Közel minden hatodik nő
Az Egyesült Államok kizárólag önkéntesekből álló haderejében az aktív szolgálatot teljesítők 15 százalékát teszik ki a gyengébbik nem képviselői, akik közül több tízezren járták már meg az öböl menti országot. Közülük 35 amerikai katonanő vesztette életét és 279 sebesült meg eddig Irakban. Pedig harcoló alakulatban nem is szolgálhatnak. Sőt, George W. Bush amerikai elnök januárban büszkén deklarálta a „nők nélküli csatatér” koncepcióját, a republikánus többség pedig azonos értelmű jogszabályt készül elfogadtatni a törvényhozással. Akik jártak már az arab országban, kritikusan jegyzik meg: ha távol akarják tartani a nőket a harctól, egyet se lenne szabad Irakba küldeni, ahol a megszállókat „körülveszi az ellenség”. A katonanők most azt követelik, hogy szüntessék meg azt az ellentmondást, ami egyik oldalon a valóság, a másik a politikai nyilatkozatok és a jogszabályok között húzódnak – derül ki a Washington Postban a közelmúltban megjelent cikkből.
1994 óta szabályozzák a nők szolgálatát az Egyesült Államokban (előtte a gyengébbik nem tagjai nem ritkán öltöttek egyenruhát, ezért nem volt szükség szabályokra e téren – a szek.). A több mint egy évtizedes szabály szerint nők nem lehetnek tagjai zászlóalj nagyságú vagy annál kisebb, ténylegesen harcoló szárazföldi alegységnek. Azóta azonban 15 százalékra emelkedett részarányuk, és egyre erősebbek azok a törekvések (nem csak az újvilágban), amely minden beosztás nők előtti megnyitását szeretné elérni. A törekvés támogatói, az Irakot megjárt veteránok, illetve a most is ott szolgálók – függetlenül a nemüktől – azonban úgy gondolják: az elvek szintjén folyó vitát az iraki mindennapok valósága már rég meghaladta.
A tiltás „idejétmúlt, és kivitelezhetetlen”
A katonai vezetésnek „be kell látnia, hogy az előírás, miszerint a nők nem kerülhetnek tényleges harchelyzetbe, idejétmúlt és kivitelezhetetlen” – mondta a neves amerikai lapnak Cheri Provancha alezredes, aki egy szárazföldi dandár támogató zászlóalját vezeti, és aki a Hadsereg (az amerikai szárazföldi haderő hivatalos neve: az Egyesült Államok Hadserege – a szerk.) egyértelmű rendelkezése ellenére engedélyezte Jennifer Guay őrmesternek, hogy a 82. Légiszállítású Hadosztály egyik gyalogos századának szanitéceként szolgáljon – azaz ténylegesen harcoló alakulatban. Az arab országban szolgáló katonák közül – nemüktől függetlenül – sokan úgy vélik: mivel Irakban úgysem tarthatóak be a washingtoni szabályok, nyugodtan lehetne engedélyezni a koedukált támogató századok létrehozását. A támogatók között van természetesen nem egy veterán a 82-esek közül is, akinek épp Guay „doki” mentette meg az életét.
Vannak azonban, akik ezen is túlmennek, és egyenesen azt javasolják: a követelményeket teljesítő nőknek tegyék lehetővé, hogy a gyalogságnál szolgáljanak.
Csak a közvéleményt nyugtatják?
George Bush elnök és a Kongresszus azonban épp ellentétes lépéseken tüsténtkedik. Bush először január 11-én beszélt arról – mintha nem is tudná, mi folyik Irakban, kommentálták a Washington Postnak a veteránok a bejelentést – hogy egy nőt sem engednek harcba, távol tartják őket a szörnyűségektől. „Ha 'nők nélküli harcteret' akar, akkor miért vannak egyáltalán nők Irakban?” – reagált az elnök bejelentését kérdéssel Neva D. Tico őrmester, aki egy nőkből álló katonai rendész alakulat parancsnoka, amely a kormányzati és követségi épületeknek helyt adó bagdadi úgynevezett Zöld Zóna egyik ellenőrző pontjánál teljesít szolgálatot. Bob Roth alezredes szerint pedig „a cél egyszerűen csak az, hogy egyesek jobban érezzék magukat attól a hittől, hogy távol tartjuk a nőket a veszélyes szituációktól”.
Bárhol, bárkivel, bármikor: „az ellenség körülvesz”
Pedig a valóság az, hogy Irakban szinte bármelyik egység bármikor kerülhet tűzharcba, vagy érheti támadás – hangsúlyozzák a szakértők. De a nők ezen kívül is kiveszik részüket a „piszkos munkából”. Van akik az első vonalakat megjárt harcjárművet vezettek Moszulban, ahogy sok társával együtt Jennifer Guay egészségügyi őrmester is nyújtott elsősegélyt a szunnita fellegvárnak számító városban. Mások a civil kapcsolatokkal foglalkozó, vagy a katonai rendész alegységek tagjai közül rendszeresen vesznek részt a tengerészgyalogosok, vagy a Hadsereg lövészeinek oldalán a felkelők felkutatására indított razziákban, és ha nem is elsőként rontanak be a házak betört ajtajain, ott vannak az elsők nyomában.
Az ellenzőkkel szemben a nők harci szolgálatának támogatói állítják: a fizikai és pszichológiai követelményeket is sokan tudnák teljesíteni, és számos példát hoznak fel arra, amikor egy nő lélekjelenléte, egy váratlan helyzetre való gyors reakciója mentette meg egy vagy több bajtársa életét.
Már készül a jogszabály
A Kongresszus azonban jogszabály elfogadására készül. A Képviselőház fegyveres testületekkel foglalkozó bizottsága előtt lévő tervezet célja megakadályozni azt, ami a valóság: hogy gépjármű vezetőként, egészségügyisként, vagy logisztikusként szolgáljanak a nők a harcoló alakulatok támogató-biztosító alegységeiben – derül ki a BBC minapi jelentéséből.
Az iraki tapasztalatok elvileg alátámasztják az elképzelést, mivel kiderült: a XXI. század csataterein az említett beosztások ellátói is rendszeresen kerülnek tényleges harchelyzetbe – ilyen szempontból a törvénytervezet csak a már meglévő előírás új helyzethez igazítását szolgálja. De cél a kiskapu bezárása is: a lövészszázadok utánpótlását biztosító támogató alegységeket ugyanis Irakban – kényszerből, mert nem egyébként nem lenne, aki ellássa a feladatot – már nem „alárendelt”, hanem „kijelölt” minőségben rendelik a századok mellé, így nem kizáró ok, ha nők is szolgálnak bennük. Így biztosítható az első vonalban a muníció, és minden más idejében való megérkezése.
Az katonanők és támogatóik ugyanakkor elérkezettnek látják az időt a szabályok újraírására, és ki akarják vívni a jogot, hogy szolgálhassák hazájukat – ténylegesen – fegyverrel ők is.
origo.hu
Egy speciálisan átalakított autót kapott a súlyosan megsérült balettművész
