A kőkemény balhátvéd 439 hivatalos mérkőzést játszott az FTC (ÉDOSZ, Kinizsi) első csapatában. Tagja volt az 1963-ban és 1964-ben bajnokságot, 1958-ban Magyar Kupát, 1965-ben Vásárvárosok Kupáját nyert együttesnek, aktív sportpályafutása befejeztével pedig 1970-ben, majd 1973-78 között az első csapat edzője volt, és irányításával az FTC 1976-ban bajnokságot nyert.
Dalnoki Jenő balhátvédként 1952 és 1961 között 14 válogatott mérkőzésen szerepelt. Tagja volt az 1952. évi olimpiai tornán aranyérmet nyert magyar együttesnek. A zöld-fehérek kemény, határozott játékáról közismert hátvédjét jó rúgótechnika és kielégítő fejjáték jellemezte. Kisebb gyorsaságát pontos helyezkedéssel, szoros emberfogással igyekezett pótolni. Bajnoki pályafutásával ellentétben – elég sok időt töltött „tétlenül„ többszöri eltiltása miatt – válogatott találkozón egyszer sem állították ki. A címeres mezben magatartása és küzdőszelleme kifogástalan volt. A játékra összpontosított. Ennek eredményeként többnyire átlagon felüli teljesítményt nyújtott.
A napokban agyérgörcs miatt kellett befeküdnie a Honvéd kórházba, de az orvosok már nem tudtak segíteni rajta. Dalnoki Jenő temetéséről később intézkednek.
(nb1.hu, hír TV, ftc.hu)
origo.hu
Menczer Tamás: Elszólták magukat, blöff az egész Tisza
