„Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Vagy ha mégis, az új bor szétveti a tömlőket, a bor kiömlik, a tömlők pedig tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való” – tolmácsolja Jézus szavait Lukács evangélista a Bibliában. A Nemzeti Pedagógus Műhely február 24–26. között rendezte meg Új bort új tömlőbe címmel immár nyolcadik, külföldi meghívottakat is felvonultató konferenciáját.
Korábbi rendezvényeiken megvizsgálták az emberi erőforrások válságára utaló jeleket, elemezték egyéni és közösségi létünk kérdéseit. A legutóbbi konferencia (Látlelet az ifjúságról 2005.) jórészt arról szólt, hogy az ifjúság nevelését, oktatását az emberi természettől idegen célok szolgálatába állítják. Ebben az évben a szervezők a javasolt megoldásokat és a fejlődés kívánatos útjait tekintették át.
Az előadók elsősorban a piaci szemléletmód túlzott alkalmazásáról, a közösségek és az értékalapú oktatás fontosságáról beszéltek.
A rendezvény fővédnöke Klinghammer István, a Magyar Rektori Konferencia elnöke előadásában a túlpiacosított tudásipar veszélyeire hívta fel a figyelmet, hiszen nem ismerhetjük a jövőbeli igényeket, így önmagában a haszonelvű oktatás csak rövid távon jelenthet megoldást. Kijelentette, hogy a tudománynak ára van, nálunk sem lehet megfelelő szinten, de olcsóbban képezni, mit máshol a világon. Végezetül a magyar oktatás értékeinek megtartásáról és a hazaszeretetről beszélt, ami nem csak kötelesség, de megfelelő neveléssel „felhajtóerőként” is működik
Kiss-Rigó László püspök a nevelés, a közösség és az egyház összefüggéseire világított rá. Kiemelte, hogy hatékonyan nevelni csak igazi közösség képes, azonban napjainkban a közösségek felbomlanak, tömeggé válnak, ami a nevelés színvonalában is megmutatkozik. Rámutatott, hogy az egyházi iskoláknak a stabil közösség és közvetített értékeik állandósága folytán sokkal több objektív lehetőségük van a nevelésre, ezért is hasznos a társadalomnak a fenntartásuk.
Kéri Bertalan előadásában a kistelepülések iskoláinak fontosságáról beszélt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kisiskolák eredményességének, illetve eredménytelenségének, alacsony színvonalának megítélése nem egyértelmű, hiszen a legtöbb esetben a hozzáadott pedagógiai érték ugyanakkora vagy még nagyobb, mint a nagyobb települések iskoláinál. A devianciák pedig, a kisközösségek pozitív hatása miatt, sokkal kisebb arányban jelennek meg itt, mint a városi iskolákban.
Henriette Güttinger és Eliane Gautschi svájci gyakorló pszichológusok saját eseteiken keresztül mutatták be a problémás gyerekek integrációjának korlátait. Hangsúlyozták, hogy mind az integrációnak, mind a speciális intézményekben való külön nevelésnek van létjogosultsága, alkalmazásuk az adott eset jellegétől függ, és nem tartják megfelelőnek az uniformizált, felülről kikényszeríttet megoldásokat.
Tőkéczki László történész, egyetemi tanár fejtegetéseiben arra az alapvető kérdésre kereste a választ, hogy mire kell felkészítenie az iskolának. Kifejtette, az oktatás céljának annak kellene lennie, hogy az egyén megtalálja a helyét a társadalomban, hogy megtalálja küldetését. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a diákok elsajátítsák az együttélés szabályait, megismerjék és elfogadják a társadalom viszonyítási pontjait. Ezért fontos, hogy az iskolai élet középpontjába ne a szabadságot, hanem az értékközvetítést állítsuk, hiszen a szabadság csak eszköz, nem tölthet be célfunkciót – vélekedett Tőkéczki.
A konferencia résztvevői megegyeztek az értékelvű pedagógia és a közösségek megtartó erejének szükségességében és a piaci szemlélet visszaszorításának fontosságában.
origo.hu
Ez a Magyar Péter rajongói oldal terjeszti a választások elhalasztásáról szóló hamis videót
