Voltak, akiknek még focicipőjük sem volt, de a Fradi pályáján már valóra vált egy álmuk

Miközben a Ferencváros futballistái edzenek a Népligetben, néhány méterre tőlük egészen más téttel rúgják a labdát. A Fradi játékosai az európai porondon szerepelnek, az Álombajnokság döntőjébe jutott, hátrányos helyzetű településekről érkezett gyerekek között viszont akadnak, akik számára már az sem volt magától értetődő, hogy legyen egy pár cipőjük, amiben focizhatnak. A két világ ezen a napon mégis találkozott, megmutatva, hogy a labdarúgás miért lehet több egyszerű játéknál.

Az Álombajnokság döntőjébe bejutott gyerekek a Fradi népligeti edzőközpontjában játszhattak Fotó: Hurta Hajnalka Anna

– Nagyon elhivatottak ezek a srácok. Volt, hogy többen, volt, hogy kevesebben tudtak edzésre jönni, ehhez mindig alkalmazkodni kellett, de nagyon komolyan vettük az idei tornát. Büszke vagyok mindenkire, hogy végigcsinálták – mondta.

Nem azt kell beléjük sulykolni, honnan indulnak

Gergulás Ferenc szerint a felzárkózó településeken élő gyerekeknél sem valamiféle különleges edzői nyelvre van szükség:

Rengeteg példát kell felhozni nekik, bátorítani kell őket, ez a kulcs. Mindig azt kell megmutatni nekik, hogy bármilyen nehéz helyzetből is indulnak, tudnak fejlődni. Sőt, ezt a nehéz helyzetet talán nem is kell külön kihangsúlyozni. Meg kell találni azt az eszközt, azt a motivációs mintát, ami az adott gyereknél működik.

A futball így egyszerre válik sporttá és pedagógiai eszközzé. A népligeti döntő és az, hogy a Fradi legendája, Lipcsei Péter adja át az érmeket, önmagában is óriási húzóerő.

– Maga az egész torna, és az, hogy itt lehetünk, ilyen körülmények között, ilyen közegben, rengeteget jelent a gyerekeknek. A Ferencváros neve óriási hajtóerő, senkit sem kellett különösebben motiválni – fogalmazott az edző.

Az első héten kiderült: nincs focicipőjük

Pálfalvi Márta, a Provident kommunikációs igazgatója szerint amikor tavaly elindították az Álombajnokságot, a gyerekek nagy lelkesedéssel kezdtek edzeni. Néhány nap után azonban kiderült valami, amire eredetileg nem készültek fel: – Körülbelül az első héten derült ki, hogy van, akinek nincs focicipője sem.

A megoldás házon belülről érkezett. Az egyik munkatárs vetette fel, hogy gyűjtsenek cipőket.

Ötvennégy pár focicipőt gyűjtöttek össze a kollégáim, többek között a saját gyerekeiktől. Így lett aztán mindenkinek megfelelő cipője

– idézte fel Pálfalvi Márta.

Mindez megmutatja, milyen messziről indulhatnak a résztvevők. Miközben máshol egy új futballcipő kiválasztása jelenti a dilemmát, itt először azt kellett megoldani, hogy egyáltalán legyen miben edzeni.

– Ezek a gyerekek nem járnak nyaralni, nekik ez egy nagyon komoly nyári program. Megtanulják, hogyan kell csapatban együttműködni, egymást segíteni és támogatni – hangsúlyozta Pálfalvi. – Nem az az elsődleges cél, hogy innen valaki feltétlenül nagy futballkarriert fusson be, hanem az, hogy ne csellengjenek nyáron.

Meg kell mutatni, hogy van értelme küzdeni

– Csodatörténetek is születhetnek – vetette fel Gáncs Kristóf. – Lehet, hogy egy gyerek pont itt fedezi fel a saját tehetségét, itt találja meg azt, amivel hosszabb távon szeretne foglalkozni. Ha csak egy jó nyári foglalkozást biztosítunk, már annak is van értelme, de ha valakinek ez megváltoztatja az életét, akkor még inkább.

Lipcsei Péter adta a gyerekeknek az érmeket Fotó: Hurta Hajnalka Anna

A legfontosabb cél elhitetni a gyerekekkel, hogy van értelme dolgozni valamiért. Gáncs lapunknak egy dél-dunántúli fiú történetét idézte fel, akinek komoly problémái voltak a tanulással. Amikor azonban elkezdtek külön foglalkozni vele, és megpróbálták megmutatni neki, hogyan kapcsolódhat az iskola ahhoz, amit később szeretne elérni, megváltozott a hozzáállása.

A gyerek álma az volt, hogy egyszer saját fodrászszalonja legyen.

– Először meg kell érteni, hogy az iskola elvégzése hozzá fogja őt segíteni ehhez a célhoz. Egy picit perspektívába helyezni a dolgokat, sokszor akár pótolni azokat a beszélgetéseket, amelyeket esetleg otthon nem kap meg, és példákat mutatni arra, hogy igenis van értelme küzdeni – magyarázta Gáncs.

Ugyanez történik a futballpályán is. Egy gyerek számára először talán csak az a fontos, hogy jövő héten is legyen edzés, bekerüljön a csapatba, vagy eljuthasson Budapestre. Közben azonban megtanulja, hogy a társai számítanak rá, hogy egy vereség után újra ki kell állni, és hogy tizenkét hét munkájának lehet kézzelfogható eredménye.

– A lényeg az, hogy a beletett munka igenis eljuttathatja az embert az álmai eléréséhez – összegezte Gáncs Kristóf.

Erről szól az Álombajnokság. A 8-10 évesek között a Vizsoly, a 10-12 éves korosztályban Görgeteg nyerte meg a tornát. Itt nincsenek vesztesek, csak győztesek. Fülig ér a gyerekek szája. Közben nem is sejtik, hogy az igazi eredményt nap mint nap, labda nélkül érik el.