A konzervatív svájci lapban, a Neue Zürcher Zeitungban Marc Zitzmann Jóemberek tabuja című írásában foglalkozik a franciaországi fehérek elleni rasszizmus problémájával.
Lehetnek fehérek rasszista támadások áldozatai? Egyáltalán szabad (és célszerű) így feltenni a kérdést? Ez a magja annak a vitának, amely néhány napja robbant ki Franciaországban. Iskolások február 15-i és március 8-i párizsi tüntetése során a rendőrség adatai szerint körülbelül 700 és 1000, az északi külvárosi gettókból származó fiatal megtámadta a velük egyidős fehér tüntetőket: részben, hogy elvegye értéktárgyaikat, részben, hogy megverje és megalázza őket.
A támadásokra hivatkozva az elmúlt héten két zsidó szervezet, a Radio Shalom és a baloldali Hachomer Hatzaïr egyesület felhívást bocsátott ki, amelyhez többek között csatlakozott a filozófus Alain Finkielkraut, a történész Jacques Julliard, a volt miniszter Bernard Kouchner és a politológus Pierre-André Taguieff. Ebben a felhívásban többek között az áll, hogy a diáktüntetések néhány résztvevő számára a fehérek elleni kilengések ürügyévé változtak.
A szöveget számos oldalról azonnal bírálat alá vették. Volt olyan emberjogi aktivista, aki úgy vélte, hogy „ezeket az összecsapásokat rasszistának nevezni leegyszerűsítés, s a társadalom bizonyos rétegeinek megvetéséről tanúskodik”.
Mások úgy látták, hogy a történet a zsidók által kezdeményezett amerikai importáru, hogy megossza a feketéket és a fehéreket, s a „fehér integrált franciák ellentámadása” az antiszemita kijelentései miatt bírált komikussal, Dieudonne-nel szemben.
De valóban alapos a gyanú, miszerint az egész nem egyéb, mint a zsidók manővere, hogy „összefogjanak a fehérekkel és néhány arabbal a feketék ellen” – mint azt a történész, Ester Benbassa egy furcsa, a baloldali Liberationnal folytatott beszélgetésben szuggerálta.
A felhívás külön megerősíti, hogy nem célja a lakosság egy részének megbélyegzése, sokkal inkább az igazságról szól a történet.
A zsidók és arabok elleni rasszista támadások Franciaországban rendszeresen a lapok címoldalára kerülnek. De mi történik, ha ezek a támadások a „fehér, integrált franciák” ellen irányulnak? Egy Le Monde-ban megjelent ironikus hangvételű olvasói levél a tüntetések kapcsán megjegyzi: „Miként írhatják, hogy a feketék megtámadták a fehéreket? Emlékeztetem Önöket az antirasszista evangélium szabályaira”.
A lap tudósításaiban tényleg egyértelmű nyelvet beszéltek. Egy tanár például beszámolt arról, hogy a diákjait ökölcsapások és rúgások érték, mielőtt szétverték volna a mobiljaikat: „Egy játék volt. Gyűlölet és szórakozás” – mondta.
Később átélte, amint a metróban egy fekete fiatalt, aki fehér társa segítségére akart sietni, a többi fekete rasszista jelszavakkal illette. Amikor „Le Monde” a cselekedetek motívumait kutatta, az egyik támadó gazdasági okokat említett „könnyű pénzszerzés”, játékos motívumokat „szeret verekedni” és a rasszizmus és a szociális irigység keverékét „bosszút kívánt állni a fehéreken”.
Az esetben különösen érdekes, hogy egy hosszú ideig elhallgatott téma lassan szalonképessé válik. Az ombudsman az idézett lap hétfői számában már elismerte, hosszú ideig tabuként tiltották a fehérek elleni erőszak problémájának kibeszélését. Semmi esetre sem kívántak Le Pen Nemzeti Frontjának a témával segítséget nyújtani, így a legjobb szándékoktól vezettetve elhallgatták a kérdést, amelyet pedig részletesen le kellett volna írni, és – ellentétben a „jószándékú” szociológusokkal – szükséges lett volna alaposan elemezni. Egy alapos tudósításnak azonban nem szabad behunynia a szemét a zavaró realitások miatt. Ezek közé tartozik a külvárosi gettók számos problémája közül az egyik, a „franciák”, azaz a fehérek elleni rasszizmus.
origo.hu
Kiderült, hogy honnan érkezik Budapestre az ország karácsonyfája - videó
