Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban Holger Kreitling nem kevés malíciával kommentálja, hogy a U2 énekesét, Bonót a Time magazin az év emberévé választotta.
Az eredetileg Paul David Hewson névre hallgató énekes azzal érdemelte ki az elismerést, hogy keményen küzdött az afrikai államok adósságának eltörléséért és a fekete kontinens segélyezéséért, ő testesíti meg a balliberális tiszta lelkiismeretet a tömegkompatibilis popkultúrában. Bono találkozik Kofi Annannal, Tony Blairrel, Jacques Chirac-kal, Bill Clintonnal és a pápával, mindig úgy, mint a nép hangja. Bono megdicsérte Gerhard Schrödert és keményen bírálta az Egyesült Államokat, amivel nem igazán lehet róla elmondani, hogy nagyon eltért volna a főcsapás iránytól, vagy különösebben eredeti lenne, amiből viszont a U2 zenéjére lehet néhány következtetést levonni.
Rock-pátoszból, a transzban gyökerező gesztusokból és sztárjainak a hatalmasok elleni lázadásából él. Paul Theroux amerikai író Bono aktivitását a múlt héten a New York Timesban agyagba döngölte. Szerinte az énekes „egy őrült nevű, túlfizetett és félművelt ír rocksztár, aki cowboy kalapot” hord. Csak hangerejének köszönheti, hogy Afrika problémáira vonatkozó javaslatait komolyan veszik.
Számos prominens személyiség – Brad Pitt és Angelina Jolie etiópiai aktivitása esetében Theroux Tarzanra és Jane asszociált – hajlamos arra, hogy saját imázsát komolyabban vegye a valóságosnál. „Úgy tűnik Afrika sorsa az, hogy az üres szavak, nyilvános gesztusok színpada legyen.” Adósságok elengedése, fejlesztési segélyek és adományok nem csak további válságokba vezetik Afrikát – ezt az állítást közgazdászok sokasága vallja –, mely azonban nem tudatosítható olyan gigantikus koncertekkel, mint a Live8.
Kétségtelen az is, hogy Bono politikai aktivitása hasznos a U2-nak. A közelmúltban hozták nyilvánosságra a számokat: 2005-ban a U2, mint a legeredményesebb túrázó együttes 216 millió eurót keresett, s már évek óta a legjobban kereső együttes a világon. Ezen a területen sem naiv Bono, az állandó médiajelenlét természetesen marketinglehetőséget is jelent, és szárnyakat ad a kuncsaftjainak.
Bono azt csinálja a politikában, amit a zenében tanult, egyszerű receptekkel hatalmas hatást kelt. A rockcsillagok jetset létét összeolvasztotta a globális politikai vezető képével. Ezt akár jetset-politikának is lehet nevezni. S az elnök és a kancellár szívesen ragadja meg az alkalmat, hiszen ők olyan választói rétegeket reprezentálnak, akiket másként nehezen érhetnének el. Hogy ezen hatások eredőjeként ténylegesen politikai nyomás jön létre, mint Bono az adósság elengedés kapcsán a G8-as csúcson Edinburghban hangoztatta, az kérdéses. Mindenesetre jól néz ki.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilap Libanon nem kívánja Hamadit kiadni című írásában foglalkozik az elrabolt német régésznő szabadon bocsátásának utójátékaival.
Libanon elutasította, hogy az egykori Hezbollah harcost, Mohammed Ali Hamadit kiadja az Egyesült Államoknak. Hamadit repülőgép-eltérítésért és gyilkosságért ítélték el, és a napokban engedték szabadon egy német börtönből. Az Egyesült Államok bírálta szerdán, hogy Hamadit a német hatóságok nem egyenesen az amerikaiaknak adták ki. Washington most Libanontól követeli az exterrorista kiadatását, mert az Egyesült Államokban is el kívánják ítélni.
Hamadit az Egyesült Államokban egy amerikai állampolgár, Robert Dean Stethem 1985-ös megöléséért kívánják bíróság elé állítani, Németországban életfogytiglanra ítélték. Múlt heti szabadon bocsátására 19 évnyi raboskodás után került sor. A német hatóságok elengedték annak ellenére, hogy tisztában voltak az amerikai szervek érdeklődésével. Az üggyel kapcsolatban a washingtoni külügyminisztérium mindent el fog követni, hogy Hamadit amerikai bíróság elé állítsák. Ezt azonban megnehezíti, hogy az Egyesült Államoknak nincs kiadatási egyezménye Libanonnal.
Az igazságszolgáltatás és a berlini kormány határozottan tagadta azokat a híreszteléseket, hogy kapcsolat lenne Hamadi szabadon bocsátása és a német régésznő Susanne Osthoff viszonylag gyors kiszabadulása között. Osthoff néhány nappal Hamadi elengedése után nyerte vissza szabadságát.
Diplomáciai körökből kiszivárgott, hogy Hamadi szabadon bocsátása megterhelheti a német-amerikai kapcsolatokat. A Hezbollah Washington szerint támogatja az iraki fegyveres ellenállást.
Die Zeit (zeit.de)
A baloldali értelmiségi hetilapban az ismert párizsi rendező, Benjamin Korn Azért hanyatlik az egykori világhatalom csillaga, mert görcsösen ragaszkodik illúzióihoz című hosszú esszéjében elemzi Franciaország hanyatlásának okait, melyet a múlttal való szembenézés hiányában vél megtalálni. Korn Franciaországot, mint a nemet mondók hazájának írja le, ahonnan már a szakácsok is kivándorolnak.
A francia politikának a második világháború óta, a gyarmatbirodalom összeomlása óta súlyos gondokat okoz a valóság tudomásulvétele. Pontosan szólva a határnap az a feledhetetlen 1944. augusztus 25-e, amikor de Gaulle négy nappal a szövetségesek előtt bemasírozott Párizsba és elhitette a franciákkal, hogy ők, a régi világhatalom végül is hősi küzdelemben mégis megnyerték a világháborút... A háborús vereség tagadása pszichikai katasztrófa volt Franciaország számára, melynek következményei ma is érzékelhetőek. Többek között abban az általános katasztrófa hangulatban, mely Franciaországra telepedett, s melyre az Európában máshol is jelen lévő szociális problémák egyszerű felsorolása nem ad kielégítő választ.
origo.hu
Köszönetet mond a 20 éves Lidl Magyarország
