A csatornazónát 2000-ben átruházták az államra, és a környezetvédők abban reménykedtek, érintetlen marad. Ezen erdőterületek kiárusítása illegális. A törvényes térképek azt mutatják, hogy a területet védeni kell a fejlesztésektől. Amit viszont a környezetvédők szerint a panamai kormány jelenleg tervez, az az állami törvények megcsúfolása.
Ugyanakkor a környezetvédelmi hatóság szerint a panamai törvények lehetővé teszik, hogy a kormány döntsön arról, a visszakapott földdel mit kezd, beépíti vagy megőrzi annak értékeit. A bejelentésben az is szerepelt, hogy a beépítésnek úgy kell történnie, hogy az semmilyen ökológiai kárt ne okozzon a szomszédos Camino de Cruces Nemzeti Parkban.
A kezdeti erdőirtás és árvizek után 1903-ban hozták létre a csatornát, az erdőt pedig hagyták növekedni, az állatvilágot pedig szaporodni. A következő 97 évben az amerikai katonai ellenőrzés megakadályozta a terület beépítését és belakását. A zóna 80 kilométer hosszal és 16 kilométer szélességgel rendelkezik a csatorna mentén.
A nemzeti parkokat az erdős területek védelmében hozták létre, ám most úgy tűnik, hogy egyes erdős területek nem képezik részét a parkoknak. A zöldek szerint a kormány csak a pénzt figyeli, a természeti értékeket figyelmen kívül hagyja. A panamaiak a múlt évben új elnököt választottak Martin Torrijos személyében, és abban reménykedtek, hogy az ország részrehajló magaviselete a múltba veszik.
Egy keskeny földhidat képezve a két kontinens között, Panama szolgáltatja a szükséges kapcsolatot a veszélyeztetett trópusi erdőben, mely összeköti Észak-Amerikát és Amazóniát. Bár a világ területének csak 0,05 százalékát borítja, az erdő egyik kedvelt helye a vándormadaraknak – 950 fajnak – , mellyel így kétszer annyi állatnak ad otthont, mint egész Európa. Emellett a bolygó fafajainak is legtöbbjét vigyázza.
Biogeográfiai kapcsolódó pontként Észak- és Dél-Amerika, valamint a Csendes- és Atlanti-óceánok között, a növény és állatvilág ezen a parányi erdőterületen meglehetősen változatos. A betelepítésre ítélt földrész nemcsak veszélyeztetett erdőt hord magén, hanem a 450 éves Camino de Cruces kőösvény történelmi örökségét is. Ez az ösvény a spanyol arany kereskedelmi út része volt, mely Dél-Amerikából indult.
Az ösvény nagy része agyag és vegetáció alatt fekszik, ám még mindig lehet rajta menni egy olyan úthálózaton, melyet most az építők és befektetők használnak. Ironikus, hogy kereskedelmi nyomás lehet az, mely végleg segíthet megmenteni a panamai őserdőt a beépítéstől. A csatorna ugyanis 700 millió dolláros évi állami bevételt hoz, mivel az egyes hajók 80- 250 000 dollárt fizetnek az áthaladásért.
A csatornát övező fák létfontosságúak a 100 kilométeres vízi út iszap és akadály-mentesítéséhez és tiszta vízzel feltöltéséhez. A csatornarendszert ugyanis az eső táplálja, melyet az erdő juttat be abba. A fák és a gyökerek szivacsként működve lassan engedik a vizet a csatornába, mely leginkább a három hónapos száraz évszak alatt létfontosságú. Jelenleg a csatorna vízgyűjtőjének közel 50 százaléka ki lett irtva, ez az arány pedig erősen nő.
origo.hu
Muri Enikőt a hét leggyalázatosabb hozzászólásával támadják
