A KKDSZ levele Bozóki Andrásnak

Tisztelt Miniszter Úr!

Minden bizonnyal joggal feltételezhetjük, hogy miniszteri teendőinek átadása során dr. Hiller István tájékoztatta miniszter urat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete közötti munkakapcsolatokról és a munkakapcsolatokat keretbe foglaló 2002. szeptember 25-i középtávú ágazati megállapodásról is. A NKÖM politikai, szakigazgatási vezetésével kialakított kapcsolatainkat június 1-jén a Művészetek Palotájában lezajlott értekezleten a KKDSZ részéről kedvezőnek értékeltük. Azt vélelmeztük – bár miniszter úr elfoglaltsága miatt még mindig nem tudott lehetőséget teremteni a szakszervezeti vezetőinkkel való találkozásra –, hogy a minisztérium változatlanul a KKDSZ-szel meglévő kapcsolatok érdemi fenntartásában érdekelt.

Augusztus 17-én, illetve az azt megelőző napokban azonban olyan információk jutottak el hozzánk, amelyek súlyos kétségeket támasztottak bennünk.

1. Elnökségünk megdöbbenéssel értesült a minisztérium fenntartásában működő kulturális intézményben dolgozó kollégáinktól az intézményi kört sújtó kötelező „maradványképzési” kötelezettség elrendeléséről. Természetesen szakszervezetünk is tudatában van az ország jelenlegi költségvetési helyzetével és a költségvetés egyensúlyi helyzetének javítására irányuló kormányzati feladatokkal. Ezen egyensúlyteremtésre irányuló intézkedések meghozatalának azonban ésszerűen ütemezetteknek, és a törvényben meghatározott feladat-ellátási kötelezettségeket nem veszélyetető mértékűnek kellene lenniük.

Szakszervezetünk a leghatározottabban tiltakozik a pénzügyi zárolásokkal kapcsolatosan életbe léptetett intézkedések arányai, megosztása és az előzetes érdekegyeztetés elmaradása miatt! Nem titkolhatjuk aggodalmunkat amiatt, hogy az általunk ismert költségvetési zárolások súlyosan veszélyeztetik munkavállalóink foglalkoztatási biztonságát, a kormány és szakszervezetek között megkötött 2005. évi bérmegállapodások teljesülését. Mindezzel párhuzamosan tiltakozunk amiatt az eszmei, erkölcsi és kulturális értékvesztés miatt is, amelyet ezek a forráselvonások az ország reprezentatív kulturális intézményeinek működésében okozhatnak.

2. Megdöbbenést váltott ki bennünk az a hír is, miszerint miniszter úr íróasztalán aláírásra vár a Nemzeti Kulturális Alapprogram átalakításáról szóló rendelettervezet.

Az NKA bárminemű átalakítása olyan jelentőségű kulturális politikai lépés, mely messze túlmutat a különféle kulturális területek finanszírozásához való hozzájáruláson. Különösen igaz ez a mostani esetben, hiszen ismereteink szerint az aláírásra váró rendelettervezet radikálisan kíván szakítani a közkulturális (közgyűjteményi és közművelődési) intézmények pályázati forrásokhoz való hozzáférésének eddigi gyakorlatával. Ez pedig az NKA szervezetén kívül senkinek sem lehet érdeke, hiszen ahogy a Nemzeti Fejlesztési Stratégiában is megfogalmazódik, kiemelt össztársadalmi érdek fűződik a népesség kulturális felemelkedéséhez. A közösségi értékközvetítő rendszerek újrateremtése, az ország mentális képességének megerősítése a helyi, a kistérségi, a regionális és országos kultúraközvetítő intézmények hatékony működése nélkül csak illúzió lehet.

A KKDSZ megengedhetetlennek tartja, hogy a szükséges társadalmi, szakmai egyeztetések nélkül miniszter úrhoz már aláírásra előkészítve kerülhessen ilyen jelentőségű tervezet.

3. Értetlenül fogadtuk azt is, miszerint a minisztérium a héten megküldte a Közszolgálati Kormánymegbízotti Hivatalba az Egységes közszolgálati törvény különös részének kialakításához szükséges kulturális normaszöveg javaslatát, melynek részét képezik mindazon közkulturális közszolgáltatási struktúrák és protokollok, melyek a KKDSZ tevékenységi köréhez tartozó munkavállalókat és intézményeket érintik. Természetesen a megküldött anyagot semmilyen formában nem kívánjuk jelen levelünk keretében minősíteni, hiszen azt úgy küldték meg Vadász János kormánymegbízott úrnak, hogy az abban foglaltakat nem volt módunk megismerni.

Tudjuk azt, hogy formálisan a megkötött középtávú megállapodásban felsorolt témakörök egyikéhez sem kapcsolható a fenti dokumentum, mégsem vitatható, hogy joggal tartjuk – úgy is, mint az Egységes közszolgálati törvény kezdeményezői – ezt a normajavaslatot a KKDSZ immanens érdek és tevékenységi körét érintő olyan anyagnak, amely a kulturális ágazat munkavállalóit érintő közvetlen hatásaival jelentőségében az 1997. évi CXL. törvénnyel vetekszik.

Szakszervezetünk a leghatározottabban úgy gondolja és annak tudatában tevékenykedik, hogy a magyar közkulturális intézményhálózat megőrzésében, fejlesztésében, az intézmények szakmai, működési feltételeinek, a szakmai kompetenciákon és feladatellátáson alapuló alkalmazotti kör foglalkoztatási viszonyainak és munkavégzés minőségének a kimunkálásában az ágazati minisztériumnak, a szakmai szervezeteknek és a munkavállaló érdekképviseletnek azonosak az érdekei.

Mindezek alapján a KKDSZ joggal és okkal várta és várja el az ágazati működéséért felelős minisztériumtól, hogy csak a szakszervezetünk érdemi véleményének kikérésével kerülhessen sor egy ilyen jelentőségű anyag elkészítésére, illetve megküldésére.

Tisztelt Miniszter Úr!

Szakszervezetünk Elnöksége a fenti ügyekben a Kulturális Ágazati Érdekegyeztető Tanács ügyrendjének 3.5.4 pontjára hivatkozással sürgős érdekegyeztetést kezdeményez, az alábbi napirendi pontokkal:

1. Tájékoztató a kulturális ágazatot érintő kötelező tartalékképzésre vonatkozó minisztériumi elképzelésekről.

2. A Nemzeti Kulturális Alapprogram szervezetének és működésének átalakítását célzó NKA-bizottsági előterjesztés megvitatása.

3. Az Egységes közszolgálati törvény normaszövegének különös részéhez elkészített NKÖM-javaslat tartalmi és formai egyeztetése.

Várjuk a minisztérium felelős képviselőjének javaslatát a KÁÉT időpontjának mielőbbi egyeztetése érdekében.

Budapest, 2005. augusztus 23.

Tisztelettel:

Fenyves Kornél s.k.