József Attila versei franciául az év legjelentősebb kötete

Az év legjelentősebb versköteteként mutatja be József Attila Aimez-moi (Szeressetek engem) című franciául megjelent összes versét a L’Express című folyóirat legfrissebb számában.

Kassai György és Jean-Pierre Sicre szerkesztésével a Phébus Kiadó gondozásában október 15-től kapható a francia könyvesboltokban a 704 oldalas kötet, amelynek borítóján Korda Vince a költőről 1927-ben rajzolt portréja látható.

Olivier Le Naire József Attila-idézetekkel illusztrált írásában a magyar Rimbaud-ként mutatja be a „meteort, aki a múlt század elején bevilágította a magyar irodalom egét„. A cikkíró hangsúlyozza, hogy bár József Attilának jelentek meg versei franciául, és jelentős francia írók és költők – köztük Cocteau, Eluard, Guillevic, Vercors, Seghers, Cayrol – voltak csodálói, a francia nagyközönség számára mindmáig ismeretlen maradt művészete.

„A világ igazságtalansága és aljasságai ellen állandóan lázadó nagy költő megható, spontán és nagyon önéletrajzi munkásságának” megértéséhez az elemző elengedhetetlennek tartja József Attila életének megismerését, amely Jean Rousselot 1957-ben írt, ötvenoldalas tanulmányával egyetemben részletesen olvasható a kötetben. Ebből a folyóirat József Attila többszöri öngyilkossági kísérleteit emeli ki.

A kritikus megemlíti, hogy a „Rimbaud-hoz hasonlóan provokatív, gúnyolódó, sértődékeny, koraérett és túlérzékeny„ József Attila már 17 évesen feltűnt a Szépség koldusa című Baudelaire-i hatásokat mutató első kötetével, és Villon csodálójaként elátkozott léleknek tartotta magát, korai halálról álmodozott. Bécsi és párizsi tartózkodása után Magyarországra hazatérve „flörtölt a politikával, a pszchioanalízissel és a nőkkel, de mindez ahelyett, hogy meggyógyította volna, inkább csak súlyosbította lelki állapotát” – írja Le Naire.

Hozzáteszi: József Attila „felkavaró, humanista és egyetemes művészetét„ halála után a Magyar Kommunista Párt megpróbálta kisajátítani, de a költő halálában is ellenállt mindenféle beskatulyázásnak és diktatúrának: „Egyszerre lángoló és reménytelen, realista és szürrealista, elkötelezett és szabad, bukolikus és városias, kötött vagy szabad versben írt költeményei mindenféle műfajt kipróbáltak, mindenféle témát feldolgoztak, de csakis hozzá tartoznak. Legfőképpen a legszebbek, amelyeket rövid élete végén írt”.

József Attila költeményeinek francia fordításait a kilencvenes évek óta gyűjtötte a Párizsban élő Kassai György, de a kötetben megjelent művek alig negyede létezett franciául, a többit a műfordító-szerkesztő ültette át francia nyelvre. A kritikus véleménye szerint a zenei munkásság úgy olvasható franciául, mintha Bartók zenéjét adnák elő. Kassai és Sicre „a legjobb szövegeket válogatta össze és gazdag jegyzettekkel látta el, amelyek rávilágítanak a költő ellentmondásaira, bonyolultságára, örök szeretethiányban fogant árvagyerek-törékenységére„.

„Ha idén és (és jövőre is) csak egy verskötetet olvasnának, jól jegyezzék meg ezt a nevet: József Attila!” – írja a L’Express kritikusa.
(radio.hu)