Miniszterelnök úr, kedden ismét a nyakába veszi az országot. Öt nap, több mint háromezer kilométer, naponta akár kilenc beszéd. Tömeg lesz, lelkesedés lesz, zászló lesz, az biztos. Lesz-e mondanivaló?
– Most lesz csak igazán. Az első forduló előtt azt mondtuk az embereknek, hogy tegyenek fel maguknak egy kérdést: betartotta-e a koalíció a jóléti rendszerváltozásra vonatkozó ígéretcsomagját, azt kapták-e, amit vártak, és jók-e a kilátásaik a jövőre nézve? Azt javasoltuk, hogy amennyiben erre a kérdésre igennel felelnek, és nem áll fenn egyéb kizáró ok, akkor szavazzanak nyugodt szívvel az MSZP-re vagy az SZDSZ-re. Ha azonban a válaszuk nemleges, és úgy látják, hogy változásra van szükség, akkor válasszanak minket, ránk számíthatnak, van olyan programunk, amelyikről joggal gondoljuk, hogy többet nyújt és jobb életet teremt, mint amire az előző négy évben futotta. Erre a kérdésre a választópolgárok ötven százaléka igennel, ötven százaléka pedig nemmel válaszolt. Ez azt a politikai helyzetet idézte elő, hogy száztíz mandátum sorsa még nem dőlt el. Ebből hetvenet kell megszereznünk ahhoz, hogy a Fidesz és az MDF közösen le tudja váltani a jelenlegi kormányt.
– Az MDF-re térjünk vissza később, most inkább egy gyors közbevetés: egyes kormánypárti politikusok azt hangoztatják, hogy az ellenzéknek matematikai esélye sincs.
– Hiába, manapság egyre többen bírálják a középiskolai oktatás színvonalát. Ha így áll a dolog, akkor miért járják csapatostul az országot, és miért kampányolnak pénzt és energiát nem kímélve? Nyilván azért teszik, mert ők is tudják, hogy semmi nem dőlt el.
– Még nem mondta el, hogy mi az új mondanivaló.
– Nos, az új helyzet hétfőn állt elő, nem vasárnap. Hétfőn ugyanis a kormány közzétette az ország valóságos pénzügyi helyzetére vonatkozó adatokat. Magyarán az az ötven százalék, aki az általunk feltett kérdésre igennel válaszolt, és a baloldalra szavazott, most szembesült azzal, hogy a kormány becsapta. Márpedig a demokrácia lényege, hogy az igazsághoz mindenkinek joga van, az igazság közös érték. Idézzük fel a választás előtti jelszavakat: dübörög a gazdaság, stabil és nagy a jólét, minket irigyel fél Nyugat-Európa. Ehhez képest hétfőn kiderült, hogy kirámolták a kasszát, a felvett ezermilliárdos nagyságrendű hiteleknek nyomuk sincs, és az adósság nem a szánk széléig ér, ahogy mi gondoltuk és mondtuk, hanem a fejünk búbjáig.
– Lehetett sejteni, hogy a Pénzügyminisztérium nem azért halasztotta a tájékoztatást az első forduló utánra, mert csodálatos adatok szerepelnek benne.
– Sejteni lehetett, de hétfő óta tudjuk is. És ami a legnagyobb arcátlanság a történetben, nyíltan azzal indokolták a halasztást, hogy a bejelentés ne befolyásolja a választásokat. Ez pult alatti kormányzás: a hatalom eltitkolja a közérdekű adatok számára kínos részét, és eldönti helyettünk, hogy mit tudhatunk meg és mikor a saját életünkről és közös dolgainkról. Mi ezt nem fogadjuk el, és a hátralévő napokban nyíltan el fogjuk mondani, hogy mi történik majd, ha ez a koalíció marad kormányon.
– ?
– Már a nyáron tömeges elbocsátások lesznek, és tovább nő a munkanélküliség. Meggyengül a forint, a devizában felvett hitelek törlesztőrészlete havi nyolc-tízezer forinttal is növekedhet. A benzin literenkénti ára eléri, sőt akár meg is haladja a háromszáz forintot. A gyengülő forint miatt elszabadulnak az árak, s pénzhiányra hivatkozva, ahogy a repülőtér esetében is tették, mindent eladnak majd, ami eladható. Ki fogják árusítani a termőföldet, a kórházakat, és fizetőssé fogják tenni az egészségügyet, ahogy ezeket itt-ott már el is kottyantották. A kistelepüléseken folytatják a kis iskolák és a posták bezárását. A második forduló tétje, hogy mindezt megakadályozzuk.
– Ezek egyelőre feltételezések. Az ön jóslatai be szoktak jönni?
– Szomorúan mondom, mert negatív előrejelzések esetében ez nem öröm, de igen. Egyszer már megpróbáltam ráébreszteni az embereket, hogy mi fog történni, ha MSZP–SZDSZ-kormány alakul. Akkora hangerővel mondtam, amekkorával csak bírtam, hogy hallja meg mindenki. Ez 2002-ben volt, a két forduló között. Azt mondtam, hogy a Széchenyi-tervet megfojtják, és megugrik a munkanélküliség. Így történt. Hogy drasztikusan emelik a gáz árát. Így történt. Hogy a gyártókkal kötött gyógyszerár-megállapodást felrúgják, és nő a gyógyszerek ára. Így történt. Hogy az otthonteremtési hitelek kamattámogatásának egy részét megvonják, elveszik az adókedvezményt, és szétzúzzák a polgári kormány otthonteremtési rendszerét. Így történt. Hogy a gyermekek után járó adókedvezményt elveszik. Így történt. Hogy a diákhitel kamatát emelik. Így történt. Hogy a családi gazdálkodók számára kidolgozott programokat megszüntetik, megváltoztatják a földvásárlásra vonatkozó szabályokat, az elővásárlási sorrendet felcserélik, előrehozzák a bérlőket, és ezáltal a külföldieket részesítik előnyben. Így történt. Hogy az egyházainkat rendszeresen zaklatják majd, és megpróbálják ellehetetleníteni az egyházi intézményeket. Így történt. Hogy a státustörvényt és vele a magyarigazolványt zárójelbe teszik, és magára hagyják a határainkon túl élő magyarságot. No, ez nem így történt, egy kicsit tévedtem, mert nemcsak magukra hagyták őket, hanem rájuk is uszították az itthoni magyarok egy részét is. Ezeket mondtam 2002-ben. Most megint fel fogom sorolni, mi várható, és azt is, miként lehet elkerülni mindezt, hogyan lehet megakadályozni, hogy a kormány dilettáns politikájának az árát az emberek fizessék meg.
– És hogyan?
– Nem kell heroikus, nagy tettekre gondolni. Mindenkinek csak a saját munkáját kell elvégeznie. Aki már egyszer szavazott a Fideszre, és a körzetében még nem dőlt el a mandátum, az újra menjen el szavazni! És mondja el a valóságos helyzetet azoknak az ismerőseinek, akiket a kormány becsapott! Nem minket csaptak be, hiszen mi az első fordulóban is a változásra szavaztunk, hanem az MSZP-szavazókat csapták be, nekik kell segíteni, hogy átlássák a valós helyzetet. Meg kell nekik mondani: az már mindegy, hogy az első fordulóban hová tették az ikszet, ha el akarják hárítani a pénzügyi válságot, most szavazzanak a Fideszre. A Fidesznek mint pártnak is van munkája. Az MDF-fel meg kell egyeznünk minden lehetséges kérdésben. Meg kell egyeznünk a közös miniszterelnök-jelölt személyében is. Eddig ez nem sikerült, de ettől legalább nem zárkóztak el, csak a második forduló utánra halasztották. És személyesen nekem is van teendőm. Most, amikor az ország biztonsága a tét, félre kell tenni minden személyes ambíciót és pártérdeket. Meg kell védenünk az embereket attól, ami rájuk vár. Ki kell tehát mondanom, összefogásra van szükség, hogy meg tudjuk teremteni egy nemzeti kormány megalakulásának a feltételeit. Tudomásul kellett vennem, hogy az MDF engem nem fogad el, és én tudomásul is vettem. Szükség lesz tehát egy új, közös miniszterelnök-jelöltre. Ezt a személyes döntést meghoztam. Mindig úgy gondolkodtam a munkámról, hogy az soha nem cél, hanem eszköz, mindig megpróbáltam magasabb rendű célokat szolgálni, és igyekeztem jó célok hasznos eszköze lenni.
– A jobboldal vezetője, vagy ahogy a baloldalon mondják, vezére eddig ön volt. Most ki lesz?
– Ameddig a jobboldali szavazók bíznak bennem, addig én folytatom, amit tizenkét éve elkezdtünk. A Fidesz kampányát én vezetem, a Fideszt én vezetem, és én fogom vezetni a választások után is. Akár fent vagyok, akár lent, örömben vagy bánatban, az a közösség, amit tizenkét év alatt felépítettünk, számíthat rám. A magyar embereknek a történelmünk során szembesülniük kellett azzal, hogy a vezetőik gyakran elárulják, eladják, cserbenhagyják őket. A mi közösségünk nemcsak egy nagy párt, egy széles szövetség vagy egy erős parlamenti frakció, hanem valódi közösség, amit nem egyszerűen érdekek tartanak össze, hanem magas elvek és mély meggyőződések. Ennek a közösségnek a tagjai mindig számíthatnak egymásra. Én is ide tartozom, és rám is mindig számíthat mindenki.
– Most inkább az az érzésem, hogy mindenkinek az útjában áll.
– Ha nem is mindenkinek, de kétségtelen, hogy komoly erőknek állok az útjában. Nem azért, mert valamiféle különleges személyiség lennék, hanem mert ezt a több mint kétmilliós közösséget vezetem. És ők is útban vannak velem együtt, lássunk tisztán, ez a hajtóvadászat nem pusztán nekem szól: a személyemen keresztül őket támadják, ezt a több mint kétmilliós közösséget akarják szétbontani. A hordót is úgy lehet szétverni, ha a dongákat összefogó pántokat szétverik. A legerősebb pánt ma én vagyok, ezért irányul ellenem az agresszivitásuk, dühük és gyűlöletük. Útjában állok az MSZP-nek, az SZDSZ-nek, és igen, igen, egyre inkább úgy tűnik, hogy az MDF vezetésének is. Azoknak állunk az útjában, akik el akarják adni a termőföldet. Azoknak, akik üzletet akarnak csinálni az egészségügyből. Azoknak, akik meg akarják szerezni a magyar közvagyont. Azoknak, akik továbbra is luxusprofittal akarják sarcolni a magyar embereket. És útjában állunk, de nagyon, a kommunista pártmunkásokból lett milliárdosoknak. A mi közösségünk érintetlen, létszámában egyre növekvő politikai erő, az egyetlen, amelyben semmiféle pénzügyi csoportnak nincs befolyása. Bebizonyosodott, hogy a szövetségépítés a helyes út, jó és szükséges döntés volt bevonni a gazdákat, a vállalkozókat, a kereszténydemokratákat és a romákat is, hiszen több szavazatot kaptunk, mint négy éve. Úgyhogy az a tény, hogy sokaknak állunk, állok az útjában, nem ok arra, hogy félreálljunk. Nem is fogunk, felvesszük a küzdelmet és harcolunk. Húsvétkor lelkiekben megerősítjük magunkat, és kedden folytatjuk a mérkőzést. 2002-ben csoda kellett volna, most reális esélyt kell, kemény munkával ugyan, valóra váltani.
– Ami a gazdákat illeti: a falvakban nem csapott az égig a szavazási hajlandóság. Persze a kormány sem tétlenkedett, néhány héttel, nappal a választás előtt fizette ki a gazdáknak járó tavalyi pénzeket, a családi pótlékot és a dupla nyugdíjrészletet.
– Ebből most csak az fontos, hogy ezek szerint bőven vannak tartalékaink a második félidőre.
– Itt a jó alkalom arra, hogy visszatérjünk az MDF-re.
– Az MDF azt az álláspontot alakította ki, hogy a Fidesz győzelméért nem tesz semmit. Nem segít abban, hogy polgári kormányzás jöjjön létre, egy lépést sem tesz ezért a célért. Azt mondták, hogy a Fidesz nyerje meg a választást, ha tudja, és ahogy tudja. Aztán, ha megvan a győzelem, ők majd csendesen bekopogtatnak, és a maguk részét szívesen kiveszik belőle. Ezt most nem minősítem, de egyenes beszédnek tartom, és miután Magyarország sorsa a tét, s ez a legfontosabb, tudomásul veszem.
– Tanulmányozták már az MDF országos listájának az elejét? Hogy kik jutottak be a parlamentbe? A frakciójuk felét a Tisztelet Társasága, konkrétan Schmuck Andor, még konkrétabban az MSZP delegálta.
– Ismerjük a neveket.
– Ennyi?
– A politika olyan világ, amelyben semmilyen öszszefüggés nem marad rejtve. Idő kérdése, de végül minden a felszínre kerül. Nem vagyok tényfeltáró újságíró, hogy nyomozzak, abból kell főzzek, amit kapok. Ezek a képviselők vannak az MDF frakciójában, és csak velük együttműködve tudjuk leváltani a kormányt. Persze látjuk, amit látnunk kell, de engedje meg, hogy erről többet ne mondjak.
– Nem kellene inkább világossá tenni, hogy az MDF e pillanatban az MSZP pórázán fuldoklik?
– Egyértelmű különbséget teszünk az MDF jelenlegi vezetése és a tagsága között, a szavazóikról nem is beszélve. Az MDF-fel való együttműködés alapvető feltétele a kormányváltásnak. Most csak ennyit mondhatok.
– Az MDF úgy véli, nincs esély a győzelemre, persze hogyan is vélné máshogy a fentiek alapján? Maga Boross Péter mondta ezt, aki kétségkívül ért hozzá, hiszen ő volt az a miniszterelnök, aki az 1994-es választásokon az MDF százharmincöt fős parlamenti frakcióját sikeresen harmincnyolc fősre kurtította. A teljesítménye tehát joggal nevezhető páratlannak.
– Nem ildomos felvetés ez, nehéz idők voltak azok, a magam részéről Boross Pétert pedig tisztelem. Ami azonban ezt a megnyilvánulását illeti: egy közösséget nem szabad elárulni a küzdelem közepén, márpedig aki így áll hozzá, mint ő, az akaratlanul is éppen ezt teszi. Ismétlem: reális esély van a győzelemre. Most az a legfontosabb, hogy híveink ismét erőre kapjanak, legyen bennük elég elszántság, és együtt végigharcoljuk a húsvét utáni napokat. Saját kezünkben van a jövőnk.
origo.hu
Mutatjuk, hogyan került Gyurcsány és a Momentum a totális süllyesztőbe
