Der Standard (derstandard.at)
A balliberális osztrák napilap a januárban kezdődő osztrák EU-elnökség belpolitikai hatásaival foglalkozik. Ausztriában a közvélemény-kutatások szerint a legnagyobb az unióval kapcsolatos szkepszis. A legutóbbi Eurobarometer-elemzés megsemmisítő képet nyújt: csak minden negyedik megkérdezettnek van „kedvező EU-képe”, ami összehasonlítva a 44 százalékos uniós átlaggal, több mint elgondolkodtató. Az alpesi köztársaság lakóinak alig harmada tartja hazája EU-tagságát „jó dolognak”, miközben a huszonötök megkérdezettjeinek fele adott igenlő választ erre a kérdésre. Az osztrákok az utolsók abban is, hogy alig 29 százalékuk támogatja az unió további kibővítését.
A kormány számára vitathatatlan a csábítás, hogy a „belpolitikai békére” és a jó gazdasági adatokra hivatkozva uralja a politikai színpadot. A nemzetközi színpadon mint „tisztességes közvetítő” lépne fel, és Wolfgang Schüssel kancellárt mint a „kiegyezés és közvetítés mesterét” állítja középpontba. Nagy a csábítás, hogy a bal- és jobboldali ellenzék populista retorikával az EU-ellenes hangulatot kihasználja, és polgárok költségek növekedésére vonatkozó félelmeire rátegyenek még egy lapáttal. A szakszervezetek és munkáskamarák ezt az utat választották, ezt jelzik az Alpok–Adria térségben tervezett tiltakozó rendezvények, melyekkel az uniós munkaügyi és szociális miniszterek január 19–21-i villachi találkozóját kívánják köszönteni.
Schüssel és külügyminisztere, Ursula Plassnik ismételten óvott az uniós elnökséggel kapcsolatos „túlzott várakozásoktól”, s az osztrák EU-befizetések emelését már a legutóbbi csúcstalálkozó előtt bejelentették.
Az európai integráció kényes kérdéseiben olyan ellentétek, mint a katolikus „ÖVP-főnök” Schüssel és a szocialista Gyurcsány Ferenc, azonos hullámhosszon mozognak, miközben politikai ellenfeleik, a Kreisky-örökösök, illetve a jobboldali konzervatív Orbán Viktor populista és protekcionista hangokat ütnek meg – írja a lap. A közelmúltban Bécsben 1918 óta először megtartott közös kormányülés szintén egy reménysugár. A történelmi összekapcsolódás és a határon túlnyúló közös nemzeti érdekek nemegyszer bizonyultak erősebbnek, mint a politikai és ideológiai választóvonalak.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A balliberális német napilap arról számol be, hogy Dániában az őslakosok és a mozlimok közötti feszültség immár „hisztérikus” méreteket öltött. A Politikenben, az ország nagy liberális napilapjában tizenkét neves író közös nyilatkozata jelent meg. A dán értelmiségiek azért ragadtak tollat, hogy elmondják lesújtó véleményüket az országukban uralkodó politikai klímáról. Ebben a szerzők kifejezik nemtetszésüket amiatt a hang miatt, ahogyan a bulvársajtó és a Dán Néppárt az integráció kérdésével foglalkozik. A külföldiek integrációjáról folytatott vitákat demagógok uralják, akik a véleményszabadság leple alatt nem tesznek mást, mint gyűlöletet keltenek a többség és a bevándorolt muzulmán kisebbség között – írják, hozzátéve: a kormány pedig elvégzi a maradék munkát a diszkriminációs törvényeivel. (Minden bevándorló számára kötelezővé kívánják tenni az esküt a „dán értékekre”.)
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilap vezércikke a francia integrációs politika problémáiról szól. Nem tekinthető véletlennek, hogy ez a vita olyan kiemelkedő érdeklődést váltott ki Németországban. A francia demokrácia különlegességei közé tartozik, hogy szívesen engednek át a parlamentnek olyan témákat, melyekkel sem az elnök, sem a kormány nem mer foglalkozni. A gyarmati örökségről hozott törvénnyel a polgári tábor két választói csoport szimpátiáját kívánták elnyerni, de a terv nem sikerült.
A többségi jobboldali polgári erők törvénye, mely a francia telepesek és bennszülött segítőik gyarmati teljesítményét, mindenekelőtt az algériai segéderőket („harkik”) volt hivatva elismerni, elfogadásakor nem váltott ki semmilyen reakciót a baloldali ellenzékből. A jogszabályt a dél-franciaországi képviselők kezdeményezték, akiknek választó körzeteikben a „fekete lábúak”, akik Algéria függetlensége után családostól az anyaországba települtek, komoly politikai tényezőt jelentenek. A „harkik” szervezetei a veteránügyi miniszter, Mekachera vezetésével szintén támogatták a jogszabály elfogadását.
Döbbenettel szimatoltak a tengerentúli franciák lobbicsoportjai a törvényben egy, a rabszolgaságot utólag igazolni kívánó kísérletet. A szocialisták legalább a törvény 4. paragrafusának törlését követelték. Ez írja elő, hogy az állami iskolákban ki kell emelni „a francia tengerentúli jelenlét, különösen az észak-afrikai pozitív szerepét”. A gettólázadások utáni felfokozott légkörben De Villepin és Chirac megtagadta a saját parlamenti frakcióját. Chirac a törvényt fenntartások nélkül kihirdette. Most a franciák kénytelenek a bizottsággal megbarátkozni, mely valamikor majd tisztázni fogja, mikén kíván Franciaország gyarmati örökségéhez viszonyulni.
A vitát tovább élezik a korábbi gyarmati népek leszármazottainak érdekcsoportjai. A látszólag a gyarmati múltról szóló vita mögött az a kísérlet húzódik meg, hogy újra meghatározzák a francia társadalom szövetében betöltött szerepüket. A gyarmatosítás idején elkövetett bűnöket ébren tartják, hogy érvényre juttassák a „kárpótlásra vonatkozó igényüket”. Az elővárosok lázongásai növelték a nyomást, hogy az elnöki beszédben megidézett, bevándorlói hátterű „köztársaság lányai és fiai” jobb beilleszkedési és felemelkedési lehetőségeket kapjanak. Chirac rendszeresen a gyarmatosítás áldozatainak ügyvédjeként ünnepeltette magát; de most ő is tanácstalan, miként viszonyuljon a véget nem érő bocsánatkérési követelésekhez.
Az integrációs probléma és a gyarmati múlttal kapcsolatos vita szinte kibogozhatatlanul összegabalyodott: A bevándorlók több mint fele az egykori gyarmatokról származik. A jövőbe vetett pillantás Chiracot megakadályozza, hogy a 2007-es elnökválasztás előtt a republikánus integrációs modellt kvótákkal vagy más támogatási programokkal megkérdőjelezze. Ezért kerülik meg a nyilvános viták a történelem feldolgozását.
origo.hu
Kocsis Máté: Magyar Péter azokat is megveti, akik kritikátlanul tolják a szekerét
