Tanka Endre: Az Európai Unió kétarcúsága

Tanka Endre: Az EU kétarcúsága, a centrum és a periféria tőkeérdekeknek alávetett szembeállítása, a keleti térséget sújtó kettős mérce, így mezőgazdaságuk elsorvasztása, gazdáik másod- vagy negyedrendű polgárként kezelése stb. már a keletiek közös sorsa, amely azonban túlélhető. Nem így a földkérdés. Az EU – hallgatólag, polgárait meg sem kérdezve – a kétféle jogalapot, a földre az állam önrendelkezését, másfelől annak kizárását a birodalom tartópillérének szánta. Jogilag ez szilárd, végleges és átlátható alapállás: a tizenötök földjüknél nem vetik magukat alá az RSZ 56. cikkének, mert a rendezésnek nincs visszamenő hatálya, amúgy is az EU beavatkozását földviszonyaikból alkotmányosan kizárták. Emellett minden állam egyénileg szerződik az unióval (lásd a 2004-ben belépett, parányi Málta szuverenitása megőrzését), így a tizenötöknek semmi közük hozzá, hogy a keleti belépők lemondtak szuverenitásukról. A kettősség azonban a földügyben a jogegyenlőség feladását és az alapérdekek olyan ütközését intézményesíti, amit az EU rendszere – megfelelő kiigazítások nélkül – még középtávon sem viselhet el. Hogy is jöhetne szóba – legalább együttélési minimumként – a szolidaritás, az együtt, egymásért lejáratott szólama, miközben az EU gazdag országai (amelyek közül 1945 előtt néhány a világ gyarmatbirodalmának 80 százalékát uralta) megőrzik földjükre a nemzetállami szuverenitást, hogy tőkéseik az attól megfosztott, gazdaságilag tönkretett keleti tagállamokat – földjük megszerzésével is – gyarmati sorba taszítsák?
Ha 2006 a hazai politikában a változások éve lesz, úgy a társadalmi cselekvésnek elsőként itt, a föld- és génügyben kell intézményi megoldást találni. A politikai döntéshozót pedig annak nemzeti érdekű érvényesítésére kényszeríteni.

(Magyar Nemzet, 2006. január 17.)