Csite András: A gondolat, hogy Gyurcsány posztkommunista Dugovics Tituszként magával rántja a mélybe a harmadik köztársaságot, napokkal ezelőtt tolult agyamba, mikor a XII. kerületi második világháborús emlékmű avatásán emberek ezrei álltak védőpajzsot a turulszobor körül, s mikor ugyanezeknek az embereknek egy jó része hangos nemtetszéssel tanácsolta el a szobor tövéből a szabad demokrata képviselőket. A történet már régen nem a szoborról szól, hisz turulmadarakkal tele van az ország, hanem a napjainkat meghatározó hideg polgárháborúról. A turulvita ennek egy fejezete, mely csöppben ott bújik meg a közállapotainkra jellemző egész. A polgárháború. Hisz mi egyéb lehetne az, mint hideg polgárháború, mikor több ezer ember, választott képviselőikkel az élen, megemlékezni kíván a világégés áldozatairól, s akkor jó páran – úgymond a másik oldalról – veszik maguknak a bátorságot, és lenácizzák a szoboremelőket. Ha a turul zsarnoki jelkép, akkor az azt fölállítók a zsarnokság hívei, s ha ez így van, akkor nincs helyük a köztársaság ügyeiben részt venni méltók között, kívül vannak a figyelemre méltó véleményt nyilvánítók körén. Szélsőségesek, korunk divatos fogalmával szólva. Ám a hiba itt, e ponton világlik ki a szélsőségességet kiáltók érvelésében, mert azon túl, hogy tévednek az ősi jelkép jelentését illetően, egy amúgy is fölheccelt embersereget próbálnak napjaink inkvizíciós ítélőszéke elé állítani, megbélyegezni, kiűzni a normálisok köréből és nyilvános bűnbánatra szorítani. De egy fél országot, fél nemzetet nem lehet szégyenpadra ültetni, nem lehet kizárni, nem lehet ilyen-olyan divatos eszméknek megfelelően átnevelni. Főleg nem akkor, amikor ehhez eszköz is alig akad, hisz a jogállami intézmények még úgy-ahogy működnek az országban, s a véleménynyilvánítás szabadsága is biztosított, igaz, gazdasági korlátokkal megzabolázva.
(Magyar Nemzet, 2005. november 4.)
Szijjártó Péter: Ismét berendeltük Ukrajna nagykövetét
