Trianon már könyv alakban is „velünk él”

„Egy szellemi lakmuszpapír az egész Trianon-film és ennek a fogadtatása” – közölte Koltay Gábor, a film rendezője, a most megjelent könyv szerzője. Hozzátette: a kötet „pontos lenyomata annak a kulturális-szellemi leépülésnek, amely a történelmi fejlődésben a Nyugattól önhibáján kívül legalább fél évszázaddal elmaradt közép-kelet-európai térséget, így hazánkat is sújtja.”

Ezek átmeneti korunk dokumentumai, amelyek összessége jól jellemzi azt a szellemi zavarodottságot, amelyben élünk, s amely általában a magyar történelemmel, különösképpen pedig Trianonnal összefüggésben tapasztalható. Trianon ősbűn „és hogyha igaz az, hogy itt nem egy múltba vesző történelmi eseményről van szó, hanem egy 85 éve tartó folyamatról van szó, akkor nagyon fontos lenne beszélni erről az időszakról ” – vélekedett a könyv megjelenése kapcsán Koltay Gábor. Hozzátette: többek között ezért is tartotta fontosnak mindezeket írásban is rögzíteni.

A filmmel azonos című könyv négy nagyobb fejezetre tagolódik: az elsőben azokról a kérdéseket boncolgatja, amelyek az alkotás létrejöttével és bemutatójával kapcsolatban merültek fel. A második fejezet a 14 részes sorozatban elhangzó gondolatokat, nyilatkozatokat, verseket, prózarészleteket tartalmazza az élőbeszéd fordulatainak megőrzésével, míg a harmadik fejezet bő válogatást nyújt a filmmel kapcsolatban megjelent írásokból, nyilatkozatokból, rádiós és televíziós interjúkból, vitákból, levelekből, illetve az interneten olvasható beszélgetésekből. A negyedik fejezet a 2005. januári erdélyi vetítések és az ezek nyomán történt rendőri intézkedések körülményeit foglalja össze.

A közelmúlt eseményeire, az erdélyi vetítésekre, a botrányokra reflektálva az író-rendező elmondta: a huzavona azzal kezdődött, hogy a Magyar Televízió műsorára tűzte, a rádióújságban is megjelent, majd néhány nappal később, tavaly márciusban levette a filmet. Ez már több mint egy éve történt, aztán a Duna Televízió sem merte vetíteni. Később a filmet az Uránia moziban kezdték el vetíteni, ahol Koltay szerint a közönség kitüntető figyelme tartotta életben az alkotást, amelyet botrány nélkül nem lehetett levenni.

Koltay Gábor végül hozzátette: mindezért köszönettel tartozik a közönségnek, melynek érdeklődése újra csak az bizonyítja számára, hogy milyen igény van „az emberek lelke mélyén a történelem igaz, őszinte feltárása érdekében. Nem is fogjuk tudni a mi helyzetünket itt megítélni, egyáltalán értelmezni, ha nem tudjuk föltárni a XX. század történéseit, és főleg nem fogunk tudni egy jövőképet magunknak itt a XXI. században fölrajzolni ma magyarok.”
(libri.hu, Magyar Rádió)