Szertefoszlik a nagy európai álom?

Megkezdődött a vésztervek kidolgozása Brüsszelben, mivel a francia választók többsége a köztársasági elnök felhívásai ellenére nemmel kíván szavazni az európai alkotmányról – írja a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung. Egyes politikusok apokalipszissel fenyegetőznek, mások szerint azonban az unióból ki kell vonulnia annak, aki elutasítja a szerződést.

2005. 04. 25. 7:11
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (faz.net) konzervatív napilap vasárnapi kiadásában Klaus-Dieter Frankenberger Fenyegetőző eurokraták címmel tudósít a Brüsszelben mind jobban eluralkodó pánikról.

Mind erősebb a félelem, miután a közvélemény-kutatások szerint a francia választók többsége a köztársasági elnök felhívásai ellenére nemmel kíván szavazni az európai alkotmányról. Megkezdődött a vésztervek kidolgozása.

Mi történik akkor, ha pontosan a vezetésre termettség küldetéstudatával megvert uniós alapító tag – s nem az EU-ügyekben notórius nemet mondó britek – torpedózzák meg az alkotmányos álmokat? Valójában ezt egyelőre senki sem tudja. Amit eddig a B-terv fedőnéven kiszivárogtattak, az nagyjából azt célozza, hogy az alkotmány egyes, fontosnak ítélt részeit a nemet követő rövid sokk után a normális döntéshozatali mechanizmusban vigyék keresztül.

Ez passzolna az európai politikai osztály reklámstratégiájához is. Hiszen az ő kampányuk alig tartalmaz az alkotmányos szerződés előnyeire, az új unió hatékonyságára, vagy éppen nagyobb demokratikus beleszólási jogra vonatkozó utalást, annál inkább annak a következményeit dramatizálják, hogy mivel járhat egy elutasítás. Európai külügyminiszterek, zöldek és mások, egykori és jelenlegi bizottsági tagok föl és alá vonulnak Franciaországban, és a szerintük bekövetkező apokalipszissel fenyegetőznek.

Az alkotmány elutasítását szerintük az unió lebénulása, a piacok elbizonytalanodása követné, a következő bővítési körök a távolba tolódnának ki, s semmivé foszlana annak az álma, hogy Európa világhatalom legyen. Ez az a kampányhadjárat, mely zsarolásra és megfélemlítésre s nem pedig az érvekkel történő meggyőzésre épít.

Azonban, ha csak egy támogató szavazatot nyilvánítanak legitimmé, akkor az egész demokratikus választás önmaga paródiájává válik. S minden képviselő vagy választó megérdemli az „Európa-ellenesség” stigmáját, aki az elé tett integrációs ortodoxiában kételkedik, vagy nem olyan módon képzeli az uniós integrációt, amint azt az Európa-politikai főcsapásirány előírja – esetleg egyszerűen hiányolja az alkotmány bevezetőjéből az Istenre történő utalást.

Jo Leinen EP-képviselő tanulságos példát nyújt arra, mivel kell számolni az elhajló véleményeknek. A szociáldemokrata politikus a strassburgi parlament alkotmánybizottságának elnöke. Kampányeszköze a fenyegetés. Akik elutasítják a szerződést – és ha a nagylelkűen nekik megígért második lehetőséggel sem élnek – nekik kell viselniük a következményeket, majd kivonulniuk az unióból.

A francia nemből fakadó következmények valóban súlyosabbak lennének, mint a brit elutasítás, hiszen az integráció kérdésében a két országnak egészen más a politikai súlya. Lényegében számos funkcionárius felesleges díszítménynek tekinti munkájuknak a nemzeti parlamentek vagy a lakosság voksai általi legitimálását, hiszen meggyőződésük, hogy nagyon sokat tettek Európáért, a legjobbat hozták ki az alkotmányból. Ezért a választók szíveskedjenek erre hosszú teketória nélkül áldásukat adni.

Ez a hozzáállás jól szemlélteti uniós bürokraták nagyképűségét, technokrata arroganciáját, mely összekapcsolódik egy kialakulóban lévő brüsszeli tekintélyelvűséggel. A történetben talán a leginkább meglepő, hogy ezen álláspont képviselői csodálkoznak azon, hogy a választók óvatos távolságtartással viszonyulnak az unióhoz. Jellemző, hogy azt a tényt, miszerint Spanyolországban a választásra jogosultak alig harmada támogatta az alkotmányt, jelentős győzelemként tálalják.

A közelmúltban a washingtoni EU nagykövet, a korábbi ír miniszterelnök, John Bruton megállapította, hogy „hatalmasat csökkent az európai projektbe vetett bizalom”. Szerinte ez az ok, hogy nem sikerült kialakítani a polgárok és Európa közötti érzelmi kapcsolatot.

Ez azonban csak az igazság egy része, hiszen bármennyire is egyszeri, nagyszerű és megvédendő az európai projekt, azt egy olyan osztály kezeli, igazgatja és értelmezi, amely saját külön világában él, és közvetítési kérdésekről beszél, amikor a demokrácia alapjairól van szó. Fenyegetéssel és megfélemlítéssel ritkán lehet szíveket elérni. Az európai patriotizmus aligha növelhető így, legfeljebb a bizalmatlanság.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.