EU vagy nem EU?

Az unió válságát, sőt hanyatlását eredményezheti, ha a „nem” kerül többségbe az uniós alkotmányról vasárnap rendezendő francia népszavazáson, állítják elemzők és politikusok is. Ráadásul – szintén általános nézet szerint – a szavazók belpolitikai kérdésként döntenek majd huszonöt ország együttműködésének sorsáról. Egyes vélemények szerint az új tagok csak veszthetnek az elutasítással.

Deja vu

Robert Schuman francia külügyminiszter 1950. májusában jelentette be az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) létrehozására vonatkozó tervét, aminek nyomán a mai EU egyik elődintézménye létrejött. Az úgynevezett Schuman-terv pozitív fogadtatása nyomán Párizs már 1950 októberében nyilvánosságra hozta a francia miniszterelnökről elnevezett Pleven-tervet, amely az Európai Védelmi Közösségre (EVK), egy európai közös hadsereg létrehozására vonatkozó elképzelést tartalmazott. Az EVK-t létrehozó szerződést 1952 májusában írták alá, de életbe lépése előtt még szükség volt arra, hogy a csatlakozó országokban ratifikálják. De párhuzamosan máris a következő, az Európai Politikai Közösséget megteremtő lépésen dolgoztak az európai integráció hívei. Az EVK-t szép sorjában ratifikálták is a részes államok, amikor már csak a francia – illetve a Párizs döntésére váró olasz – megerősítésre volt szükség. Ám az indokínai háborúba bonyolódott és a vereség szélére sodródott franciák a tervezet körül kialakult belpolitikai vita következtében végül nem ratifikálták. Ezzel nem csak a tagok szuverenitását épp eléggé korlátozó EVK, hanem a gazdasági és védelmi mellett további, politikai integrációt előirányzó EPK is lekerült a napirendről. A politikai integrációt ezt követően – majdnem 40 évvel később – az 1991-ben aláírt maastrichti szerződés élesztette újjá.

Az unió számára

Az új tagországok számára



Bár az uniós témáról szóló népszavazás megismétlése nem ismeretlen

Vannak optimisták

A francia belpolitikát





Franciaország EU-n belüli helyzetét