A Gyurcsány–Orbán vita teljes szövege 4.

Gyurcsány Ferenc: – Én árban, érdemben más véleményen vagyok, mint ön. Ez a javaslataim közül a második pont, de akkor itt hozom elő. A mai ártámogatási rendszer, amit ön támogat, az arról szól, hogy mindenkinek adunk, aki fogyaszt, valamennyi támogatást. Ez azt jelenti, például gázban és például elektromos áramban, hogy azok az emberek járnak a legjobban, ők kapják megint a legtöbbet, Ön egy szép házban lakik a XII kerületben, egy szép házban lakom a II kerületben. Mi ketten lényegesen több támogatást kapunk a mai ártámogatásból, és amit ön most is javasol, mint azok, akik egy kis házban laknak.

Orbán Viktor: – De hát ez az, hogy éppen hogy a kicsit azok kicsit fizetnek.

Gyurcsány Ferenc: – Ezt mi vezettük be, még egyszer mondom, gáznál, de csak gáznál, még előttünk van minden más. Általában, amikor az árat így támogatjuk, az nem jó. Éppen azt szeretném javasolni, hogy tegyük azt, például az elektromos áramnál is, és egy sor másiknál, hogy, amit ártámogatásnak adunk, mert ön általában ártámogatást szeret adni, azt ne odaadjuk, mert például a nagycsaládosoknak igazuk van, ők sokat fogyasztanak, de hát ők sokan is vannak, hát persze, hogy sokat fogyasztanak. Ne adjunk ártámogatást árként, de ugyanannyit, vagy inkább többet, vagy inkább többet adjunk oda családtámogatásként? Nyilván annak adjunk, akinek ez fontos, és ne adjunk annak, mint ön, meg én, hát nagyon sokan vagyunk, akik ezt ki tudjuk fizetni.

Orbán Viktor: – Bocsánat, ne hozzon bennünket egy nevezőre, én hadd fontoljam meg a magam helyzetét ebből a szempontból.

Gyurcsány Ferenc: – Rendben van, önnek majd adunk támogatást, hogyha úgy gondolja. Mert az a támogatás, amelyik az árat finanszírozza, az áfánál egyébként milyen furcsa módon ezt az érvelést használta az áfa–csökkentésnél, most az árnál nem ezt használja, pont az ellenkezőjét mondja, azaz ha az áfánál az az érvelése, hogy az áfacsökkentés a gazdagnak kedvez, akkor én szerintem azt is elfogadja, hogy az általános ártámogatás is a gazdagnak kedvez, tehát általában nem szabad ártámogatást adni, amit arra fordítanánk, azt annak kell odaadni, hogy aha ennek a családnak kell, mert nem tudja kifizetni a normál árat, neki is kell. Az önkormányzatok meg tudják ezt csinálni.

Orbán Viktor: – Miniszterelnök úr, ez egy logikus gondolat, és én el is fogadom, hogyha arról van szó, hogy szét kell osztani emberek között egy bizonyos összeget, de hogyha arról van szó, hogy egyszerűen kimondja, hogy az általános áremelkedések mértékénél jobban nem nőhetnek jobban bizonyos árak, akkor az szerintem, senkinek nem ártott, semmilyen igazságtalanságot nem követett el, nem került szegénytől gazdaghoz pénz, hanem az egészhez hozott egy jó döntést.

Gyurcsány Ferenc: – Azért nem javaslom ezt a vitát, mert itt mélyfilozófiai különbség van közöttünk, én szerintem, bár hozhatnánk olyan döntést is, hogy ne folyjék a folyó, ne fújjon a szél, és ne emelkedjen a nap, a világpiac árait nem mi befolyásoljuk, egy darabig lehet ezt kompenzálni kormányzati erővel, ön ebben a fajta erőben, mindig nagyon bízott, gyakorolta is ezt sokszor, én úgy látom, hogy elképesztő károkat okozva. Azt üzeni az embereknek, hogy – Gyerekek itt vagyunk mi politikusok. Tudjátok mit? Az árakat is megállítjuk a határoknál. Bízzatok csak bennem, én eldöntöttem előre. Lehet itt iraki háború, lehet 150 dollár hordónként a kőolajár, mindegy. Én vagyok a miniszterelnök, csak az inflációval. – szerintem nem jó, azt hiteti el az emberekkel, hogy mi csináljuk a gazdaságot, a piacot. Nem így van. Az emberek, ahogyan ön mondja, meg egy sor független tényező, annyira jó lenne, hogyha nem a politika, meg a politikusok állnának végre Magyarország életének középpontjában. Az a bölcs racionalitás, amely belátja, hogy van egy sor dolog, amelybe ha az állam beleszól, abban rosszabbat tesz, és hogyha van pénzünk befolyásolni ügyeket, akkor azt az ügyet oda kell adni családtámogatásba, rászorultsági elven. Akik eddig árban, maszatoltak, mert hogy az állam majd szabályoz, azok rövid távon, mindig megoldottak problémát. És ön például az MVM-nél, az áramnál nagyon sok gondot áttolt hozzánk, nagyon–nagyon sok gondot. A 2002 utáni időszakban, de nem baj, hogyha látják itt a tévénézők, itt két különböző filozófia van egymással. Én azt mondom, hogy nem az árakat kell megpróbálni, mert azok általában erősebbek, mint mi, ön az árkommandótól is félt, de az árhatóságtól úgy látom, hogy nem fél, hanem kell csinálni egy olyan családtámogatást és őszintét, ami nem az adórendszeren keresztül, hanem közvetlen támogatásban adja a pénzt, és akkor nem támogatja a leggazdagabbat, nem támogatja a felső középosztályt, annak van ereje megvédeni magát, nem forgácsolja szét a nemzet erejét, hanem oda ad, ahol muszáj megkapaszkodni az embereknek. Arra kértem a gazdasági és szociális minisztert, közösen, hogy a teljes ártámogatási rendszert világítsák át, nézzék meg, hogy az ártámogatásra fordított sok súlyos tízmilliárdokat, súlyos tízmilliárdokat.

Orbán Viktor: – De, miért kellene fordítani? Bocsánat, a gázár esetében milyen ártámogatásról beszél? Hát éppen arról beszélek, hogy egész egyszerűen, bár igaza van önnek, ez egy filozófiai különbség, én azt mondom, az embereket meg kell védeni bizonyos hatásokkal szemben, meg kell védeni bizonyos termékek árában bekövetkező emelkedéssel szemben, de szerintem, azért van önnél ez a jog, hát ha az volna, amit ön mond, amin érdemes elgondolkodni, mert érdekes eszmefuttatás egy tőről metszett liberális eszmefuttatás, amit egy liberális ember esetében én nem is akarok megkérdőjelezni.

Gyurcsány Ferenc: – Hogy mondja?

Orbán Viktor: – Hogy egy liberális gazdaságpolitikai filozófiát valló ember esetében nem is akarok megkérdőjelezni.

Gyurcsány Ferenc: – Hogy azt támogassuk, aki rászorult és ne a gazdagokat.

Orbán Viktor: – Nem. Arról próbálok beszélni, hogy bizonyos árak esetében az embereket érdemes megvédeni és hogyha nem az lenne a helyzet, hogy ez így igazságos, helyes, társadalmilag hasznos, akkor a jog nem adná meg önnek a lehetőséget, hogy ezt megtegye. Hát akkor, ha azt követnénk, amit ön mond, hogy mondom egy tőről metszett liberális elgondolás, hogy bízzuk a piacra az árakat és csak és minden árat bízzuk, még azt is egyébként, ami a létfenntartás legfontosabb tétele, akkor hát le kell mondani a kormányfőnek arról a jogról, hogy ő döntsön a gáz, a villany és jó néhány más, nem túl széles körben, de azért fontos termékek körében meglévő jogával. Hát ezt azért adták önnek. A törvény azért adja önnek ezt a jogot, hogy használja, védje meg vele az embereket.

Gyurcsány Ferenc: – Hogy tompítsa a hatásokat és nem arra, hogy minden gazdasági, társadalmi, érdemi racionalitás nélkül, kitűzök egy pontot, hogy ha törik, ha szakad, egyébként az életszükségleteink túlnyomó többsége elnök úr, az persze természetesen, mint a tej meg a kenyér, meg sok minden más, a lakbérünk sok esetben, az nem általam befolyásolt.

Orbán Viktor: – A diákbérlet ára például, ami nyolcvan százalékkal nőtt az elmúlt három évben, azt mégis csak valaki eldöntötte. A gázár esetében, ahol én nem akarok itt számháborút folytatni, mert megfogadtam, hogy nem megyek ebbe bele, de hát hogyan növekedett, hány forintról, hány forintra, azt valaki eldöntötte, ön döntötte el. Ezt nem a teremtő, nem a világpiac. Ön azt mondta, lehet, tessék.

Gyurcsány Ferenc: – Igen, merthogy tudja elnök úr, az embernek – mondom akkor még egyszer –, miniszterelnökként két egyforma felelőssége van. Két egyforma. Megvédeni a mát, és építeni a holnapot. Megvédeni az emberek érdekét, ezért tompítani az árak hatását, és építeni azt a jövőt, amelyből fejlődés lesz és eredmény lesz. Igen. Nekünk az a dolgunk, és akkor, amikor azt akarjuk, hogy ez az ország növekedjen, akkor csak olyan ország tud növekedni, amely országban a politikusok nem gondolják magukat mindennek urának, én nem az árszabályozás ellen vagyok. Az ellen vagyok, hogy előre, politikai szempontokat figyelembe véve, mert az hogy egyébként valamennyi terméknek az ára, amit én szabályozok, nem lehet több mint az átlagos infláció, az egy politikai megfontolás, híján az általános gazdasági racionalitásnak, én pedig egy olyan politika híve vagyok, amely tud árnyalatokban gondolkodni, amely konkrét helyzetet mérlegel, amely megbeszéli az emberekkel, hogy nézzék, most ezt megtehetném, de ennek tudják milyen súlyos következményei lesznek?

Orbán Viktor: – Annak, hogy megkérdezi az áremelkedésekhez?

Gyurcsány Ferenc: – Mindig, minden, nincsen ingyen ebéd. Orbán úr, nincsen ingyen ebéd. Ez egy olyan régi alapigazság, hogy még csak na. Egy politikusnak érdemes az embereket az árak emelkedésétől megvédő szerepben feltüntetni, de azt mondom, eddig még mindig mindenki nagyon ráfizetett, hogyha ezt túlzásba vitte. Én csak azt mondom, hogy mérsékelten kell bánni ezzel az eszközzel, óvatosan, határozott politikai kijelentéseket, az eddig és ne tovább, sok veszélyt rejt magában. Mert féligazságok jönnek ebből, buta politikai indíttatású gazdasági lépések. Inkább azt mondom, hogy – Tudjátok mit? Csináljunk egy olyan rendszert, amely annyi jövedelmet terem az embereknek, hogy képesek kifizetni az árakat. Akinek pedig nem, az egy igazságos családtámogatási rendszer, annyi támogatást ad, amellyel képesek megfizetni. Lényegesen jó.

Orbán Viktor: – Ennek a végén van az, hogy a diákbérlet meg a nyugdíjas bérlet nyolcvan százalékkal. Tehát ennek a filozófiának a végén úgy látom, hogy a – bár ebben látom, hogy nem tudunk egyetérteni –, de a végén mindig a kisemberek, a szegény emberek, a nyugdíjasok, a diákok, a nagycsaládosok hátán csattan az ostor és értem, hogy ön azért próbálja őket valamelyest kimenteni ebből, amit helyesnek is gondolok. De mégis csak jobb volna eleve a veszélyhelyet kialakulását is megelőzni, és biztonságot adni nekik.

Gyurcsány Ferenc: – Igen, például úgy, hogy nem alakítjuk át a nyugdíjtörvényt '99–ben és megadjuk a nyugdíjat. Nem jó ez a politika, amely, amikor az államnak adni kell az embernek pénzt, önnek kellett volna, akkor nem adja, szóval egyébként pedig árszabályozóként lép fel. Igen. Azt kellett volna tenni, hogy emelni kellett volna a családi pótlékot rendesen, és az nagyon jó megoldás.

Orbán Viktor: – Beszéljünk a nyugdíjról egy kicsit, hogy hogyan is állunk? Mi is ott az igazság, miniszterelnök úr?

Gyurcsány Ferenc: – Tőlem nagyon szívesen. A nyugdíj a kedvenc témám, mert a nyugdíj az, amelyben ön 1999-ben egy a korábban elfogadott jogszabály megváltoztatásával azt gondolom, hogy nagyon sokakban sokáig élő sebet ejtett. És ezek azok az ügyek, ahol az államnak valóban van szerepe, hiszen itt kell vitézkedni, itt kell bátornak lenni, itt kell a dolognak.

Orbán Viktor: – Na nézzük ezt a bátorságot. Ismeri ön az erre vonatkozó szavakat miniszterelnök úr?

Gyurcsány Ferenc: – Hajjaj. Tudja, számokban jó vagyok.

Orbán Viktor: – Ismeri–e az ön miniszterének a Göncz Kingának a honlapjára is, a minisztérium honlapjára is feltett adatait?

Gyurcsány Ferenc: – Nyilván mindegyiket nem ismerhetem, de gyanítom.

Orbán Viktor: – A nyugdíjak reálértékéről.

Gyurcsány Ferenc: – Igen.

Orbán Viktor: – A nyugdíjak reálértékéről feltett egy nagyon érdekes adatsort, én magam is meglepődtem, mert nem emlékeztem, hogy ennyire durva lett volna a helyzet, de azt kell mondanom, hogy ott kiderül – meg a Horn–kormányról is más képet őriztem – ott kiderül, hogy az első kormány időszakában, mintegy hét–nyolc százalékkal csökkent a nyugdíjak reálértéke.

Gyurcsány Ferenc: – Mikor?

Orbán Viktor: – Az első kormány idejében.

Gyurcsány Ferenc: – Igen.

Orbán Viktor: – Kilencven után. Még egyszer mondom, az ön kormányának az adataiból idézek. Aztán a Horn–kormány ideje alatt ez még továbbcsökkent reálértékét tekintve. Aztán nálunk 22,2 vagy 22,3 százalékkal nőtt – mondja Göncz Kinga. Majd, hogyha önök mindent elvégeznek, amit elterveztek, akkor a négy év alatt 18,6 százalékos növekedés lesz. Még egyszer mondom, önökre hagyatkoztam, tehát én azt hiszem, hogy nyugdíj ügyben, hogy is fogalmazott méltánytalanságot követtünk volna el, ezt talán pontatlan, hiszen az eddigi kormányok közül, még egyszer mondom, nem szeretem a saját lovunkat dicsérni, de egész kiugróan, a legnagyobb mértékben a nyugdíjak vásárlóértéke éppen a polgári kormány időszakában nőtt, legalábbis ezt mondja az ön minisztere.

Gyurcsány Ferenc: – Miután a hivatkozott honlapot én nem ismerem.

Orbán Viktor: – Ezért is mondtam el, mert akkor biztosan mást hozott...

Gyurcsány Ferenc: – ÉN szerintem, minden esetre ezt a vitát, majd hagyjuk meg az újságíróknak, meg a szakértőknek, mondjuk meg nekik, hogy ellenőrizzék már, hogy kinek van igaza ebben a történetben, hiszen ön is állít valamit, és én is mindjárt fogok állítani valamit. Én azt állítom, hogy 1998–2001 között azaz az első három évet figyelembe véve, mert azzal tudom összehasonlítani, mert hogy a ne jövőt kelljen megmondanom, ahol mi most tartunk, önök 11,4 százalékkal növelték a nyugdíjakat, itt tartanak, a 2001-es év végén.

Orbán Viktor: – Miniszterelnök úr, de akkor mi négy évig kormányoztunk.

Gyurcsány Ferenc: – De mondom, miután most vagyunk, most a négy éves különbségeket nézzük.

Orbán Viktor: – De, mi már megcsináltuk.

Gyurcsány Ferenc: – De még ön sem tudja, hogy jövőre mit csinálunk.

Orbán Viktor: – De bízok ebben.

Gyurcsány Ferenc: – Na, ezért nem tudja összehasonlítani. Tehát azért mondom azt.

Orbán Viktor: – De azért a mienket csak írja be, hogy az 22,2. Az megvolt már.

Gyurcsány Ferenc: – Mi most itt tartunk. Aztán majd jövőre, jövőre majd megnézzük a négy év végén, hogy hol tart ön, és hol fogok én tartani? Tudniillik a statisztikának van azért egy alapvető szabálya, három év teljesítményét, nem viszonyítjuk négy év teljesítményéhez. Három év teljesítményét, a mi első három évünket, az ön első három évéhez kell. Egyébként ezzel együtt is, és az nagyon jó, hogyha önök emeltek nyugdíjat, én nem azt vitatom, hogy nem emeltek, azt mondtam, hogy nem emeltek ott és nem emeltek akkor, amikor kellett volna, egyébként igaz, lóhalálában a választási kampány utolsó hónapjaiban tisztességgel emeltek önök. De ebből alakult az ki, hogy ha megemelték volna '99–ben, mint ahogy a törvény ezt előírta, akkor nem kellett volna nekünk ezt a felhalmozott 51milliárdos hátralékot 19ezer forintonként kifizetni. Én azt mondom, hogy ebben kell vitézkedni a kormányoknak. Hogy nem adják.

Orbán Viktor: – Miniszterelnök úr, biztos, hogy ön egy mércével mér? Ugye egyfelől azt mondja, hogy nem volt helyes a 2002 elején nyugdíjat emelni, hát mikor emelne az ember, ha nem az év elején – egyébként szeretném jelezni –, hiába van akkor választási kampány, emelni az év elején kell, egyfelől felrója nekünk, másfelől meg egy olyan törvényről beszél, amelyet egy leköszönő szocialista kormány hozott 1998-ban, hogy majd '99-ben mit kell tennie a következő kormánynak, tehát azt gondolom, hogy itt mintha két mércét alkalmazna, egy rosszat ránk nézve, és egy kedvezőt a baloldali vagy szocialista kormánynak. De én örülök annak, csak ezt azért rögzítsük, mert biztosan nagyon sok nyugdíjas néz bennünket. És az elismerő szavakat köszönöm, tehát, hogy azt mondta, hogy tisztességgel emeltük azért a négy esztendő alatt a nyugdíjakat, és ezt ha jól látom ön is vitatja, hogy mi négy év alatt ez tény, mögöttünk van, 22,2 százalékkal emeltük a nyugdíjakat. De ezt köszönöm egyébként, hogy elismerte, mert ebből sok félreértés van és nem mindig ilyen nagyvonalúak a vitapartnerek.

Gyurcsány Ferenc: – Erre azt mondtam, hogy ezt ellenőrizni kell, nem a nyugdíjemelés tényét vitatom. Azt vitatom, hogy az összehasonlításában három évet hasonlítsunk három évre, és azt vitatom, hogy önnek volt egy kötelezettsége, mert hogy kormányok jönnek, meg mennek. Ön, ahogy azt mondja, hogy kérem szépen „Hát bizony az otthonteremtés és bármi más is továbbmegy kormányokon.” Azt mondom, hogy igen, ott azok a nyugdíjasok joggal elvárták. A vita abból alakult ki, hogy azt állítottam, hogy szerintem, ahol az embernek igazából tennie kell a dolgát kormányfőként, azok ezek az ügyek, mert azt hiszem, hogy ezek az emberek valóban csak ránk számítanak.

Orbán Viktor: – Igen, de azért akkor, ha jól tudom, mégis csak van egy egyetértés. Hát ön azt mondja, hogy többet kellett volna emelnünk, jobban be kellett volna tartani a törvényeket, de azt nem vitatja, hogy az összes eddigi rendszerváltás utáni kormány közül, ha eddig, a mi négy évünket, ha négy évnek tekinti valaki, hogy ne vágja le a végét annak a négy évnek, hanem tekintse, hiszen már a múlt, megtörtént, tehát az összes kormányt figyelembe véve, ez idáig, nem eltagadva ennek az esélyét, hogy e fölé szárnyaljon, ez idáig a polgári kormány, több mint 22 százalékot meghaladó nyugdíjemelése volt a legnagyobb, ugye? Amely kormány egyébként, ráadásul még, nem utolsó sorban a nyugdíjasok érdekében megfékezte azoknak a költségeknek a növelését, ami elsőrendűen a nyugdíjasokat sújtotta. Csak hogy az idősekkel szemben, nekem van egy felelősségem az idősek iránt is, önnek ebben igaza van, ott kell bátornak lenni és ezt néha elvitatják, és örülök, hogy most ebben a beszélgetésben sikerült tisztázni, az idősekkel szembeni felelősségünket, ha nem is úgy ahogy esetleg ön ezt elvárta volna tőlünk, de az eddigi kormányok összes teljesítményét figyelembe véve, leginkább nekünk sikerült teljesíteni. Ez egy fontos dolog.

Gyurcsány Ferenc: – Nem. Azt hiszem, hogy én ennek az ellenkezőjét állítottam.

Orbán Viktor: – Úgymint?

Gyurcsány Ferenc: – Azt állítottam, hogy önnek volt kötelessége, amelyet nem tartott be maradéktalanul. Azt állítottam, hogy nyilván a számok lehet, hogy jók, csak volt még egy, ami alól kibújt. És azt állítottam, hogy kérem szépen, mi eddig, három év után, többet tettünk, mint ön három év után.

Orbán Viktor: – De én önnek szurkolok. Bocsánat.

Gyurcsány Ferenc: – Gratulálok önnek.

Orbán Viktor: – Menjen fölé ennek. Tehát én nem, véletlenül, még egyszer mondom, azt a buta vitát, amelyet én itt időnként felbukkanni látok, hogy kinek van igaza, az egyik pártnak vagy a másik pártnak, azt kerülném. Én arról szerettem volna csak beszélni, ami a tény, meg a méltányosság, és valóban, mi négy évet kormányoztunk, önök eddig hármat, és előfordulhat, kívánom önnek, hogy sikerüljön egyébként, négy év távlatában a 22 százalék fölé menni a nyugdíjasok esetében, amit mondtam, kicsit udvariatlan vagyok, elnézést kérek igazából, nem is önnek mondtam, hanem a néző nyugdíjasok felé szerettem volna a polgári kormány négy évéről egy pontosabb képet adni, mint ahogy az egyébként időnként megjelenik a nyilvánosság előtt. úgyhogy csak a lehetőséget akarom megköszönni és még egyszer hajrá, tehát 22,2 fölé.

Gyurcsány Ferenc: – Ugye, hogy az ön kísérletét ismételjem, ugye ön pedig elismeri, hogy '99–ben nem fizette ki azt, amit ki kellett volna fizetni? Tehát ez is hozzátartozik a részlethez, és...

Orbán Viktor: – Valóban, összességében igaza van, nem '99-ben, ezt be kell látnom, nem '99-ben, hanem a rá következő két–három évben elnyújtva fizettük ki, de még így is ezt a hibánkat egyébként belátva és elfogadva öntől, még így is a rendszerváltoztatás utáni kormányok közül a legnagyobb reálnyugdíj–emelkedés az a polgári kormányzás idején történt, ami sajnos nem jelenti azt egyébként, hogy a nyugdíjasok jól élnének, sőt. És azt sem jelenti, hogy elégedettek lehetnénk akár csak mi, vagy akár most önök, vagy akár az ellenzék és a kormánypártok együtt, mert a nyugdíjasok helyzete a legnehezebb kérdés, a következő néhány esztendőre és abban még, ezzel az üggyel még jó néhány kormányzatnak reményeim szerint emberséges módon foglalkoznia kell majd.

Gyurcsány Ferenc: – Hát igen, ezért kell bevezetni a 13. havi nyugdíjat, jobb lett volna, hogyha korábban tesszük. Ezért kellett volna bevezetni a nyugdíjas inflációs kosarat, hogy az ő eltérő fogyasztási szerkezetük...

Orbán Viktor: – Ezt bevezettük.

Gyurcsány Ferenc: – MI vezettük be.

Orbán Viktor: – Miniszterelnök úr! Biztos ön ebben. Bocsánat, csak hogy ne maradjunk közöttünk félreértés.

Gyurcsány Ferenc: – Az a határozott emlékem, hogy mi, hogyha erről ellenkező határozott emléke van, arról a holnapi publicisztikák leírják, hogy ebben melyikünknek van igaza.

Orbán Viktor: – Nem tudom, hogy én bízhatok–e ebben? Ön bízhat benne, hogy én is bízhatok–e benne, abban nem vagyok biztos.

Gyurcsány Ferenc: – Szerintem, a Magyar Nemzet önnek fog igazat adni, majdnem független attól, amit ön mond.

Orbán Viktor: – Hát, azon gondolkodom, hogy dolgom–e a magyar újságíró társadalom bármelyik részét megvédeni a miniszterelnöki váddal szemben. Azt hiszem, talán nem. úgyhogy, ha megengedi erre nem is válaszolnék, méltatlan volna a Magyar Nemzethez, nagybetűvel írva annak minden tagját, csupán annyit szeretnék mondani, hogy nézzük akkor ezt meg. Én határozottan úgy emlékszem, de nem zárom ki, hogy önnek igaza lehet, mint hogyha Harragh Péter javaslata lett volna, hogy vezessünk be egy nyugdíjas inflációszámítást.

Gyurcsány Ferenc: – Meg fogjuk nézni és mások is meg fogják nézni helyettünk.

Orbán Viktor: – De mondok valamit. Lehet, hogy mi, lehet, hogy ön. De ez jó döntés.

>> Tovább

• 1. | • 2. | • 3. | • 4. | • 5.