– Semmilyen formában nem foglalkoztak tegnap a parlamentben május 9. munkaszüneti nappá nyilvánításáról – nyilatkozta az mno-nak Kiss Gábor a táca szóvivője, aki hangsúlyozta, hogy jelenleg – e téren – inkább december 24. élvez nagyobb támogatást. Hozzátette: mivel a kérdés kormánydöntést igényel, először a kabinetnek kellene felvetnie, hogy május 9. pirosbetűs nappá váljon a naptárban. Ismeretes: tavaly EU-s csatlakozásunk évében az uniós gyakorlatnak megfelelően „Európa Napja” munkaszüneti nappá nyilvánítását kezdeményezték az MDF parlamenti képviselői. Indoklásukban hozzátették, hogy Magyarországon – összehasonlítva számos európai országgal – jelentős mértékben, mintegy 30-40 százalékkal kevesebb a munkaszüneti napok száma. Egyelőre az EU országaiban sem munkaszüneti nap május 9. A szóvivő elismerte, hogy Magyarországon kevés a munkaszüneti nap, de mint példaként felhozta, máshol, például a szomszédos Ausztriában is elsősorban a katolikus ünnepek nagy száma miatt van több ünnepnap.
Az Országgyűlés hétfőn határozatképtelenség miatt – négy kísérlet ellenére – nem szavazta meg a május 9-ét Európa Napjává nyilvánításáról szóló törvényjavaslatot.
Robert Schuman francia külügyminiszter ünnepélyes deklarációját
Párizsban, 1950 május 9-én újságírók előtt adta elő. Történelmi
paradoxon marad, hogy a deklarációt valódi tartalommal az akkori
francia kormány fő tanácsadója Jean Monet (1888-1979) töltötte meg. Monet 1952 és 1955 között mint az Európai Szén- és Acélközösség végrehajtó bizottságának első elnöke szívós munkával elérte, hogy az egységesülési gondolat támogatásra találjon. Németország, Luxembeurg, Belgium, Hollandia, Olaszország és Franciaország kormányai fogadták el Monet elképzeléseit. Az eredeti elképzelés a francia és német szén illetve acéltermelés területén létrehozott kiszélesített érdekközösség volt, hogy a kontinens két nagy nemzete között kizárja egy esetleges újabb háború kitörésének okait.
Az „emberek és nem államok egyesülése” alapgondolat, amely a
jelenlegi Európai Unió alapeszméje szintén Monet-tól származik, méltán számítjuk őt az alapító atyák közé. Az európai integráció és a német nemzeti történelem szempontjából hasonlóan jelentős Konrad Adenauer (1876-1967), akinek 1949-től 1955-ig tartó kormányzása alatt sikerült az akkori megosztott Németország nyugati felének, a Német Szövetségi Köztársaságnak (NSZK) az Európa Tanácsba (1951) és a NATO-ba (1955) felvételt nyernie. A francia-német közös külpolitika szempontjából Schuman és Monet számára Adenauer politikája meghatározó volt. Az európai integráció vízióját megtalálhatjuk Winston Churhill (1874-1965) 1946-os a zürichi egyetemen elhangzott beszédében, amelyben megjósólta az egyesült európai államok létrejöttét. Hasonló szándékokat lehetett felfedezni Alcide de Gasperi olasz miniszterelnök, Walter Hallstein (1901-1982), a későbbi első
Európa bizottsági elnök 1958-1969 politikájában is. Paul-Henri Spaak (1899-1972) belga miniszterelnöknek pedig nagy része volt a Benelux Államok, a németalföldi három állam szövetségének – Belgium, Hollandia, Luxemberg – kialakításában. Az EU alapító személyiségei közé tartjuk számon Altiero Spinellit (1907-1986), akinek vezetése alatt fejezték be a föderális Európai Közösség és az Európai Parlament kialakítását az ún. Spinelli tervet. Szintén az ő kezdeményezésére jött létre 1957-ben a római szerződés. Robert Schuman 1955-ben vált az Európai Közösség elnökévé és 1958 és 1960 között a strasburgi európai parlament közgyűlésének elnöke is volt.
A történelmi deklaráció, amelyet ma ünneplünk az egész kontinensen mint „Európa Napja”, az öreg földrész lakosai számára addig szokatlan kerettel álltak elő. A francia és a német kormány alárendeli, az egész francia-német szén és acél temelést egy magasabb felső szervezetnek, amely azonban nyitva áll más európai országok számára is. A termelési szolidaritásnak, amely ebben az értelemben megnyilvánul az lesz az eredménye, hogy bármilyen háború Franciaország és Németország között nemcsak hogy elképzelhetetlen, de tulajdonképpen lehetetlen lesz – áll a deklarációban.
A közös európai piac alapjait a római szerződésben (1957) fektették le. Az Európai Közösségből közvetlenűl fejlődött ki az Európai Unióról szóló szerződés (1992). A maastrichti és az amsterdami szerződések alakították ki a közös európai intézmények rendszerét, pénznemet és a mai központi európai bankot is. A tagoszágok 1999 január elsejétől bevezették területükön az egységes pénznemet az eurót, amely tizenegy tagország hivatalos pénznemévé vált. 2004 május elsejétől az Európai Uniónak huszonöt tagja van, beleértve Magyarországot is. Saját zászlóval – kék alapon tizenkét csillag – és saját himnusszal – Beethoven Öröm ódája –, valamint közös címerrel rendelkezik.
origo.hu
„Még az anyák napja előtt sem hagyja ki a hazugságokat a bolond brüsszelita bohóc”
