Gyurcsány Ferenc beszéde március 15-én

Honfitársaim! Tisztelt ünneplő közönség!

Ugye, emlékeznek, hogy mit is kívánt a magyar nemzet: békét, szabadságot, egyetértést. De ennél többet is kívánt, többet is tett. Tudta, hogy mi az útja ennek a programnak, s 12 pontban foglalta össze, 12 veretes programban. Aztán 141 évvel később újra jött egy kormány, amely föltette magának a kérdést, hogy mit kíván a magyar nemzet – függetlenséget, szabadságot, demokráciát, nemzeti felemelkedést -, de már többet akart, mint 12 pontot: új világot kívánt teremteni, új alkotmánnyal, új köztársasággal. Igen, a harmadik köztársasággal. Kívánta, akarta, képes volt rá: megteremtette a harmadik köztársaságot, a miénket. Tízmillió magyar ember köztársaságát. Jól tettük, hogy megtettük!

Nem akarom tagadni: pontosan tudom, hogy megkopott március 15-e fénye és megkopott a rendszerváltás izgalmas, sokakat lázba hozó dicsősége. Március 15-én évtizedeken keresztül a szabadságot szerető Magyarország kacsintott össze a hatalom háta mögött. A legbátrabbak nem is bújtak, hanem inkább szembenéztek a hatalommal, és olyan jó volt érezni, hogy legalább órákra mintha szabadok lettünk volna. S mióta szabadok vagyunk, ennek a szabadságnak az íze kicsit mintha természetesebb lenne.

Ami pedig a rendszerváltást illeti, azzal még kevésbé volt kegyes a sors. Nyugodtan mondhatom, hogy az a fajta lelkesedés, az a fajta büszke vágy, amely áthatotta '89-et és '90-et, alig élte túl első születésnapját. A lelkesedés bizony jó egy év múlva, '89 október 23-át követően szertefoszlott. És '90 őszén Magyarország milliói azzal szembesültek, hogy a szabadság és a függetlenség nem teremt azonnal fölemelkedést valamennyi polgárnak, valamennyi családnak, hogy a békés nemzeti gyarapodás, az egyéni életek jobbrafordulása egy hosszabb és göröngyösebb úton valósulhat meg.

Rendszerváltás, rendszerváltozás és forradalom. Látszólag sok a különbség, mégis hadd mondjam azt önöknek, hogy szerintem édestestvérek, mert a legfontosabban hasonlóak: születésükkel megszakítják a történelem folytonosságát, születésükkel egy új szakasz kezdődik, a régi és új közé beékelődik valami, a nemzet közös akarata, amikor azt mondja: fölülírom nemcsak a történelemkönyvet, de a hétköznapokat is. Tehát nem a változások radikalizmusában, hanem sokkal inkább formájában van különbség a rendszerváltozás és a forradalom között. Ezért amikor büszkék vagyunk forradalmi hagyományainkra, van okunk büszkének lenni legutolsó békés forradalmunkra, vagy ha úgy jobban tetszik: nagy forradalmi kiegyezésünkre és megegyezésünkre, a tárgyalásos forradalomra, a rendszerváltozásra. Én, és sok millió magyar büszke erre a forradalomra.

De tudják, a rendszerváltozásra, amely a magyar nemzet nagy történelmi, politikai teljesítménye, csak akkor lehetünk igazából büszkék, hogyha annak édes gyermekére, a harmadik köztársaságra épp ilyen nagy tisztelettel tekintünk. Mert a köztársaság a szabadság, a demokrácia és a rend. Téved, aki azt gondolja, hogy a köztársaság csak cicoma a nemzet testén. Téved, aki azt gondolja, hogy a köztársaság csak díszek, külsőség. Téved, aki úgy gondolja, hogy levethető és eldobható, hogy a sárba vethető, mert a köztársaság, honfitársaim, mi magunk vagyunk, mély vágyunkkal, hogy egy demokratikus, szabad világot teremtsünk.

Keveset tanult a XX. század fájó és mély sebeket ejtő magyar történelméből, aki azt mondja, hogy köztársaság és nemzet egymást kizáró, egymást helyettesítő fogalmak. Ugyan, kérem! Haza csak egy van! És a hazában a köztársaság és a nemzet kapcsolódik össze, mint szívünk és lelkünk, mint testünk és gondolataink, mint akaratunk és tetteink. Haza csak egy van! Köztársaság és nemzet ebben a hazában kapcsolódnak össze. Nem, haza, nem köztársaság, nem nemzet vagy, hanem haza és nemzet és köztársaság!

Mintha kicsit magányosabb lenne mostanában ez a köztársaság, mintha sokan éppen nem bátorítására és erősítésére, hanem gyengítésére, és talán még elveszejtésére is törnének. Honfitársaim, ne hagyjuk elveszni! Ha már megteremtettük, legyünk a köztársaság barátai! Megérdemli. Nem olyan nagyon bonyolult észrevenni, hogy mi itt, tízmillióan a határon belül, és nyilván sok millióan a határon kívül nem tudjuk másként okosan, demokratikusan összerendezni a dolgainkat, mint azok nélkül a szabályok, garanciák, intézmények nélkül, amelyek mind a köztársaságban testesülnek meg. A köztársaság szabadsága, a demokrácia a garancia. A jóhiszeműség, a tisztesség, a közös felemelkedés, az egyenlőség egy jobb világnak a kerete, amely persze összekapcsolódik történelmi múltunk és lelkünk valamennyi nemzeti gyökerével. De ne hagyjuk veszni azt, ami '89-90 bámulatos küzdelmében létrejött, s ami nem gyengítésre, hanem megerősítésre vár.

Barátaim, honfitársaim! Gyerünk, csináljuk meg ezt a köztársaságot olyanra, hogy ezek a gyerekek itt mögöttem azt mondhassák, hogy voltak itt bátor férfiak és asszonyok valamikor az ezredfordulón, akik amikor el kellett jönni és meg kellett védeni a köztársaságot, nem riadtak meg, és azt mondták: igen, megvédjük! Mert a köztársaság a miénk, mind a tízmilliónké. Közös örömünkre, boldogulásunkra, a magyar nemzet szabadságáért, egy jobb életért.

A köztársaság nem üres szó, 48 nemcsak egy szám. Itt, ez a kép, amit látok, több, más, a mi életünk. Mi döntjük el, hogy milyenné tesszük. Tessék választani: szabadság, nyitottság, jóhiszeműség, nyugodt hang vagy ribillió. Ez a kérdés, válasszatok! A magyarok Istenére esküszünk, hogy van bátorságunk választani, mert ezt a népet, ezt a nemzetet olyan fából faragták, hogy nem ijed meg. Tudja, hogy nincs más választása, mint teremteni egy jobb világot a köztársasáért, Magyarországért, ezekért a gyerekekért és a nemzetért! Gyerünk, barátaim, gyerünk, honfitársaim!
(miniszterelnok.hu)