Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilap az osztrák fővárosban tegnap Koszovó jövőjéről megkezdett tárgyalásokkal foglalkozik. A cikk szerzője szerint minden az ideiglenesség hangulatát árasztja.
Hétfőn kezdődtek Bécsben a közvetlen szerb-albán tárgyalások Koszovó tartomány jövőjéről. Magabiztosan nyilatkozott Lutfi Haziri, a koszovói-albán delegáció vezetője. „A függetlenség meglesz” – nyilatkozta a miniszter. A szerb delegációt vezető Szlobodan Samardzsics ezzel szemben nem vár belátható időn belül gyors eredményt a túlnyomó többségében albánok lakta tartomány nemzetközi jogi státusáról. Az ENSZ főtárgyalója, a finn Martti Ahtisaari és osztrák helyettese Albert Rohan szoros egyeztetésben az úgynevezett balkáni kontaktuscsoporttal (Egyesült Államok, Oroszország, Németország, Franciaország, Nagy Britannia, Olaszország) kíván közvetíteni.
De pontosan a függetlenség közhelyes kérdése az, amit a szerb kormány továbbra is hivatalosan elutasít, így a tárgyalásokon hivatalosan zárójelbe teszik a problémát. Bécsben úgy tartják: először a lehetőség szerint a koszovói szuverenitás minél több gyakorlati kérdését kívánnák tisztázni. Így előbb a decentralizációról kívánnak tárgyalni, ami a Koszovóban megmaradó kisebbségek számára rendkívül fontos. A kontakt csoport államainak szándékai szerint a koszovói önkormányzatokat a lehető legszélesebb jogkörökkel kellene ellátni, ezzel a nem albán nemzetiségű közösségek a legmesszebbre menően önállóan irányíthatnák magukat.
Ez a szabályozás mindenekelőtt az albán elüldözési nyomás ellenére helyükön maradó szerbek számára lenne különösen fontos – hiszen még mindig ők alkotják a tartomány lakosságának hat-hét százalékát. Számukra a szerb kormány olyan átfogó autonómia jogokat követel, melyeket saját uralma alatt álló területeken – délen az albánoknak, északon a magyaroknak – sem ad meg.
Belgrád Koszovó etnikai alapú átszabását is követeli, hogy ezáltal szerb többségű községeket hozzanak létre, s így oszlassák el a gyorsan növekvő számú albánnal kapcsolatos szerb félelmeket. Ezen túl az így létrehozott szerb önkormányzatokat megilletné a szoros egymás közötti összefogás joga is. Ezen követeléseiben a szerb kormány számíthat a kontakt csoport támogatására is, hiszen az átfogó kisebbségi jogok nélkül Koszovó hosszabb vagy rövidebb idő múlva egynemzetiségű miniállammá válna.
A bécsi tárgyalásokon ezért komoly nyomás nehezedik az albán delegációra, hogy védzáradékot, vagy egyéb garanciákat vegyen fel a kidolgozandó új koszovói alkotmányba, mellyel a kisebbségek hasonló módon mint, Bosznia-Hercegovinában „létfontosságú” érdekeit érintő kérdésekben vétójoggal rendelkeznének.
Vitatott ugyanakkor e szerb többségű önkormányzatok és Belgrád viszonya, hiszen az ENSZ közvetítőknek nincs ellenvetésük az önkormányzatok gyakorlati együttműködése és egyes esetekben a koszovói szerbek belgrádi pénzügyi támogatása ellen (pl. kórházak és iskolák esetében). Albert Rohan szerint az együttműködés átléphetetlen vörös vonalát az állami tekintély gyakorlása jelenti. „Megosztott autoritás” nem létezhet Koszovóban.
Amennyiben a Szerbia által finanszírozott szerb enklávék egy koszovói párhuzamos állammá alakulnának, az első lépés lenne a tartomány megosztása felé, óvnak az albán többség képviselői is. Ez Koszovóban kétséges boszniai modellhez hasonló szerb „entitások” létrejöttét jelentené.
A konzervatív napilapban Georg Bannas Merkel: A keresztény emberkép marad az ideál címmel foglalja össze a CDU értékeiről összehívott párkongresszuson elmondott elnöki beszédet. Ebben Angela Merkel kiemelte a szolidaritás fogalmát, azt az egyik „legfontosabb patrióta képességnek” nevezte. Egyúttal a szolidaritást olyan, a kereszténydemokraták számára alapvető értékek közé emelte, mint a szabadság vagy az igazságosság.
A lakosság Európa-ellenes szkepszisét nem lehet felszámolni pusztán az arra történő utalással, hogy az európai egység garantálta a békét. A szociális piacgazdaság fogalma már szintén nem áll minden vita felett, a gazdasági rendet, tekintettel a globalizációra és annak következményeire, már szintén nem tekintik a biztonság és jólét garanciájának. Éppen ezért beszél az „új szociális piacgazdaságról” – mondotta Angela Merkel felszólalásában. Az ideál a CDU számára továbbra is a keresztény emberkép marad.
A CDU új programjának is tartalmaznia kell a keresztény-szociális, liberális és konzervatív elemeket. A kancellár-asszony egyúttal amellett érvelt, hogy Izrael létjogát vegyék fel a CDU programjába.
Merkel úgy fogalmazott: „ha a szolidaritás nem létezik már és nem marad meghatározó elv, akkor nincs többé nemzeti összetartozás sem”. „S ezért nyer kiemelt jelentőséget a szolidaritás” – folytatta. „Nekünk ama országnak kell maradnunk, ahol megélik a szolidaritást az anyagi előnyökre vonatkozó azonnali kérdések nélkül”, figyelmeztetett Merkel az úgynevezett „kis kongresszus” 80 küldötte és több száz meghívott vendége előtt. „A szolidaritási képesség talán az egyik legfontosabb patrióta adottság” – jelentette ki.
Merkel beszédével kezdődött a CDU majd két évesre tervezett pártprogramvitája a gazdaság, a szakszervezetek, az egyházak, a tudomány és más meghatározó társadalmi csoportok képviselőivel. Ronald Pofalla, az újonnan megválasztott CDU pártfőtitkár 2007 végéig egy lényegesen átdolgozott alapprogramot kíván letenni az asztalra. Többek között e módon kívánja a CDU arculatát jobban megjeleníteni a nagykoalíción belül. Mindenekelőtt a családpolitika, a szociális rendszerek, a gazdaság, a munkaerőpiac és a bevándorlás kérdésben kívánják az érvényben lévő 1994-es alapprogramot átdolgozni.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív napilap Susanne Simon Milliós üzlet a háborús bűnösökkel című cikkében tudósít a szerb hatóságok és a körözött Mladics és Karadzsics közötti állítólagos kapcsolatokról.
A szerb katonai hírszerzésnél, melynél Zoran Stankovics honvédelmi miniszter vizsgálatot rendelt el, lapinformációk szerint 50 személy védte Mladicsot az elmúlt tíz esztendőben külföldi üldözőitől.
A szerb hírszerzés (BIA) embereiből még mindig számosan dolgoznak egykori főnöküknek, az időközben Hágában megvádolt és Belgrádban perére váró Jovica Stanisicsnek. Stanisics a hírek szerint közetlen kapcsolatban áll Mladiccsal, és az ő megbízásából tárgyal a volt tábornok kiadásának feltételeiről.
Állítólag Ratko Mladics és Radovan Karadzics öt-öt millió eurót követel azért, hogy feladja magát. Belgrádban azt beszélik, hogy Stanisics már egy évvel ezelőtt is néhány millió eurót kapott a szerb kormánytól, ezt követően nagy számban adtak át szerb háborús bűnösöket az ENSZ bíróságnak.
