„Lelépnek” a fiatalok Magyarországról?

Amennyiben a magyar munkaerőpiacon nem történnek intézkedések, annak rendkívül súlyos gazdasági és szociális következményei lehetnek, hiszen egyre több fiatal keres külföldön állást – írja a Wiener Zeitung. A Die Presse szerzője szerint számos szakértő számára rejtély, miként finanszírozná magát egy önálló montenegrói állam.

2006. 03. 03. 13:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Wiener Zeitung (wienerzeitung.at)

Magyarországon csak az öregek maradnak című írásában vizionálja az osztrák főváros napilapjában Peter Stiegnitza a hazai munkaerőpiac várhatóan gyors összeomlását. A cikk szerint riasztók az adatok a magyar munkaerőpiacon. Amennyiben nem történnek ellenintézkedések, annak rendkívül súlyos gazdasági és szociális következményei lehetnek. Magyarországról ugyanis – legalább is az ország nyugati részéről – elvándorol a szakképzett munkaerő. Mindenekelőtt az egészségügyben, de az informatikában is sokkal több a betöltetlen álláshely, mint a jelentkező.

A magyarázat viszonylag egyszerű, a több éves munkaerőpiaci korlátozások ellenére, a fiatal, nyelvismerettel rendelkező, jól képzett magyarok külföldön, Ausztriában, valamint Németországban keresnek munkát. Annak ellenére, hogy ma sokkal többen tanulnak angolul, mint németül a magyarok többsége nem Angliába, vagy Írországba megy dolgozni, hanem a szomszédos, könnyebben elérhető országokba. A fiatal magyarok ugyanis nem sok éves külföldi tartózkodásban gondolkodnak, hanem legfeljebb egy-két évre kívánják hazájukat elhagyni.

Már 2003-ban megállapította a KSH, hogy az alkalmazottként foglalkoztatott magyarok négy százaléka vállalna szívesen munkát külföldön. Az elmúlt három évben tovább növekedett a potenciális külföldön munkát keresők aránya. Egyharmaduk állítólag már informálódott az osztrák munkaerőpiacról. A fiatal munkavállalók 9, a középkorúak 4, míg az idősebbek egy százaléka keres munkahelyet magának Ausztriában.

Az erősödő elvándorlás tovább rontja az ország amúgy is katasztrofális demográfiai helyzetét – figyelmeztet a lap.

Die Presse (diepresse.com)

Montenegró már független című írásában foglalkozik Martin Kugler a Die Presse-ben azzal a kérdéssel, hogy vajon miből élhet meg a Szerbiától történő elszakadásra törekvő Podgorica. Az évek óta megcélzott függetlenségi referendum játékszabályai immár egyértelműek: Montenegró brüsszeli nyomásra elfogadta azt a „javaslatot”, miszerint az államocska csak akkor válhat függetlenné, ha a lakosok legalább 55 százaléka az önállóság mellett voksol. Már a függetlenségi népszavazás időpontja is megvan, május 21-e.

Hogy a politikai játszma miként ér véget, azt ma senki sem tudja, a közvélemény-kutatási eredmények az 55 százalékos határ körül hullámzanak. Annak a feltételei ugyanakkor szinte teljesen hiányoznak, hogy a 650 ezer lakosú állam gazdasági értelemben felvirágozzon – írja a lap.

A gyenge fejlődés fő felelőse az ipar, amely nem hogy nem növekszik, hanem éppen zsugorodik. Ez kéz a kézben csökken a legfontosabb kiviteli cikk, az alumínium exportjának 14 százalékos zsugorodásával. Montenegróban az egyetlen sikerszektor, a turizmus.

Az idegenforgalmat a Bécsi Nemzetközi Összehasonlítások Intézetének (WIIW) Balkán szakértője, Vladimir Gligorov az ország nagy reménységének tartja. A főváros Podgorica és az Adria-part közötti alagút további impulzust adhat a turizmusnak. E területre igen jelentős mennyiségben áramlik a külföldi tőke – mindenek előtt oroszok vásárolnak nagyobb mennyiségben ingatlant a tengerparton. Ameddig a befektetések az idegenforgalomban kifizetődnek, Gligorov szerint legalább még öt, de lehet, hogy tíz év is kell, hogy elteljen. Ebben az évtizedben azonban még majdnem minden változatlan marad. – Ha nincs politikai válság, akkor a növekedés a legjobb esetben is négy-öt százalékos lesz – fogalmazott Gligorov.

Az ország versenyképessége továbbra is problémás marad: az euró árfolyamának dollárral szembeni emelkedése jelentősen csökkentette a kis ország versenyképességét. Montenegró az eurót már 2002-ben hivatalos fizetőeszközként bevezette, s emiatt az ország alig rendelkezik pénzpolitikai mozgástérrel. Ehhez jön továbbá, hogy az elmúlt években jóval gyorsabban emelkednek a bérek, mint a stabilan alacsony infláció. Ennek egyik következménye a folyamatosan csökkenő foglalkoztatottság, s a növekvő munkanélküliség, amely már elérte a 27,5 százalékot. Ami az elmúlt öt év legmagasabb arányának számít és a WIIW a következő esztendőben további növekedésre számít.

Azt, hogy Montenegró kilép az államszövetségből, vagy sem, Gligorov szerint a gyakorlatban semmilyen változást nem jelent. Hiszen az ország már majdnem minden területen önálló: Montenegró független adó- és vámhatósággal rendelkezik, saját iskolarendszerrel és egészségügyi hálózattal, nemzetközi képviseletekkel. Közvetlen pénzügyi támogatások sem érkeznek Belgrádból. Ugyanakkor számos közfeladatot Belgrádba telepítettek: a montenegróiak továbbra is szívesebben kezeltetik magukat a belgrádi kórházakban és az egyetemi tanulmányaikat is inkább ott végzik.

Éppen ezért számos szakértő számára rejtély, miként finanszírozná magát egy önálló montenegrói állam. „Ez a kulcskérdés”, nyilatkozta az évekig Macedóniában állomásozó EBESZ megfigyelő, Doris Pollet Kammerlander. „Nem tudom, és még senki sem tudott erre a kérdésre valóban megnyugtató választ adni.”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.