Kristóf Attila: Kiléptem a patakmederből azon tűnődve, miért jut az emberek eszébe mindenről Gyurcsány

Kristóf Attila: ....A következő pillanatban nosztalgiahullám borította be, felidézte a fél évszázad előtti időket, amikor a csopaki Séd valóságos édene volt a vízi világnak, gyönyörű békák, siklók, gőték, szitakötők, színes madarak birodalma, s mi az hogy, volt pióca is, az ember tíz percig álldogált a vízben, és máris szedhette le a lábikrájáról a legjobb minőségű harcsacsalit. Most azonban, legyintett szomorúan, a betonmederben élettelenül csordogál a víz. Nem akarja kedvemet szegni, de itt akkor találok piócát, amikor Gyurcsány bejelenti, hogy nem a magyar gazdaságot hallotta dübörögni, hanem a füle csengett.
Így aztán kiléptem a patakmederből azon tűnődve, miért jut az emberek eszébe mindenről Gyurcsány, s miért olyan nehéz manapság szép hazánkban piócát találni...

(Magyar Nemzet 2005. szeptember 3.)