Oroszország „különleges katonai műveletét” Ukrajnával szemben lehet bírálni, és lehet mondani, hogy Ukrajna ma a függetlenségének megőrzéséért harcol, de ne feledjük, hogy az orosz agressziót − többek között − Zelenszkij egykori, NATO-csatlakozási szándéknyilatkozata váltotta ki. Az orosz atomnagyhatalom nem várta meg, hogy a csatlakozás bekövetkezzen, miként az USA sem tűrné ellenséges rakéták telepítését a határai közelében. Azt a brüsszeli mesét pedig, miszerint Oroszország Nyugat-Európa megtámadását tervezi, már csak a teljesen agymosott uniós polgárokkal lehet elhitetni.
Baka András úgy véli, a szabadságot, amelyet a magyarok 1956-ban maguknak követeltek, ma az ukránok számára is meg kell védenünk. Elnézést kérek, de Ukrajna nem tagja sem az EU-nak, sem a NATO-nak, még akkor sem, ha Ursula von der Leyen folyamatosan erről álmodik. A brüsszeli „elit” oroszellenes külpolitikája egyre rosszabb helyzetbe hozza az EU-t. Erről az amerikai Douglas Macgregor nyugalmazott ezredes, a Pentagon volt vezető tanácsadója is keményen nyilatkozott.
Macgregor határozottan bírálta az EU és a NATO jelenlegi politikáját. Elítélte az ukrajnai konfliktus elhúzódásában játszott szerepüket, azt, hogy a Nyugat nem törekszik a diplomáciai rendezésre, ehelyett folyamatos fegyverszállításokkal és pénzügyi támogatásokkal mesterségesen életben tartják a háborút. Az amerikai szakértő úgy véli, hogy a támogatások ellenére az ukrán hadsereg kritikus állapotban van.
Az ezredes is úgy látja, hogy a NATO keleti bővítése miatt robbant ki a háború, és ha bekövetkezik a közvetlen katonai konfrontáció, akkor a nyugati védelmi és politikai szövetségi rendszerek összeomlanak. Szerinte az USA globálisan túlvállalta magát. Bekövetkezhet Európa destabilizációja, mivel megszűnőben van az amerikai védőernyő, és Washington már inkább Ázsiára és a belső gazdasági stabilitásra koncentrál.
Nem ártana, ha a Tisza-kormány figyelne az aggasztó előjelekre, és végre nem arra törekedne, hogy külpolitikáját mindenben a brüsszeli kívánalmakhoz igazítsa. Ha ennek a hatalmaskodó kormánynak kicsit is számít 1956, és a többi szabadságharcunk szelleme, akkor végre kipróbálhatná, milyen érzés a nemzeti függetlenség útjára lépve szabadon kormányozni 1100 éves államisággal büszkélkedő hazánkat.
A szerző újságíró
