Boros Imre: Vajon miként történhetett, hogy anélkül zajlott le a privatizáció, hogy a magyar gazdaság zászlóshajói (nagy cégek, bankok, biztosítók stb.) a tőzsdére kerültek volna, ahol a vételárat a piac alakította volna ki, különféle privatizációs értékelőbizottságok helyett? Miként lehetett a privatizációról mint sikerágazatról beszélni, amikor azt nem kísérték sikeres, a piac által elismert tőzsdei bevezetések? Mi az oka, hogy az elmúlt években nem volt számottevő az érdeklődés abban, hogy új cégeket is bevezessenek a tőzsdére, és nőjön a magyar gazdaság tőzsdei kapitalizációja, átláthatósága?
Mi volt az oka annak, hogy a tőzsde mint intézmény (rt.) is kikerült a hazai tulajdonosi körből, és többségében külföldi tulajdonú lett? Vajon mi járunk-e a tőzsdei globalizáció élvonalában, és mutatunk példát másoknak? A nemzetközi példák ugyanis arról tanúskodnak, hogy az egymást lenyelni óhajtó nemzetközi tőzsdék között óriási a pozícióharc, minthogy Amerikában sem ujjongott a Wall Street Journal attól az ötlettől, hogy az egyik olajipari világcég esetleg kínai többségi tulajdonba kerül. Talán föl kellene hívni a Wall Street Journal szerkesztőit, tessék ujjongani az ilyen ötletek hallatán, hiszen a globalizáció „trendi” dolog. De a londoni lapok sem rajonganának az ötletért, ha az ottani tőzsdét német vagy francia befektetők vennék meg.
(Magyar Nemzet, 2005. október 7.)
Vitézy Dávid
Vitézynek már az élelmiszerbolt is szúrja a szemét Puzsér kávézójának közelében
