Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban az ismert göttingai politológus professzor, Franz Walter Az új közönyösség címen elemzi a németek elfordulását a politikától.
A politika sokkal kevésbé érdekli ma a németeket, mint valaha – állítja. A szerző szerint ennek okai azok a gyáva pártok, akik a feltétlen harmóniára törekednek ahelyett, hogy vitatkoznának. A szerző javulást csak a nagykoalíció végétől remél.
A kilencvenes években még csak kedvetlenül álltak a németek a politikához, mára már teljes közönnyel viszonyulnak a pártok belső életéhez. Nem meglepő, hiszen a pártok egyre kevésbé képesek a betölteni mindazokat feladatokat, melyekre a múltban kitalálták őket.
Eredetileg a pártoknak az állam és a társadalom között kellett közvetíteniük. A társadalom érdekeit megismerve, azt a politikai rendszerbe kellett beépíteni, ám az elmúlt évszázad utolsó harmadában megtört a pártok és az azokat hordozó rétegek kapcsolata. Hiányoznak a nagy programalkotók, akik újragondolnák a politikai cselekvések értelmét és célját, és hiányoznak az eltérő álláspontok közötti éles viták is.
A szerző szerint a legfontosabb, hogy hiányzik a legtöbb politikai pártból a vezető, akiért a párt fiatal gárdája feltétlenül lelkesedne, aki ismeri a párt „ősanyagát”, melyből a fontos üzeneteit megformálhatja. Ez viszi majd előre a pártot és a jövőről alkotott képpel alkalmas arra, hogy kötelékeket teremtsen a párt és a társadalom között. A pártokból ez kiveszett, pótlást nem találtak, sőt nem is igazán kerestek – összegez a professzor.
Kurier (kurier.at)
Az osztrák bulvárlap Magyarország 2010-ben eurót akar címmel tudósít a magyar pénzügyminiszter megingathatatlannak tűnő álláspontjáról. Veres János a szakértői fenntartások ellenére kitart az euró 2010-es bevezetése mellett. 2008-ig a növekvő gazdasági erő és a csökkenő állami kiadások lehetővé teszik, hogy az államháztartási hiányt a 2005-ös 6,1 százalékról a GDP 3 százalékára csökkentsék, nyilatkozta a miniszter egy hétfői budapesti konferencián.
Az áprilisban választási megmérettetésre készülő szociálliberalis kormány az idei költségvetési hiányt 4,7 százalékra kívánja csökkenteni, ám a deficittel kapcsolatos szakértői becslések 5,1 és 9,0 százalék közötti szóródást mutatnak.
Der Standard (derstandard.at)
A baloldali osztrák napilapban Hans Rauscher Szlobodan Milosevics Szerbiája című írásában mutatja be azt a szellemi közeget, amelyben a most elhunyt politikus felemelkedhetett.
A szerző az 1980-as években Szerbiában uralkodó nacionalista hangulatban véli megtalálni a kulcsot. A szerző a korszellemet érzékeltetendő, elmeséli egy akkoriban Belgrádban tett látogatásának meghatározó élményét. A látogatók elfogódottsága csak nőtt, amikor a többi vendég, szerb írók és értelmiségiek, nem a demokráciáról kívántak beszélni, hanem a szerbségről és a Jugoszlávián belüli elnyomásáról. Egyikük, aki rövid ideig Milosevics alatt kulturális miniszter-helyettes lett, fogalmazta meg ezt a legvilágosabban: „legyőztük a törököket, az osztrákokat, a németeket, a kommunizmust is le fogjuk győzni – még akkor is , ha egymillió szerb életébe fog kerülni!”
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilap Az autók egyelőre kívül maradnak című cikkében foglalkozik a spanyol művész, Santiago Sierra provokatív kiállítása körüli vitákkal.
A spanyol művész alkotására záporozó kritika miatt az egykori pulheimi zsinagógában rendezett akcionista kiállítást a város egyenlőre bezárta. Az egykori zsidó imaház a tervekkel ellentétben jövő vasárnap nem nyitja meg újra kapuit a látogatók előtt. „Időt szeretnénk nyerni a tárgyalásokra” – nyilatkozta a város szóvivője. A spanyol művész is a városba utazik, hogy az őt bírálókkal, többek között a Zsidók Központi Tanácsával, a kölni Zsinagóga Közösséggel és az ismert publicistával, Ralph Giordanóval tárgyaljon. „Sierra feltételezi, hogy képes lesz projektjéről meggyőzni az őt bírálókat” – nyilatkozott a pulheimi szóvivő.
A spanyol művész hat autó kipufogógázait kívánja az egykori zsidó imahátba vezetni, hogy így tiltakozzon a szerinte eluralkodó „holokauszt-emlékezet banalizálása” ellen. A látogatók vasárnaponként egy gázmaszkkal tekinthették volna meg a kiállítást. A múlt vasárnapi megnyitóra tucatnyian érkeztek, hogy körbevezessék őket a halálos adag szén-monoxiddal telt zsinagógában.
ZDF (zdf.de)
A német közszolgálati televízió Schliemann öröksége című régészeti sorozata e héten a kozákok nyomába eredt. A műsor egyik, A dráma a Drávánál című fejezete 1945. június elsejének történéseit örökítette meg. 1945. május elején a német véderő oldalán harcoló kozákok a kelet-tiroli Lienz térségében megadták magukat a brit csapatoknak. Bíztak az angolok ama ígéretében, miszerint hadifoglyoknak tekintik őket, és nem adják ki a Szovjetuniónak.
A britek azonban 1945. június elsején közel 20 ezer kozákot tereltek össze, s megkezdődött a bevagonírozásuk. „Inkább a halál, minthogy a Szovjetunióba küldjenek” – volt az elárultak jelszava. A lienzi táborban – ahol addig a családok együtt éltek – drámai jelenetek játszódtak le. Sokan az angol katonák szeme előtt felvágták az ereiket, az anyák a rohanó Drávába dobták a gyereküket, majd utána ugrottak.
Mindezek ellenére a katonák kíméletlenül végrehajtották az angol főparancsnokság utasításait. A fogadkozásaik nem értek semmit, hiszen Jaltában Churchill ígéretet tett minden egykori szovjet állampolgárnak a Szovjetunióba történő visszazsuppolására. (Összesen közel 4,5 millió embert küldtek vissza az angolszász hatalmak 1944 vége és 1946 között a biztos halálba – a szerk.) A Drávánál lezajlott tragédia volt a Szovjetunióban a kozákok szisztematikus és végleges megsemmisítésének kezdete.
origo.hu
Elkepesztő siker, állótapsos ünneplés a Hamupipőke bemutatóján
