Seszták Ágnes: Mitől élnénk jobban?

Seszták Ágnes: Mitől élnénk jobban, amikor a megválasztott kormány miniszterelnökéről öt perc múlva kiderült, hogy D–209-es fedőnéven titkos ügynök volt? Lemondása után egy gátlástalanul nyomuló KISZ-vezért kaptunk a nyakunkba, akinek milliárdossá válását kommunista családi klánja egyengette, meg a törvény engedte lyukak, melyek ha nem is büntethetők, de mélyen erkölcstelenek.
Mitől élnénk jobban, amikor a szocialisták és a liberálisok arra játszanak, hogy az ország polgárai ne csak megosztottak legyenek, de gyűlöljék is egymást. Ennek eredményeként Magyarországon nincs közélet, nincs irodalmi élet, nincsenek viták, rendre elmaradnak a múltat tisztázó beszélgetések, a köznépnek fogalma sincs arról, hogy merre tart az ország szekere. Az elmúlt négy év azzal telt, hogy az emberekkel meggyűlöltessék egymást, a politikát, a demokráciát, a többpártrendszert, utóbb már nem is titkolva egy szűk érdekkör diktatúrára ácsingózását. Mitől élnénk jobban, amikor még a Győzike- és Anettka-fanoknak is feltűnik, hogy K&H-ügy nincs, Kulcsár Attila fantom, Gyurcsányi úrról nem tudják kideríteni, hogy kicsoda, és a sok milliárd forint nem az országot uraló maffiózók zsebében landolt, hanem Gyuszi taxis nejlonzacskójában olvadt el. Mitől élnénk jobban, amikor a szemünk láttára omlik össze az oktatás? Buktatni tilos, a memoriter felesleges, jövőre limitálják a tankönyvi szavakat, mondjuk erre: megcsináltuk.

(Magyar Nemzet, 2006. február 27.)