Tanulmányait szülővárosában, Debrecenben végezte a Dóczi Leánynevelő Intézetben. Latin-magyar-történelem szakos diplomáját is a cívisvárosban szerezte, a Tisza István Tudományegyetemen.
1940-től középiskolában tanított Hódmezővásárhelyen és Debrecenben, majd 1945-től filmügyi referensként a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott. Első versei a debreceni Magyarok című folyóiratban jelentek meg. Ebből vált ki az Újhold, melynek körét a Nyugat hagyományait folytató polgári írók (köztük Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Rába György, Somlyó György) alkották – itt találkozott férjével, Szobotka Tiborral is.
1949-ben Révai József utasítására visszavonták tőle a magyar írókat támogató magánalapítvány Baumgarten-díját, állásából elbocsátották. Könyvei 1949-1958 között nem jelenhettek meg. (Ebben az időben általános iskolai tanár volt.) 1959-től már az asztalfióknak szánt műveit is kiadták, s József Attila-díjat kapott. A szélesebb körű ismertséget az 1958-as Freskó és az 1959-ben megjelent Az őz című regényei hozták meg számára. 1959-től szabadfoglalkozású íróvá vált.
1978-ban kapta meg a Kossuth-díjat, 1992-ben a Magyar Köztársaság Középkeresztjét, 1997-ban a Magyar Köztársaság Középkeresztje a Csillaggal érdemrendet, majd 2001-ben a Corvin-lánccal ismerték el munkásságát.
Egy monográfia szerint 45 kötete jelent meg – regény, vers, esszé, tanulmány, dráma, úti jegyzet, meseregény –, ő a legtöbbet fordított magyar írónő (művet a világnyelvenken kívül többek közt grúzra, észtre, bolgárra is lefordították). Több alkotásából rádiójáték, tévéfilm készült.
„Szabó Magda művei révén nemzedékek sorának mutatott követendő példát, és olvasók millióival szerettette meg a magyar irodalmat. Reméljük, hogy erkölcsi tartása még hosszú évekig szolgál majd például számunkra” – írja köszöntő táviratában a Fidesz elnöksége, további jó egészséget és újabb sikereket kívánva a magyar irodalom élő klasszikusának.
ukrajna
Nem tudott magyarázattal szolgálni a magyar férfi halálára az ukrán nagykövet
