Tages Anzeiger (tagesanzeiger.ch)
A szocialisták 100 ezer hívüket mozgósítják címmel tudósít a Tages Anzeiger az MSZP tegnapi köztársaságvédő rendezvényéről. – A választások napja fontos szakasza lesz egy „nagy Magyarország” felépítésében, „s a magyar baloldal győzni fog” mondta Gyurcsány Ferenc hívei előtt – írja a lap.
Az MESZP-rendezvényre(!) megszigorított biztonsági rendszabályok közepette került sor, mivel titkosszolgálati információk szerint bombamerényletekre kerülhet sor a kampányban. Több mint 2000 egyenruhás és civil ruhás rendőr biztosította az eseményt, a tömeg felett egy rendőrségi helikopter körözött.
Az új kormánynak mindenekelőtt a magas államadósságot kell majd kezelnie, amely a 2010-es magyarországi euróbevezetést veszélyeztetheti. Az unós bizottság figyelmeztette Budapestet: szeptemberig világos terveket kell kidolgozniuk a 2005-ös 6,1 százalékos költségvetési hiány három százalékosra csökkentésére.
Der Spiegel (spiegel.de)
A hivatalos látogatás katasztrofálisan alakult című tudósításában foglalkozik a baloldali hírmagazin az amerikai külügyminiszter asszony PR-szempontból csődbe jutott látogatásával. Rice megjegyzését az iraki háborúval kapcsolatban elkövetett „ezer hibáról” utólag hosszasan kellett magyarázni. Elmaradt az egykori Beatles-zenésszel, Paul McCartney-val tervezett találkozó éppen úgy, mint egy mecset és egy focimeccs meglátogatása is.
Eredetileg gesztusnak szánták Rice kétnapos látogatását brit kollégája, Jack Straw választókörzetébe. Ezzel viszonozta Straw tavalyi alabamai útját. A blackburni kirándulás azonban PR-katasztrófába torkollott. Szombaton Rice megpróbálta kijelentéseinek cserepeit összegyűjteni. Az amerikai kormány ugyan hibákat követett el, de nem volt tévedés az iraki diktátor megdöntése. S éppen annyira nem volt hiba a „demokrácia közel-keleti erőinek” megerősítése sem. Rice, miután a mecsetlátogatást a várható tiltakozások miatt az utolsó pillanatban lemondták, egy Blackburn főként muzulmánok lakta negyedében egy iskolát keresett fel. A szülők nagy része azonban – tiltakozásul az Egyesült Államok háborús politikája ellen – gyermekét nem engedte el az iskolába.
Szintén kútba esett egy labdarúgó mérkőzés meglátogatása is, melyet a magasabb nézettség miatt hétfőre tettek. Így a külügyminiszter asszony az üres stadionban egy rövid ceremónia közepette vehette át a neki szánt labdarúgótrikót. Ennek megfelelő gunyoros stílusban kommentálta a brit sajtó Rica látogatását.
Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (faz.net)
A valóságot a hosszú ideig elkendőzték című vendégkommentárjában foglalkozik a multikulti álom végével a konzervatív német napilap vasárnapi kiadásában Volker Kauder, a CDU/CSU Bundestag frakcióvezetője. A német nagyvárosokban a valóság már régen meghaladta a naiv utcai romantikát, mely hosszú ideig Németországban az egyik politikai oldalt jellemezte.
Azok a problémák, melyek minden csak félig tájékozott megfigyelő számára voltak szembeötlőek, álszent módon elkendőzték. Így a politikai korrektség önjelölt őrei arra is ügyeltek, hogy a rendőrségi tudósításokban a gyanúsítottakat legfeljebb „déli” vagy „mediterrán” típusként írhatóak le. A bűnüldözés szempontjából nem elhanyagolható tényt, miszerint a bűnöző törve beszélt németül, a multikulturális beszédrendőrök mint megalázó diszkriminációit elutasították.
Hosszú ideje tudvalevő a bűnügyi statisztikából, hogy a legsúlyosabb erőszakos bűncselekmények elkövető között messze átlag feletti a nem német elkövetők aránya. S ebben a statisztikában a külföldi származású német állampolgárok nem is szerepelnek. E statisztikákban kiemelkedő szerepet játszanak azok a nagyvárosokban élő fiatal férfiak, akik alacsony jövedelemmel és képzettséggel rendelkeznek, és gyakran munkanélküliek.
A külföldiek integrációjának kulcskérdésében, az oktatásban is aggodalomra adnak okot a számok: a bevándorlók gyerekeinek ötöde bizonyítvány nélkül hagyja el az iskolát, a külföldről érkezett diákok 40 százaléka látogatja a szakközépiskolákat, de csak a 10 százalékuk szerzik meg az érettségit. Miközben a 18–21 év közötti német fiatalok 60 százaléka rendelkezik szakképzettséggel, addig ez az arány a külföldi fiataloknál a kijózanító 27 százalékon áll.
Ezzel Németország kettős probléma előtt áll. Nevezetesen nemcsak az alacsony képzettségűeknek a szociális ellátó rendszerbe történő bevándorlásával, hanem azt is, hogy ez a második, harmadik generációban is öröklődik. Társadalompolitikai szempontból ez katasztrófa. S ha a kulturális különbségből egyesek még eszközt is faragnak, hogy az örökölt jövőtlenség és erőszakkészség robbanékony elegyét a többségi társadalom ellen fordítsák, akkor olyan jelenetek következhetnek be, mint amelyek a francia elővárosokban votlak megfigyelhetőek.
Kauder szerint ideje felismerni, hogy Németország immár nem engedheti meg magának, hogy a külföldiek integrációjának témáját a politikai cselekvés peremére száműzze. Az integrációs politika nemzeti jelentőségű kérdés, amire mindenképpen szükség van: az az összes állami és társadalmi szereplő közös akciója.
Nem szeretnénk, ha csak a liberális, baloldali hangok hallatszódnának