Leminősíthetik a hitelintézetek Magyarországot

A napokban megjelent Magyarországgal foglalkozó Morgan Stanley elemzésben Oliver Weeks, a befektetési bank londoni szakértője hangsúlyosan foglalkozott a magyar devizaeladósodás állami és magánszektorbeli felfutásával és annak kockázataival.

A június-augusztusi periódusban a háztartások által felvett új hitelek 79 százaléka volt deviza-alapú, ezen belül is túlnyomó részben svájci frank-alapú. A lakossági devizahitel-felvételi láz már kissé csillapodni látszik az áprilisi csúcsot jelentő 369 százalékról (év/év): augusztusban már „csak” 270 százalékos volt az éves alapú növekedés. Weeks szerint a szeptemberi 750 millió eurós MOL kötvény-kibocsátással a magyar vállalati szektor elérhetett a devizaforrás-bevonási csúcsra, a trend hirtelen megfordulása pedig a forint árfolyamának stabilitását is komoly mértékben megrengetheti. Ennek irányába mutat az az egyre valószínűbb eset is, ha a Moody's leminősíti a forint-, illetve devizaadósságot.

A legutóbbi adatok szerint a lakossági fogyasztási hitelek 43 százaléka már deviza-alapú, ezen belül is 81 százalékot képvisel a svájci frank. A jelzáloghiteleknél 16százalék a deviza-alapú, ebből 88 százalék svájci frank-denominált. Az elemző szerint a lengyel példa azt vetíti előre, hogy a magyar devizahitelezés aránynövekedése még egy ideig tovább folytatódhat. Lengyelországban ugyanis a teljes háztartási hitelállományon belül 34 százalékos a deviza-arány, míg a jelzálog-kölcsönöknél ez 62 százalékot tesz ki.

A magyar devizahitelezés – korábbiaknál lassabb ütemű – felfutását a szakértő a rövid távú kamatok közötti különbséggel indokolja: míg egy svájci frank alapú jelzálog-hitel kb. 3,5 százalékos, illetve egy fogyasztási hitel 7,9 százalékos kamattal felvehető, addig egy forint alapú hasonló termékért kb. 9, illetve 20,6 százalékos éves kamatterhet kell fizetni.

Bár csak november vége felé válik ismertté a jövő évi államháztartási hiányfinanszírozási szerkezet, de a benyújtott költségvetés alapján azzal lehet számolni, hogy a nettó devizakötvény-kibocsátás 578 milliárd forintra csökkenhet az idei 658 milliárdról, míg a forintfinanszírozás 997 milliárd forintra emelkedik az idei 433 milliárdról (772 mrd Ft kötvény, 225 DKJ, szemben az idei 430, illetve 3 milliárdos kibocsátásokkal).

A Morgan Stanley szerint a folyó fizetési mérleg hiánya 2006-ban a GDP 8,5 százalékát teheti ki az idei 9 százalék körüli (valódi) deficit után.

A szakértő figyelmeztet: a külföldi finanszírozásra való ilyen mértékű magyar rászorulás nem fenntartható, emeli a hosszú távú gazdasági növekedési, illetve a stabilitási kockázatokat. Egyelőre azonban még erős a külföldiek finanszírozási hajlama, ez azonban ha csökken, az egyre magasabb hozamszintet, illetve leértékelődő forintot eredményez majd.

Weeks szerint a 2010-es euró-bevezetési céldátum gyakorlatilag elúszott, ez azonban nem szabad, hogy bármiféle meglepetést is okozzon a piacon. Ennek ellenére megjegyzi, hogy egy viszonylag fontos horgony tűnt így el a magyar gazdasági folyamatok horizontjáról.

Bár az S&P a közelmúltban megerősítette a magyar forintban, illetve devizában denominált államadósság „A-” besorolását, ugyanakkor Weeks szerint túlságosan megelőlegezett bizalmat jelent a Moody's részéről a jelenleg érvényes minősítése (A1). Ez az S&P, illetve a Fitch besorolásánál két fokozottal magasabbnak felel meg. A Moody's már közel 3 éve nem változott a besoroláson, mely „egyre inkább érik”.

Az elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy a magánnyugdíjpénztári korrekció elszámolása nélkül a magyar bruttó adósság 2004 végén már meghaladta a GDP 60 százalékát, míg a bruttó külső adósságállomány a GDP 75 százalékát teszi ki és gyors ütemben emelkedik. A svájci frankban való eladósodás lehet, hogy költséges választásnak bizonyul – zárul sokatmondóan a Morgan Stanley elemzése.