat, pláne nyilvánosan. Üzengetni jobb. Az üzengetés olyan, mint a levelezős sakk: két lépés között tengernyi idő marad a gondolkodásra. Sőt, az üzengetés még a levelezős sakknál is jobb, mert az üzeneteket félre lehet érteni, félre lehet magyarázni, lehet mellébeszélni, időt húzni.

(Népszabadság, 2005. január 13.)